Hogyha azt nézzük, hogy talán az USA-n kívül a világ szinte minden országában a salakos teniszpályák vannak többségben, akkor még nagyobb tett Rafael Nadal 13 Grand Slam-győzelme ezen a borításon. Európában egészen biztosan ezen a pályán tanulják meg a sportág alapjait, és az utánpótlástornákon is ez a leggyakoribb borítás. Ergo mindenkinek a salakot kéne a legjobban ismernie, vagyis itt kellene a legkiegyensúlyozottabb eredményeknek születnie.
Ez 2005 óta teljesen felborult.
Az azóta eltelt 15 évben Rafael Nadal teljesen kisajátította magának a Roland Garrost.
102 mérkőzéséből 100-at megnyerve kialakította a legyőzhetetlen harcos képét, aki amikor úgy nézett ki, hogy 2015 körül Novak Djokovic is elkezdi írni a maga salakos sikersztoriját, képes volt újragondolni a teniszéről alkotott elképzeléseit.
Eléggé sorsszerű, hogy megannyi fantasztikus teljesítményéből pont a századikon tette le az asztalra minden idők legkiválóbb teniszét.
A világelső, a pályán a döntőig idén veretlen, és ott amúgy nem is rosszul játszó Djokovicnak esélye sem volt a salakkirály ellen. Kijelenthető, hogy ha Nadal „csak" azt a játékát nyújtja, amivel 2005 és 2008 között az első négy Garros-trófeáját bezsebelte, az nem lett volna elég a szerb ellen. Akkoriban Nadal ellen ugyanúgy háromszor kellett nyerőt ütni egy labdameneten belül, hogy az ellenfélé legyen a pont.
Djokovic erre képes is lett volna vasárnap délután. Nadal sikeréhez az is kellett, hogy pár éve, a negyedik ikszbe lépve szintet lépett a szerváiban: egy, addig a játéka gyenge pontjának számító elemből erősséget faragott. Továbbá megtanult gyorsan lezárni egy-egy labdamenetet, amit jól mutat, hogy a döntőben a rövid, pár ütéses pontoknál jóval hatékonyabb volt, mint Djokovic.
Nadalnak mindössze 2 óra 41 perc kellett pályafutása 20. Grand Slam-trófeájának megszerzéséhez. A döntőt minden idők legfontosabb teniszmérkőzésének harangoztuk be. Hogy miért? Mert nem volt mindegy, hogy a 34 éves spanyol éri-e utol Roger Federert a GS-győzelmek számában, vagy pedig a nála egy évvel fiatalabb Djokovic kerül közelebb mindkettőjükhöz, és szerzi meg a tizennyolcadikat.
Végül előbbi következett be, ami egyre több kérdést vet fel egy sokak számára igencsak érzékeny kérdéskörben.
Vajon nevezhetjük-e még mindig Roger Federert minden idők legjobb teniszezőjének?
Vagy már el lehet-e kezdeni gondolkodni abban, hogy esetleg az egyaránt krisztusi koron szintén túl lévő Nadal és Djokovic közül lenne valamelyikük e titulus jogos birtokosa?
Mindketten életük formájában teniszeznek - mentálisan és fizikailag is - olyan életkorukban járva, amikor Pete Sampras, Björn Borg és Ivan Lendl már nyugdíjasként tengették az idejüket.
Nadal egy újabb Garros-sikerre van attól, hogy megelőzze a 2021-ben talán pályafutása utolsó szezonját megkezdő Federert. Ha azt vesszük, hogy az elmúlt pár évben a US Open kemény pályáját is igencsak lelassították, az szintén a spanyol esélyeit növeli a rekorddöntésre.
És akkor mit mondjuk arról a Djokovicról, aki ha éppen nem botrányaival hívja fel magára a figyelmet, akkor a minden borításra tökélyre fejlesztett teniszével kápráztatja el rajongóit. 33 évesen még mindig az Australian Open a fő vadászterülete (nyolc alkalommal nyert már Melbourne-ben), háromszor is legyőzte már a Wimbledon urának kikiáltott Federert a füves pályás GS döntőjében.
A Grand Slam-tornákat követő kilenc plusz egy versenyeket összegyűjtő Masterseken már mindketten a svájci legenda előtt járnak. Sőt,
Djokovic az összes tornát megnyerte legalább kétszer ezek közül.
Federernek a világelsőként eltöltött hetek rangsorának élén is vészesen fogy az ideje (310-290 a szerbbel szemben), ami egyébként is Nadalnak és Djokovicnak kedvez, és már az is óriási bravúr lenne tőle, ha jövőre még újabb trófeákat tudna nyerni.
Dominic Thiem sikerét látva a US Openen azt gondolhattuk volna, hogy a Garroson legalább eljut odáig, hogy minimum Nadal ellen megmérkőzhessen az elődöntőben. Nem így történt, a 27 éves osztrák egy olyan ötszettes negyeddöntőt veszített el Diego Schwartzman ellen, amilyet a Nagy Hármas szinte kivétel nélkül a maga javára tudott fordítani.
Ő nem tudta, így bár már tényleg látszódik, hogy Thiem mellett Stefanos Tsitsipas, Alexander Zverev és Danyil Medvegyev lehet az a négy játékos, aki átveheti a stafétát, még mindig korai lenne egyértelműen kijelenteni, hogy 2021-re eljön az ő idejük.
Nem úgy a női mezőnyben, ahol már a momentumok mellett a legnagyobb trófeák sem Serena Williams kezében landoltak az elmúlt két évben.
Az a fajta érinthetetlenség, amit Iga Swiatek 19 évesen a Roland Garroson bemutatott, még a 23-szoros GS-bajnok amerikaitól is ritkán látott volt.
A fiatal lengyel teniszező – Nadalhoz hasonlóan – szettveszteség nélkül lett tornagyőztes. A 14 játszma, amit megnyert az elmúlt két hétben, így nézett ki: 6:1, 6:2; 6:1, 6:4; 6:3, 6:2; 6:1, 6:2; 6:3, 6:1; 6:2, 6:1; 6:4, 6:1.
Menetelése során korábbi finalistákat győzött le – ebből inkább Simona Halep „kiütése" számít nagy tettnek, mint Marketa Vondrusováé -, valamint az Australian Open bajnokát, Sofia Kenint is. A Halep elleni teljesítménye volt a legdöbbenetesebb mind közül. A román teniszezőnek annyi esélye volt abban a 68 percben, mint amennyit ő adott Serenának a tavalyi wimbledoni döntőben. A világranglista 54. helyén álló tehetség előtt utoljára Szeles Mónika nyert ilyen fiatalon Garrost – 18 évesen.
Swiatek és Kenin mellett 2018 óta három olyan játékos is GS-t tudott nyerni, akik a jövőre 40. születésnapját ünneplő(?) Serenának akár a lányai is lehetnének.
A világelső Ashleigh Barty (24 éves) érett, okos teniszével, a US Open óta már háromszoros GS-győztes Oszaka Naomi (22 éves), valamint a pályáról bárkit leütni képes Bianca Andreescu (20 éves) sem voltak ott Párizsban.
Ez még egy ok, hogy nagyon várjuk a januári Australian Opent, ahol így öt rendkívül fiatal, de már az áttörésen túl lévő játékos mérheti össze erejét.
Míg Babos Tímea párosban, addig Fucsovics Márton egyéniben futja legjobb szezonját – már ami a Grand Slam-tornákat illeti. Az elmaradt wimbledoni torna miatt idén csak három Grand Slamet rendeztek meg, amiken mindketten kitettek magukért abban a versenyszámban, amiben a legjobbak. Sőt, a Párizsban szintén mérkőzést nyerő Balázs Attila révén év végére három stabil GS-indulója lett hazánknak.
Babos Tímea 2020-ban ismét bebizonyította, hogy ő egy páros teniszező. És ezzel az égvilágon semmi probléma sincs!
A 27 éves teniszező Kristina Mladenoviccsal az oldalán címvédőként érkezett Párizsba, és újra győztesen hagyhatta el a francia fővárost. A magyar, francia párosnak idén egyetlen mérkőzés után sem kellett vesztesen elhagynia a pályát a három GS-en, mégis „csak" kettőt tudtak megnyerni.
Míg Párizs mellett Melbourne-ben is ők diadalmaskodtak – 2018 után másodszor ott is a legjobbnak bizonyulva, addig New York Cityben kizárták őket. Ez volt az egyetlen olyan alkalom az elmúlt három évben, amikor Babosék nem jutottak el legalább a negyeddöntőig a négy nagy major torna valamelyikén.
Babos továbbra is a negyedik helyen áll a páros világranglistán, méghozzá úgy, hogy az Australian Open és a Roland Garros mellett a világbajnokságnak is ő és Mladenovic a címvédője.
Négy sikerével már így is Babos a legeredményesebb magyar teniszező a Grand Slam-tornák történetében.
A szintén párosban kétszeres bajnok Taróczy Balázst (Garros 1981, Wimbledon 1985) és az egyszeres győztes Temesvári Andreát (Garros 1986) már megelőzte, így szépen lassan érdemes lesz a magyar viszonyokon túl gondolkodni a teljesítményével kapcsolatban.
Pontosan ugyanezt kell tennünk Fucsovics Mártonnal is, aki idén mind a három tornán nyert mérkőzést, és kétszer is bejutott a legjobb 16 közé.
A 28 éves teniszező ezzel visszajött a világranglista 50. helyére, de játéktudása alapján minimum a legjobb 32, de inkább a legjobb 20 között kellene őt emlegetni. Pályafutása eddigi legkiválóbb teljesítményét nyújtotta, amikor Párizsban az első körben legyőzte a 4. kiemelt Medvegyevet, élete első sikerét aratva Top 10-es ellenféllel szemben.
Még ebben a példátlan évben a körülmények ellenére Fucsovics kiváló formában van. Nem véletlenül aggatta rá a férfiversenyeket szervező ATP honlapja a „Vasember" becenevet. Ha kitart a lendülete, akkor az ősszel tovább javíthatja ranglistahelyezését. Amint visszakerül a legjobb 32 közé, onnantól nem kell aggódnia attól, hogy Medvegyev-szintű játékosba botlik az első körökben.
Hiába a járvány miatti négy hónapos leállás és az abból fakadó csonka szezon, talán soha nem lüktetett ennyire az élet a tenisz világában, mint most. Szerencsére ebben a magyar játékosoknak is egyre nagyobb szerepük van.