Péntek délután az épek számára is megkezdődtek a döntők a szegedi kajak-kenu világbajnokságon. A 16 éves parakajakos, Kiss Péter magasra tette nekik a lécet, délelőtt fantasztikus aranyérmet szerzett KL1 200 méteren.
Minden döntőben volt magyar érdekeltség, néhány perccel három óra után Lucz Anna és Kiss Blanka kajakpárosa nyitotta a sort 200 méteren. Jól kapták el a rajtot, akárcsak a fehéroroszok, akik folyamatosan léptek el a többiektől. A magyarok a szlovénokkal és az oroszokkal vívtak óriási csatát a dobogóért. Végül a szlovénok hét századdal gyorsabban voltak, így övék lett az ezüst,
Lucz Anna és Kiss Blanka pedig bronzérmet szerzett, aminek ők is látványosan örültek.
Sokáig nem lehetett ünnepelni, máris jött a kenusok sprintdöntője, a nyolcas pályán Korisánszky Dáviddal és Mike Róberttel, akik magukat is meglepték azzal, hogy bejutottak a fináléba. Akkor elmondták, csoda lenne, ha dobogóért harcolhatnának, hiszen egyikük sem 200-as specialista, így végül a nyolcadik hely is abszolút szép eredmény.
Női kenu egyesben Bragato Giada is kiharcolta a döntőt 500 méteren. Habár az érmekért nem tudott csatázni, végül ötödik helyen ért célba, ami egy remek helyezés élete első felnőtt világbajnokságán.
Dombvári Bence az elő- és a középfutamot is megnyerve masírozott be a döntőbe férfi K1 500 méteren, egyértelműen éremesélyesnek számított. A rajtját azonban kicsit elrontotta, ezért nagyon erős utazósebességgel kellett jönnie. Egy ideig úgy tűnt, le tudja dolgozni a hátrányát, harcban volt a dobogóért, de amíg a többiek tudtak újítani, addig Dombvári a végére elfáradt, és végül az ötödik helyen ért célba.
Férfi C2 500 méteren a Hajdu Jonatán-Fekete Ádám párosnak szoríthattunk a döntőben. Jól sikerült a rajtjuk, de a kínaiaknak még jobban, akik egy hajóhossznyi előnyt építettek ki féltávra. A hazai hajó mögöttük haladt, a spanyolok pedig alig lemaradva a harmadik helyen. Aztán Hajduék hosszú hajrába kezdtek, csökkent a különbség is, de a kínaiakban maradt tartalék, és vissza tudták verni a támadást. Közben a spanyolokra is figyelni kellett, de a magyar páros kitartott,
beért a második helyen, és megszerezte az ezüstérmet,
a nézőtéren pedig joggal zúgott a "Szép volt, fiúk!"
Az eredményhirdetések után Hagymási Réka és Medveczky Erika közös száma, a női kajak kettesek 1000 métere következett. Ebben a gyilkos versenyben annyira kevesen indultak, hogy elő- és középfutamokat sem rendeztek, mindössze hét egység merte ezt bevállalni. A magyar páros kilőtt a rajt után, és magabiztos, egy hajóhossznyi előnyt épített ki, de 500 méter után a németek emeltek a tempón, próbáltak közelebb kerülni.
Hagymási és Medveczky viszont végig kontroll alatt tartotta a futamot, az utolsó 200-ra pedig visszaállította a különbséget, így a hajrából inkább gála kerekedett, hangorkánban haladt át a célvonalon a világbajnok páros!
Egy döntő volt hátra, a férfi K4 1000, ahol tőlünk az Erdőssy Csaba-Tóth Dávid-Kulifai Tamás-Kós Benedek négyes ült a hajóban. Az első 500 méter elképesztően szoros csatát hozott, négy hajó is egy másodpercen belül haladt. Aztán a német-orosz-szlovák hármas el tudott lépni, mi pedig a fehéroroszokkal harcoltunk a negyedik helyért, amit sikerült is megszerezni minimális, 12 századmásodperces különbséggel!
A döntők végeztével is vártak még ránk izgalmak, hiszen további elődöntőket is rendeztek. Ott volt például a női K1 200 méter, ahol Lucz Dóra a harmadik futamban indult. Az első háromban kellett végeznie ahhoz, hogy döntőbe kerüljön, és bár ez szinte a legvégéig úgy tűnt, hogy hajszálon fog múlni, a magyar kajakos elképesztően hajrázott, végül másodikként ért célba. Ezzel továbbra is megvan arra az esély, hogy a magyar női kajakosok megszerezzék mind a hat tokiói kvótát még Szegeden.
Csizmadia Kolos ugyanezen a távon szállt hajóba, és félelmetes tűzijátéknak lett részese. Végig ott volt az első háromban, aztán az orosz Lukancov látszólag lehajrázta, miközben ő is elment Petter Menning mellett. Jó néhány percig ment a tanakodás, hogy ki hányadik helyen végzett, végül negyedikként hozták ki Csizmadiát, aki így sajnos csak a B-döntőbe jutott, pedig nagyon kevésen múlt az A és a lehetőség a kvótára.
A magyar válogatott legfiatalabb tagja, Nagy Bianka is szeretett volna fináléba kerülni női C1 200 méteren. A 19 éves versenyző élete első felnőtt vb-jén a középfutamban a hatodik helyen végzett, amivel a B-döntőbe jutott, viszont egyelőre nem tudta megváltani a jegyét Tokióba.
Mike Róbert egy 200-as döntő után az olimpiai távon, 1000 méteren is vízre szállt Kiss Balázzsal. Komoly lemaradást szedtek össze a táv első felében, a második azonban már sokkal jobban sikerült, végül ötödikként értek célba, ami szintén B-döntőt jelent nekik, így viszont nekik sem lett meg egyenes ágon a tokiói kvóta.
A nap utolsó számában Kopasz Bálint K1 1000 méteres elődöntőben volt érdekelt. A világbajnok Fernando Pimentával izgalmas adok-kapok csatát folytattak: a portugál először nagyon elhúzott a mezőnytől, de Kopasz kicsivel féltáv után utolérte,
majd gyakorlatilag állva hagyta, és már egy hajóhosszal vezetett.
Amikor már mindenki azt hitte, hogy a 22 éves versenyző biztosan megnyeri a futamot, Pimenta minden tartalékát mozgósította, és végül öt századdal ő győzött. Persze ez semmit nem jelent, a lényeg, hogy mindketten bejutottak a szám döntőjébe.