Vér, fojtás, térdrúgás: a világ imádja az öldöklő küzdelmet

UFC, Bellator, MMA és oktagon: kifejezések, amelyeket egyre többször hallunk. De mit is jelentenek ezek a szavak, és vajon miért nézik a televízióban milliók, a helyszínen pedig ezrek, ahogy két szembenálló fél egyetlen célja az, hogy a lehető leglátványosabb módon beledöngölje a másikat a padlóba? Erre kerestünk választ, és arra, hogy Borics „The Kid" Ádám meddig juthat ezen a vérben gazdag úton.

A Mixed Martial Arts, azaz kevert harcművészet egyre nagyobb népszerűségnek örvend, gyakorlatilag nem telik el már úgy hétvége, hogy ne lenne egy-egy nagyobb szervezetnek gálája.

Ha arra vagyunk kíváncsiak honnan is indult ez a történet, akkor több mint 2600 évet kell visszautaznunk az időben, egészen az ókori görög olimpiákig.

Kr. e. 648-ban debütált az ötkarikás játékokon a pankráció, amelynek győztesei koruk szupersztárjai voltak.

Az egymás elleni küzdelemben gyakorlatilag minden technika játszott, így a fojtogatás, az ujjtörés és az ágyékra ütés is benne volt a pakliban.

A vesztesek sokszor az életükkel fizettek,

de az is előfordult, hogy a győztes csak posztumusz kapta meg a végső diadallal járó olajfakoszorút. Ezek után egyáltalán nem volt meglepő, hogy az 1896-os, első újkori olimpián a pankráció már nem szerepelt a programban.

A 20. századra a küzdősportok világa rendkívül diverzifikálttá vált. Ökölvívás, birkózás, judo, karate és thai-boksz a teljesség igénye nélkül. Az egyes szakágak kikiáltották a világbajnokaikat, akikkel kapcsolatban óhatatlanul felmerült a kérdés, hogy más területen is dominálnának, vagy csak a saját „portájukon" számítanak a legjobbnak. A legenda szerint ez a gondolat vezetett a bokszlegenda, Muhammad Ali japán kalandjához is, ahol minden idők egyik legnagyobbja egy különleges szabályrendszer keretein belül 15 menetes csatát vívott a birkózó-karatés Antonio Inoki ellen.

Az 1976. június 26-i tokiói mérkőzés sportértéke hagyott némi kívánnivalót maga után, ahogy arra számítani lehetett Inoki a földharcot, míg Ali inkább az állót preferálta volna. A végeredmény megosztott pontozásos döntetlent hozott. Financiális szempontból már jóval egyértelműbb volt a helyzet. A 14 500 fős Budokan Aréna teljesen megtelt, a tv-képernyőkön keresztül pedig több mint 1,4 milliárd ember látta az összecsapást.

Ali sem járt rosszul, bár súlyos lábsérülést szenvedett, valamennyire kárpótolhatta az a 6 millió dollár (mai árfolyamon kb. 1,8 milliárd forint), amit a bunyóért kapott.

Közvetlen folytatása ugyan nem lett a történetnek, de a számok megmutatták, hogy lenne kereslet a kevert harcművészetre.

További 17 évet kellett arra várni, hogy egy baráti vacsorát követően megszülessen a gondolat egy mindent egybeolvasztó küzdősportszervezetről, amelyet azóta is UFC (Ultimate Fighting Championship) néven ismerhetünk. 1993. november 12-én került sor a szervezet első gálájára, mely UFC 1 néven vonult be a történelemkönyvekbe. Különböző stílusok jeles képviselőit hívták meg, hogy egy egész estés, egyenes kieséses rendszerű tornán kiderüljön, ki a vitathatatlan bajnok. A különleges eseményhez speciális körítés is dukált, ezért

ring helyett egy nyolcszögletű ketrecben voltak a küzdelmek, amelyet Chuck Norris 1980-as „The Octagon" című akciófilmje után oktagonnak neveztek el.

Ezt a kifejezést egyébként le is védették a UFC-nél.

Az eredeti elképzelések rendkívül extrémek voltak az esemény népszerűsítésére, a kreatív igazgató, John Milius vezetésével felmerült, hogy a küzdőteret vizesárok vegye körül, amelyben aligátorok úszkáltak volna, illetve jó ötletnek tűnt az is, hogy áramot vezessenek a ketrecbe. Szerencsére a Conan, a barbár rendezőjének fejéből kipattant gondolatok nem kaptak zöld utat, és így is elég újszerű volt az egész koncepció ahhoz, hogy sikert arasson a közönség soraiban.

A szabályok finomításának köszönhetően, mint az ötperces menetidők bevezetése, egyre többen érdeklődtek a rendezvények iránt, így megnőtt a vállalat piaci értéke is.

2000-ben még 2 millió dollárért váltott gazdát a cég, 2016 nyarán pedig már 4 milliárdért (kb. 1200 milliárd forintért).

Annyiért, amennyiért George Lucas eladta a Star Wars-franchise-t a Disney-nek. A kiváló mérkőzések, profin szervezett gálák mellett a sikerhez az „aranytojást tojó tyúkok" is kellettek, mint például az ír szupersztár, Conor McGregor.

A „hírhedt" becenévre hallgató harcos kisebb részben kiváló állóharcával, nagyobbrészt lehengerlő stílusával, meccsek előtti „trash talk"-jával, a balhézást sem nélkülöző szövegelésével hívta fel magára a figyelmet. A 31 éves bunyóst vagy nagyon szeretik vagy ki nem állhatják emiatt, de mindenkiben közös, hogy megnézik a meccseit. Utoljára 2018. október 6-án lépett ketrecbe könnyűsúlyú világbajnoki címmeccsen Khabib Nurmagomedov ellen, ahol orosz riválisa hátsó fojtással verte meg.

Ez az összecsapás lett a UFC legnézettebb PPV (kattintás alapú, fizetős szolgáltatás) eseménye, több mint 2,4 millióan követték nyomon.

Khabib Nurmagomedov hátsó fojtása Conor McGregor ellen a 2018. októberi UFC címmeccsen. Harry How/Getty Images/AFP Forrás: AFP/2018 Getty Images/Harry How

Az MMA fejlődése töretlen, a piacvezető UFC mellett szorosan ott van második helyen a szintén amerikai Bellator és az Ázsiában terjeszkedő One Championship is, nem is beszélve a többi kisebb, regionális szervezetről. Magyar szempontból a 2008-ban alapított Bellator (latin szó, jelentése harcos) gálái kapnak kitüntetett figyelmet, mert e szervezet égisze alatt

Borics „A Kölyök" Ádám éppen a világbajnoki cím felé menetel.

Borics Ádám történetéből bármikor készülhetne hollywoodi film. Egy fiatal, tehetséges srác, aki egy alig kétezer fős településről, Sirokról egészen New Yorkig jutott, ahol a Madison Square Gardenben első magyar harcosként 14 000 szurkoló előtt léphetett ketrecbe.

A 26 esztendős bunyós viszonylag későn, az egri középiskolai évei alatt ismerkedett meg a thai-boksszal, és hamar kiderült, hogy a tehetsége mellett a szorgalma is páratlan. Alig 3-4 hónap gyakorlás után már élesben is kipróbálhatta magát, és élete első versenyét meg is nyerte. Szerelem volt ez első látásra, a korábban bankári pályán gondolkozó Borics elhatározta, hogy MMA-bajnok lesz.

Érettségi után masszőrként kezdett el dolgozni, mellette folyamatosan edzett, és kereste a lehetőségeket a harcra. Nem volt könnyű helyzetben, mert Magyarországon és Európában akkor még messze nem voltak annyira profin felépítve az MMA versenyek, mint napjainkban.

Nemegyszer úgy bunyózott Ausztriában vagy Boszniában, hogy a többhetes felkészülési idő helyett alig hat-hét nappal a meccs előtt szóltak neki, hogy most kellene jönni és ketrecbe lépni.

Egyik győzelem a másikat követte, így érkezett el 2017 áprilisa, amikor a Bellator Budapestre hozta a 177-es számú eseményét, amelynek kártyáján helyett kapott Borics Ádám is. „A Kölyök" bemutatkozása jobban nem is sikerülhetett volna, egy jól felépített hátsó fojtással győzte le az amerikai Anthony Taylort.

A mérkőzést követően egy négy összecsapásra szóló szerződést ajánlott a szervezet Boricsnak amerikai vízummal együtt, aki köszönte szépen, élt is a lehetőséggel. Szponzor híján mindent egy lapra feltéve költözött ki kedvesével, későbbi feleségével Floridába, ahol a világ egyik legjobb állóharc edzőjénél, Henri Hooftnál próbált szerencsét. A képlet egyszerű volt, ha Borics fel tudja venni a kesztyűt a teremben a többi profi bunyóssal, akkor maradhat, ha nem, akkor véget ér a közös munka.

A holland mester a HardKnocks 365 csapat kötelékében olyan korszakos nagyságokkal dolgozott és dolgozik a mai napig együtt, mint a korábbi UFC középsúlyú világbajnok, Luke Rockhold, a jelenlegi UFC váltósúlyú övbirtokos, Kamaru Usman vagy a One Championship ázsiai sztárja, Aung La Nsang. A „burmai piton" becenévre hallgató sportoló a közép- és a félnehézsúly trónját is megszerezte, népszerűségét jól mutatja, hogy szülővárosa, Myitkyina bronzszobrot állított a tiszteletére.

A klub az MMA világában legalább akkora név, mint a Real Madrid a futballberkekben, vagy a Golden State Warriors a kosárlabdában.

A magyar bunyós állta a sarat, tehetségére itt is hamar felfigyeltek, és csak úgy beszéltek róla, hogy a „csodagyerek". A kemény munkát nemcsak az edzéseken tette le az asztalra, hanem a tréningeket követően is, mert rendszeresen kitakarította a termet. Alázat, szorgalom és tehetség; nyerő kombináció az MMA világában (is).

Borics Ádám az edzéseken sem kíméli magát. Forrás: Borics ádám/Facebook

2018-ban a Bellator újra hazánkba látogatott, Borics pedig ismét bizonyította, hogy helye van a szervezetnél. A 196-os gálán a 2017-es esztendőhöz hasonlóan magyar győzelmet ünnepelhetett a közönség, ezúttal fojtás helyett egy elképesztő repülő térdrúgásos KO vezetett a mérkőzés idő előtti lezárásához az első menetben.

Ez a siker hozta el a régóta remélt áttörést, így a következő meccsre nem kellett egy évet várni, már szeptemberben jött egy újabb összecsapás és vele együtt egy fojtásos győzelem Amerikában. 2019 júniusában pedig New Yorkban, egy korábbi korosztályos birkózó-világbajnok várt Boricsra, aki nem mellesleg ökölvívásban a juniorok között Arany Kesztyűt (amerikai nemzeti bajnokság) nyert. Aaron Pico abszolút esélyesként érkezett a ketrecbe, de egy újabb repülő térdesnek köszönhetően TKO-s vereséggel távozott.

Ezek után 13-0-s, hibátlan mérleggel

Borics is bekerült a Bellator pehelysúlyú (61-66 kg) világbajnoki tornájára.

Összesen 16 bunyós állt csatasorba, hogy az egyenes kieséses rendszerű harcok végén megszerezze a súlycsoport övét és mellé az egymillió dolláros (kb. 300 millió forintos) főnyereményt. Egy olyan sportágban, ahol az átlag fizetés egy-egy mérkőzést követően „néhány" tízezer dollár, egy ilyen díj több, mint motiváló a résztvevők számára.

2019. szeptember 7-én rajtolt a torna, ahol Boricsra egy korábbi kétszeres világbajnok, Pat Curran várt. A 32 éves veterán két menetig bírta, „A Kölyök" a lassan védjegyévé váló repülő térdese segítségével bontotta le az amerikai védekezését, majd nyerte meg TKO-val az összecsapást.

A negyeddöntőre 2020. január 25-én, Los Angelesben kerül sor Darrion Caldwell ellen. „A Farkas" becenevű harcos 17 mérkőzéséből 14-et megnyert, mindössze 3 vereséget szenvedett, így ebben a körben sem vár majd egyszerű feladat Boricsra. A magyar harcos ennek szellemében készül, általában napi két edzőtermi tréning és heti három futás szerepel a naptárában.

Ha valóra válik az álom, és Borics megnyeri a tornát a vb-övvel, valamint a pénznyereménnyel együtt, akkor minden feltétel adott lesz ahhoz, hogy „A Kölyök" berúgja a UFC ajtaját.

Egy Bellator világbajnoki cím rendkívül jó ajánlólevél lenne a jelenlegi piacvezetőhöz, ráadásul egyből a legjobbak ellen léphetne ketrecbe, amivel kiemelt médiafigyelem és meccspénz is járna.

Borics Ádámnak minden lehetősége megvan ahhoz, hogy a csúcsra törjön. Nap mint nap keményen dolgozik, tehetséges, nem hiányzik belőle az alázat, és nem utolsósorban nem felejtette el, hogy honnan jött. Szerény harcos, aki nem „trash talk"-ból villant fekete övet, hanem az oktagonban mutatja meg, valójában mire képes. Mérkőzései előtt és után mindig előkerül a magyar zászló, illetve az edzője és a csapattársak is piros-fehér-zöld pólókban kísérik be a ketrecbe.

Remélhetőleg még sokszor láthatjuk „A Kölyök" mosolyát az eredményhirdetéseket követően, és idővel nemcsak a zászló, hanem a világbajnoki öv is ott lesz Boricsnál.