A szokásoknak megfelelően Takács Tibor, az egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Takács beszédében kiemelte, hogy Jónyer az aktív pályafutása után sem szakította meg a sporttal kapcsolatos tevékenységét, sőt mindenhova elmegy, ahova hívják. Az egyesület elnöke két várost jelölt meg, Kalkuttát és Pjenjant, melyről neki mindig Jónyer István világbajnoki győzelme fog eszébe jutni.
Jónyer István 1975-ben Kalkuttában egyéniben is és férfi párosban is aranyérmet szerzett (Gergely Gáborral) a világbajnokságon. 1979-ben Phenjban, Észak-Korea fővárosában pedig csapatban nyert aranyérmet. Ahogy beszédében Herendi Iván, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagja is elmondta, Phenjanban a verhetetlennek számító kínai válogatottat győzték le, nem is akárhogyan, 5:1 arányban.
Herendi Iván, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagja szerint Jónyer Istvánnak a Nemzet Sportolói közé kellene majd kerülnie, annak ellenére, hogy olimpián nem szerezhetett érmet, hiszen az asztaliteniszt csak 1988-ban, Szöulban vették fel az olimpiai műsorszámok közé. Herendi meglepetésképpen mint ajándékot egy Berczik Zoltán-féle felkészülési programot is átadott Jónyernek, melynek alapján az 1979-es világbajnokságra készültek fel annak idején.
Az ünnepeltet is a mikrofonhoz szólították, aki elmondta, hogy világ életében a focit szerette volna űzni, de végül kisebbre cserélte a labdát. Egy megnyert iskolai bajnokság változtatott meg mindent.
Jónyer István világraszóló eredményeit már mindenki ismeri, mi inkább most arra voltunk kiváncsiak, hogy van-e hiányérzete Jónyer Istvánnak a pályafutásával vagy bármi mással kapcsolatban. Jónyer elmondta, hogy amikor 1975-ben Kalkuttában egyéniben és párosban is aranyérmes lett a világbajnokságon, bizony egy kicsit elkezdett lazítani, bár 1977-ben így is sikerült összehozni egy bronzérmet a világbajnokságon, de érezhetően a magyar legendát ez akkor nem elégített ki.
Már-már megható elismeréssel beszélt Jónyer egykori válogatottbeli edzőjéről, Berczik Zoltánról, aki jelentőségteljes részese volt ennek a sikersorozatnak. Jónyer István úgy fogalmazott, hogy Bercziknél nem volt mese, Jónyer úgy állt oda az edzésekhez, hogy
nálunk nincs jobb versenyző.
Jónyer beszélgetésünk alkalmával azt mondta, hogy Berczik annyira jól ("embertelenül jól csinálta") a felkészülést, hogy ennek köszönhet mindent.
Tudta, hogy kinek mi kell
- mondta, majd egy pillanatra megállt és közölte, hogy már 1972-ben az akkor már háromszoros olimpiai bajnok öttusázó, Balczó András volt a példaképe, majd később a többszörös világ- és Európa-bajnok úszó, Hargitai András.
A Jóisten vezérelte őket mellém
- fogalmazott Jónyer.
Arra a kérdésre, hogy mire a legbüszkébb pályafutása során a rengeteg érmen kívül, azt válaszolta, hogy a Berczik-féle mentalitásra, mely a mai napig végigkíséri az életét.
Jónyer az
amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra
elvében hisz, amit kiegészített azzal, hogy ennek a Berczik-féle mentalitásnak köszönheti a sikereit. Jónyer felidézte azt, amikor látta 1964-ban az Európa-bajnokságon Bercziket a svéd Kjell Johansson ellen játszani, majd később többször is találkoztak, és Johansson már akkor látta, hogy
belőlem lehet valami
- mondta Jónyer. Berczikkel kapcsolatban is megismételte, miszerint
a Jóisten rendelte mellém.
A mostani fiatal asztaliteszezőknek Jónyer István azt üzeni, hogy
sokkal többet és tudatosabban edzenek, más szemlélettel. Sokat kell játszani és tudatosan. Nagyon számít, hogy ki mit szervál és hogyan fogad
- osztotta meg tanácsát az asztaliteniszező legenda.
Végül, mint a labdarúgás szerelmese azt is elmondta, hogy szerinte olyan focistákból van kevés mostanában, mint a nemrég meghalt Szűcs Lajos, vagy Rákosi Gyula, Mészöly Kálmán, Juhász István,
akik annak idején a hátukon vitték a pályát
- fogalmazott.
A rendezvényen megjelent Telek András is, aki pontosan 25 évvel ezelőtt a Ferencváros labdarúgócsapatának egyik oszlopos tagja volt, amelyik bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. Ez akkor óriási siker volt, erre is emlékeztek az ünneplők.
Kopeczky Lajos egykori sportújságíró, riporter pedig azt emelte ki, hogy 100 éves a SZÚR, vagyis a színész-újságíró rangadó, amely egyfajta hungarikumnak számít hazánkban.
A rendezvény során természetesen megemlítették az augusztus 12-én, nyolcvanhat éves korában meghalt Kulcsár Gergely olimpiai ezüst- és bronzérmes gerelyhajítót is.