„El kellett telnie néhány órának, hogy egyáltalán felfogjam, mi is történt, a következményeibe pedig bele sem merek egyelőre gondolni. Ha szabadjára engedném a gondolataimat, azzal kellene szembesülnöm, hogy elúszott minden, amiért egész évben dolgoztam, dolgoztunk, és csak sírni tudnék" – mondta el a Nemzeti Sportnak Kárász Anna, hozzátéve, ők ugyanúgy készültek a futamukra, mint máskor, azaz a hajóval, annak súlyával nem foglalkoztak, hiszen ez nem a versenyzők feladata.
„A világbajnokságot megelőző sajtótájékoztatón kérdezgették, nem érint-e rosszul, hogy nem vagyunk benne a négyesben, most sajnos az a határozott válaszom lenne rá, hogy de igen, nagyon rossz, hogy nincs másik számom. Danutának annyiban más a helyzete, hogy neki ott van az egyes, amire koncentrálnia kell. De nekem nincs, ami elvonja a figyelmemet a történtekről. Azt is nagyon sajnálom, hogy ez lett volna az első magyarországi felnőtt-világbajnokságom – és talán az utolsó is –, és ez szegedi versenyzőként még inkább fájó."