Mit fogtak fel abból az elképesztő szeretetből, ami a hazaérkezésük után fogadta önöket?
Liu Shaolin Sándor: - Boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat és örülünk, hogy ennyien kilátogattak a tiszteletünkre.
Liu Shaoang: - Számítottunk rá, hogy hasonló lesz a fogadtatásunk, mint Phjongcshang után, de úgy gondolom most még inkább kitett magáért a korcsolyázó szövetség és remek hangulatot hozott össze a rajongókkal. Minden sportoló nevében mondhatom, megtisztelve éreztük magunkat.
Milyen volt a hazaút?
Liu Shaolin Sándor: - Hosszú volt, de jó volt. Pekingtől Törökországig a gépünket egy magyar pilóta vezette, aki kijött hozzánk és gratulált nekünk, úgyhogy nagyon jó érzés volt. Majd elértük a következő gépet is, szóval semmivel nem volt problémánk, tökéletes út volt.
Liu Shaoang: - Szerencsére jutott idő a pihenésre is, mert pont úgy voltak a repülési idők, hogy este tudtunk aludni, így most nem vagyunk annyira fáradtak, mint amire számítottam.
Felemelő volt látni, hogy milyen sok gyerek volt ezen a rendezvényen.
Liu Shaolin Sándor: - Nem is igazán értettem, hogy miért olyan időpontban szervezték a fogadtatásunkat, amikor iskolaidő van, de nagyon aranyosak voltak, hogy ilyen sokan kijöttek.
Liu Shaoang: - A régi iskolánkból nagyon sok gyerek kilátogatott, de meglepett, hogy az egyetemről is kijöttek. Szóval tényleg nagyon jó érzés volt ennyi gyerek és rajongó között itt lenni.
Amikor megnyerte az 500 méteres döntőt, sietve odakorcsolyázott a testvéréhez. Nagyon sok minden benne volt abban az ölelésben, mit adott önöknek?
Liu Shaoang: - Úgy gondolom, hogy azért egy ilyen pillanatot az ember soha nem tud elfelejteni, de ha mégis ne adj' Isten elfelejtené, már szinte bármelyik médiacsatornán vissza lehet nézni, és bármelyik újságcikkben vissza lehet olvasni. Egy ilyen út után tényleg minden benne volt. Nagyon örültem, hogy ott van a csapat, akit meg tudtam ölelni abban a pillanatban, hogy Shaolinnal azonnal egymás karjaiba tudtunk esni. Tényleg hihetetlen és nagyszerű érzés.
Liu Shaolin Sándor: - Nagyon örültem, hogy meg tudtam Ádót újra ölelni és úgy, hogy olimpiai bajnok lett. Szerintem egyszer minden sportolónak át kell élnie ezt az élményt, hogy tudja, milyen érzés.
Az olimpia után sincs megállás, folytatniuk kell a felkészülést, mert lesz egy világbajnokság is márciusban. Mekkora lelkierő kell ehhez, vagy jó értelemben doppingolja önöket a pekingi eredménysor?
Liu Shaolin Sándor: - Mindig egy óriási nagy lendület kell ehhez az egészhez, de próbálunk megállás nélkül tovább menni, hiszen most tudjuk kihasználni a lehetőségeinket. Nem tudom milyen érzés lesz jövő héten lejönni újra a jégre.
Lehet, hogy fájdalmas...
Liu Shaolin Sándor: - Igen, emlékszem Phjongcsang után nagyon nem esett jól, de aztán jól sikerült a világbajnokság, úgyhogy bízom benne, hogy az idei is jól fog.
Más sportágakban gyakran előfordul, hogy valaki nyer egy olimpiát de, ha közvetlenül utána van egy világverseny, akkor inkább lemondja azt. Önök miért nem tették?
Liu Shaoang: - Ha most megnézzük a világranglistát, akkor nekem van az egyes rajtszámom, Sanyinak a kettes, nyilván nem biztos, hogy ezt meg fogjuk tudni tartani, de odaállunk és megteszünk érte mindent, hogy olyan sikeresen tudjunk szerepelni, mint az előző vb-n.
Egy ilyen kimerítő út után mi lesz a programjuk, ha hazaérnek?
Liu Shaolin Sándor: - Szerintem pihenés lesz ezerrel, megpróbálunk minél többet pihenni, hiszen az elmúlt négy évben nagyon kevés időnk volt erre, most bepótoljuk.
Mit üzennek azoknak, akik az elmúlt két hétben lélekben végig önökkel voltak?
Liu Shaoang: - Hatalmas köszönet mindazoknak, akik egy kicsit is követték a gyorskorcsolyát az elmúlt hetekben. Remélem, hogy egy kis örömöt tudtunk ennek az országnak okozni.
Liu Shaolin Sándor: - Szerencsére tudtunk adni az embereknek okot arra, hogy legyen miért nézni a téli olimpiát. Remélem, hogy a következőt is ugyanilyen lelkesedéssel fogják követni, hiszen nélkülük nem sikerülhetett volna.