Úgy félt a nehézsúly csillagától, hogy a kukába dobta az övét

Az ökölvívásban több világszervezet övét is meg lehet szerezni, éppen ezért egyszerre több bajnoka is lehet a nehézsúlynak. Ha azonban valaki a sportág vitathatatlan uralkodója szeretne lenni, annak az összes jelentős övet be kell gyűjtenie. Egyszerűnek hangzik a dolog, pedig egyáltalán nem az, olyannyira, hogy legutóbb bő 20 éve sikerült ez a bravúr a sportág valaha élt egyik legnagyobb alakjának, Lennox Lewisnak. A balhés gyerekkor miatt bokszolni kezdő egykori kiválóság különleges életutat járt be. Egy korábbi világbajnok küzdelem helyett inkább elfutott előle, majdnem megölték egymást Mike Tysonnal egy sajtótájékoztatón, és kasszát robbantott egyetlen mérkőzéssel.

Az, hogy ki lehetett vitathatatlan bajnok egy adott súlycsoportban, annak kritériumai az idővel együtt változtak. 1983 és 2006 között ehhez egy bokszolónak egyszerre kellett a legjobbnak lennie a WBA, WBC és IBF szervezeteknél. 2007-től pedig az előbb említett övek mellett a WBO címét is birtokolni kell, hogy az ember neve elé odategyék a vitathatatlan jelzőt.

Napjainkban olyan kiváló sportolók verekednek a nehézfiúk között, mint a WBA, IBF, WBO, és IBO öveket birtokló Anthony Joshua, vagy a WBC bajnoka, Tyson Fury.

Kettejük kapcsán már megszületett az egyezség egy összecsapásra, ám előtte még mindkét félnek teljesítenie kell a kötelező kihívók elleni meccsét. Ha ez sikerül, akkor a győztes, akárcsak az ABBA slágerében, mindent visz, és Lennox Lewist követően több mint 20 év után a nehézsúly vitathatatlan bajnoka lehet.

Nehéz kezdet

A brit-kanadai sportoló úgy ért fel a bokszban a csúcsra, hogy nem éppen a szokványos utat járta be a királykategória trónjának megszerzéséig.

Lewis 1965-ben született London West Ham negyedében egy egyedülálló anyuka gyermekeként. Amikor világra jött a 4,5 kilós csecsemő, akkor

az orvos, miután alaposan szemügyre vette az új életet, azt mondta a babáról, hogy „Úgy néz ki, mint Lennox!" A Lennox szó szleng jelentése a férfiak istene, aki olyan tökéletes, mint egy Adonisz.

A csonka család miatt idillinek korántsem nevezhető kezdet még tovább romlott, amikor a kis Lewis édesanyja a jobb élet reményében kiment Kanadába, hogy ott építsen fel egy új, jobb életet. Anya és fia az ötéves különlét alatt is szorosan tartotta a kapcsolatot, mondjuk ez sem segített megakadályozni azt, hogy a kisfiú egyre többször keveredjen bunyóba az iskolatársaival.

Lennox Lewis (bal oldalon) már fiatalon is hatalmas ütőerővel rendelkezett. Forrás: AFP/-

12 évesen aztán az anyja után ment Ontarióba, ahol az iskolában az energiáit a kosárlabdázással és a labdarúgással vezette le. Ekkor figyeltek fel az adottságaira, és mivel

a fiatal Lewis igazi Muhammad Ali-rajongó volt, nem tartott sokáig meggyőzni arról, hogy ismerkedjen meg az ökölvívással.

1978-ban kezdett el bokszolni, és elég hamar kiderült, hogy nemcsak az utcai bunyóhoz van tehetsége, hanem a ringben is feltalálja magát.

Mindössze öt év boksz után az amatőrök junior világbajnokságán aranyérmet szerzett szupernehézsúlyban,

az 1984-es, csonka olimpián pedig csak a későbbi győztes, Tyrell Biggs tudta megállítani az ifjú titánt. Lewis azonban nem mondott le az ötkarikás álmokról, és úgy döntött, még négy évig biztos nem áll be a profik táborába, mert Szöulban feláll majd a dobogó legfelső fokára.

Ez a grandiózus terve 1986-ban majdnem kisiklott, mert miután kikapott Petar Stoimenovtól a világbajnokságon, a torna elején, néhány hónapra letargiába esett. Végül összeszedte magát, és a húszas éveinek legelején megcsillantotta azt a fajta győzni akarást és soha fel nem adás mentalitást, ami naggyá tette őt ebben a sportágban.

Az 1988-as olimpián Kanada színeiben meglett az áhított aranyérem, a döntőben ehhez Riddick Bowe-t győzte le Lewis, miután a második menetben a vezetőbíró túlságosan egyoldalúnak látta a küzdelmet, és sokak megrökönyödésére beszüntette a harcot.

Villámrajt a profik között

Az első nagyobb álom beteljesülése után eljött az idő a váltásra, így az amatőrök táborából átigazolt a profik közé 1989 nyarán. Lewis pedig, ha már így döntött, akkor nem pazarolta az időt, és

a nehézsúlyban egészen egyedülálló módon egy év és négy hónap alatt 14-szer lépett a kötelek közé.

Lényegében havonta lehozott egy bunyót abban a mezőnyben, ahol szó szerint mázsás pofonok cserélnek gazdát. Hihetetlen teljesítmény volt ez függetlenül az ellenfelek képzettségétől.

Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy mind a 14 mérkőzést megnyerte a brit-kanadai sportoló, ráadásul mindössze egy ment végig a meccsekből, akkor elmondhatjuk, hogy nem ok nélkül lett Lewis Európa-bajnok 1990 októberének végén.

Sokáig nem ülhetett a babérjain, mert Eb-címe után a következő ellenfele 35-0-s profi mérleggel és a brit nehézsúlyú övvel a derekán várt rá a szorítóban. Lewisnak ez sem okozott gondot, és TKO-val lépett túl Gary Masonon.

Pár hónappal később újabb nagy skalpot gyűjtött be, és egyúttal bosszút is állt az 1984-es olimpiai vereségért, amikor TKO-val lerendezte Tyrell Biggset.

A magabiztosan, erősen és intelligensen harcoló Lewis megállíthatatlanul tartott az újabb célja, a WBC világbajnoki öve felé, mint első számú kihívó. A bajnok ekkor az a Riddick Bowe volt, aki a sportág vitathatatlan királyaként a WBC, WBF és IBF öveket birtokolta, és akit a 88-as olimpiai döntőben megvert Lewis. Talán ennek az emléke élt még élénken Bowe-ban, amikor

egy sajtótájékoztatón egész egyszerűen a szemetesbe hajította a média képviselői előtt a WBC övét, nyomatékosítva, hogy nem áll ki a brit-kanadai bunyós ellen.

A megdöbbent résztvevők távozása után az amerikai stábja, mikor már sem az újságírók, sem a kamerák nem voltak a teremben, kihalászta a kukából a WBC övet, amelyet a szervezet ezek után meccs nélkül Lewisnak adott. Ezzel harc nélkül lett cikkünk hőse a brit ökölvívás történetének első 20. századi nehézsúlyú világbajnoka. Egyébként Bowe e tettét a mai napig éles vita övezi, egyesek szerint nem mert kiállni Lewis ellen, mások szerint anyagi jellegű problémák álltak a háttérben.

Út a csúcsra

A következő lépcsőfok a címegyesítés volt korának másik kiemelkedő ökölvívója, a korábbi vitathatatlan bajnok, Evander Holyfield ellen. Az amerikai a WBA és IBF öveit tette fel a mérkőzésen, amiért 20 millió dollárt, míg Lewis 10 milliót zsebelhetett be.

A két klasszis keményen végigverekedte a 12 menetet, ugyanakkor a brit-kanadai sportoló egyértelműen fölé nőtt amerikai ellenfelének.

A végső gongszó után pedig jött minden idők egyik legvitatottabb pontozásos ítélete, amely a szakértők mellett a lelkes közönséget is alaposan sokkolta.

A három pontozóból mindössze egy adta Lewisnak az összecsapást, egy Holyfieldnek, egy pedig döntetlenre hozta ki a találkozót, így összességében döntetlennel ért véget a csata.

Hogy mennyire váratlan volt ez az ítélet, arról a ringen kívüli legendák reakciói voltak a leginkább árulkodóak. A boksz egyik ikonja, George Foreman a döntést paródiának és szégyenteljesnek nevezte, míg

a több súlycsoportban világbajnoki címig jutó Roy Jones Jr. azt mondta, az ilyen ítéletek után nem akar a bokszban maradni.

A dolog akkora hullámokat vert, hogy még New York akkori polgármestere is nyilvánosan felháborodott az igazságtalanságon.

Mielőtt tovább gyűrűzött volna a botrány, gyorsan jöhetett a visszavágó, nyolc hónappal később, 1999 novemberében. Itt már szerencsére nem került sor hasonló dologra, a 12 menet végén

1992 után újból lett vitathatatlan bajnoka a királykategóriának, miután egyhangú pontozással Lennox Lewis nyerte a mérkőzést.

Balhé a sajtótájékoztatón, kasszarobbantás a meccsen

Lewis nem sokáig örülhetett a vitathatatlan titulusának és a három nagy bajnoki övnek. Nem vereség, vagy sérülés miatt kellett erről lemondania, hanem jogi okok következtében. Az újdonsült bajnok ugyanis a WBA övét Michael Grant ellen akarta először megvédeni, míg a szervezet más ellenfelet választott a bokszolónak.

Végül bíróságra került az ügy, melynek végén Lewist egyszerűen megfosztották a WBA világbajnoki címétől.

A jogi hercehurcák után is maradt még bizonyítási vágy főhősünkben, aki karrierje végén még összehozott egy igazi slágermérkőzést, amit gyakorlatilag abban az időben mindenki látni akart.

A Lennox Lewis – Mike Tyson összecsapás nem pusztán egy meccs volt, hanem sokkal több annál, egy igazi háború. Már a két fél küzdelmét felvezető New York-i sajtótájékoztatón elszabadultak az indulatok 2002 januárjában.

Az eseményen a két sportoló a stábjukkal és testőreikkel együtt gyakorlatilag vérre menő bunyóba keveredett a kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében.

A komoly csetepaté után a WBC elnöke beperelte a két ökölvívót, mert szerinte miattuk veszítette el az eszméletét, miközben beverte a fejét egy asztalba a harc alatt. Ha ez még nem lett volna elég,

Tyson megharapta Lewis lábát a földön gurulás közben, amiért később komoly pénzbüntetést kellett fizetnie a sértett félnek.

A balhés amerikai KO-királynak nem ez volt ez első ilyen furcsa esete, öt évvel korábban Holyfield füléből harapott le egy darabot a kettejük közti meccs alatt.

Az eset akkora port kavart, hogy a bunyó eredeti helyszínéül szolgáló Las Vegas nem adott engedélyt a harcra Tysonnak, sőt, több másik állam is nemet mondott, mielőtt Memphisbe költöztették volna a nagy meccset.

2002 júniusában léptek a kötelek közé a felek úgy, hogy mindkettőjüknek garantált 17,5 millió dolláros meccspénzt adtak a szervezők. Ez elsőre elég soknak tűnhet, de

ez a mérkőzés hozta minden idők legtöbb PPV (kattintásalapú, fizetős szolgáltatás) bevételét az Egyesült Államokban.

Több mint 1,95 millióan fizettek elő a meccsre az USA-ban, ami 106,9 millió dollárt generált. A helyszínre 15 000 ember váltott jegyet, meglehetősen borsos áron. Volt olyan belépő, ami 2400 dollárért kelt el az összecsapásra.

A fokozott médiaérdeklődést jól tükrözte, hogy

olyan hollywoodi sztárok ültek a ring körül, mint Samuel L. Jackson, Denzel Washington és Dwayne "The Rock" Johnson, vagy éppen a kosárlabdázás korábbi urai, Michael Jordan és Magic Johnson.

A mérkőzésen végül nem a pontozók hozták meg az ítéletet, hanem maga Lewis a 8. menet végén, amikor kiütötte Mike Tysont.

Ez a KO egyébként elnyerte később a Ring magazin év KO-ja díját 2002-ben.

Vérfürdő a „Vasököl" ellen és visszavonulás

Lennox Lewis utolsó profi mérkőzésén nem arra törekedett, hogy egy közönségszórakoztató, levezetésre kiváló ellenfelet kérjen magának majd 38 évesen. A nálánál nagyjából hat esztendővel fiatalabb ukrán óriás, Vitalij Klicsko lett a megoldandó feladat, aki addigra már meggyőző, 32 győzelem mellett mindössze 1 vereséges mérleggel várta a nagy találkozást a ringben.

A Los Angeles-i bunyó izgalmasan és kiegyenlítetten alakult, azonban az ukrán bokszoló bal szeme körül olyan csúnyán felszakadt a bőr, hogy mindent elöntött a vér, ezért a mérkőzésre kirendelt orvos a hatodik menet után nem engedte tovább a küzdelmet.

Lewis így győzelemmel búcsúzott a profi ökölvívástól, és sikeresen védte meg a WBC, IBO, és a Ring magazin nehézsúlyú öveit. Klitschko szeme körül a beszüntetés után hatvan öltéssel kellett összevarrni a bőrt a kórházban.

Minden idők egyik legjobb brit-kanadai bokszolója hiányérzet nélkül akaszthatta szögre a kesztyűit, mert amit ez a sportág neki kínálhatott, azt ő mind megszerezte.

Lennox Lewis (jobb oldalon) kemény csatát vívott az ukrán kiválósággal Forrás: Getty Images/2003 Getty Images/Jed Jacobsohn

A „nyugdíjas" évei alatt is aktív maradt a mára már többgyermekes családapa, aki

belekóstolt a színészkedésbe, és szabadidejében szívesen sakkozik és pókerezik, valamint lelkesen szurkol a West Ham United labdarúgócsapatának.

Mindezek mellett biztosak lehetünk abban, ha összejön a nagy címegyesítés a két brit bokszoló, Fury és Joshua között, akkor vírushelyzettől függően majd ott lesz az első sorban a ring mellett az utolsó vitathatatlan nehézsúlyú világbajnok, Lennox Lewis is.