Hogyan kezdődött az ön története? Miért éppen a rövidpályás gyorskorcsolyát választotta?
Pennsylvaniában, Pittsburghben nőttem fel, ahol imádják a hokit, elég csak a Pittsburgh Penguins NHL csapatára gondolni. Ráadásul édesanyám műkorcsolyaedzőként dolgozott, szóval amikor csak tehettem, a jégpálya közelében voltam, gyakorlatilag az volt a második otthonom. A bátyámmal, Cole-lal imádtuk a hokit, de teljesen más nézni ezt a sportot, mint játszani.
Hamar rájöttünk, hogy a jégkorong és a műkorcsolya sem nekünk való, viszont a rövidpályás gyorskorcsolya nagyon tetszett. Mindketten imádunk versenyezni és nagy sebességgel száguldani, ez fontos szerepet játszott a döntésben.
Mikor kezdett el edzésekre járni?
Régóta űzöm ezt a sportot, 5 éves koromban kezdtem, tehát lassan 22 éve már az életem része.
Mikor érezte azt, hogy képes lesz profivá válni és komolyabb eredményeket elérni ebben a sportágban?
Amikor először bekerültem a világkupán induló csapatba 2011-ben. Nagyon fiatal voltam még akkor, ráadásul a hozzám korban legközelebb álló csapattársam is már elmúlt 23 éves.
Hatalmas volt a korkülönbség köztem és a társaim között, de ez arra ösztönzött, hogy koncentráltan és keményen eddzek,
és valószínűleg ez játszott nagy szerepet abban, hogy sikeres tudtam lenni.
Milyen áldozatokat kellett hoznia gyerekkorában a sport miatt? Sok mindenről le kellett mondania?
Egyértelműen igen. Rengeteg olyan sportág van, amit az iskolai program részeként az ember űzhet fiatal korában. Ilyen a labdarúgás, az amerikai futball, a baseball. Nekem a short track miatt rengeteget kellett utaznom naponta. Az ember persze próbál viszonylag normális életet élni, de sokszor ez nehéz volt. A hétvégéim általában tele voltak edzéssel, vasárnaponként tudtam pihenni, regenerálódni. Suli után mindig a műjégpályára mentem edzésre, míg a többiek valószínűleg átmentek egymáshoz játszani.
Az biztos, hogy a hagyományos értelemben vett gyerekkorról le kellett mondanom.
Olykor kifejezetten nehéz volt ezt megélni.
Fiatalabb korában kitűzött magának konkrét célokat, vagy csak próbálta élvezni a korcsolyázást, és várni, hogy mi történik majd a jövőben?
Fiatalon a legmagasabb szint nagyon távolinak tűnik, szinte elérhetetlen. Mindig próbáltam keményen dolgozni, hogy szintet lépjek. Azt gondolom, hogy néha meg is lepi az embert, amikor jobbá válik, hiszen rengeteg időt tölt azzal, hogy folyamatosan fejlődjön. Az a szépsége a rövidpályás gyorskorcsolyának, hogy rengeteget változik, szinte évről évre megújul.
Az elégedettség a halállal egyenlő ebben a sportágban. Ha valaki azt gondolja, hogy milyen sok mindenre rájött és mennyi mindent elért már, akkor mentálisan elbukik.
Ez a sport túl gyorsan fejlődik és növekszik, itt nem lehet csak úgy hátradőlni.
Ön mentálisan erős volt és elhivatott, mert már junior korában sikereket ért el, érmeket nyert. A 2014-es, Szocsiban rendezett téli olimpia selejtezőin, majd magán a világeseményen viszont nem tudott elindulni betegség miatt. Hogyan élte meg mindezt? Hogyan tudott túllendülni ezen?
Akkor még nagyon fiatal voltam, de motivált és sikerre éhes. Csalódott voltam, hogy nem indulhattam, de tudtam, hogy rengeteg idő áll még előttem, hogy megírjam a saját sikertörténetem. Nincs igazán jó sztori csalódások, kudarcok, vereségek nélkül. Igazából emiatt csak még motiváltabbá váltam, és elhivatottan folytattam az edzéseket.
Sikeresen visszatért, remek eredményeket ért el, majd négy évvel később Pjongcsangban a téli olimpián 1000 méteren ezüstérmet nyert. Minek volt köszönhető ez a hatalmas előrelépés?
Rengeteg helyre sikerült elutaznom szerte a világban. Sokáig voltam Salt Lake Cityben, majd Dél-Koreában és Hollandiában is tréningeztem. Kiváló edzőkkel és versenyzőkkel kerültem kapcsolatba külföldön, de rengeteget tudtam foglalkozni saját magammal is. Volt időm arra, hogy felfedezzem az erősségeimet és a gyengeségeimet, pótoljam a hiányosságaimat és folyamatosan fejlődjek. A pjongcsangi téli olimpia évében a holland nemzeti csapattal edzhettem, akik a magyarokhoz hasonlóan egy második család számomra. Kedvesek voltak velem, befogadtak, rengeteget tanulhattam az edzőiktől.
Ez óriási fegyvertény volt a számomra, mert így nagy önbizalommal és természetesen teljesen egészségesen indulhattam a 2018-as ötkarikás játékokon. Képes voltam magabiztosan és okosan versenyezni, minden tekintetben erősebbé váltam, mint a korábbi olimpia idején.
Az is nagyon fontos, hogy az önbizalmat a versenyzésnek kell alárendelned, és abban a pillanatban előhozni magadból a legjobbat.
A 2021-es lengyelországi Gdanskban rendezett Európa-bajnokságon is 1000 méteren lett ezüstérmes. Mondhatjuk, hogy ez a kedvenc távja, és ebben a legjobb?
Ezt nehéz megmondani. Igazából a 2021-es szezon nagy részében utáltam az 1000 métert. Ez az egyik legnehezebb táv, mert a stratégia önmagában nem elég. Az erő és a kitartás jó kombinációjára van szükség. A mi szintünkön szinte mindenki ugyanolyan időket megy ugyanakkora sebességgel, leszámítva néhány extraklasszis korcsolyázót. Mondhatni, mindenkinek ugyanaz az erőssége. Az lehet perdöntő, hogy mikor védekezik az ember, és mikor használ fel extra energiát. A jó időzítés és a megfelelő taktika a siker kulcsa.
Hogyan néz ki egy napja? Mennyit kell edzenie ahhoz, hogy éremesélyesként indulhasson egy olimpián?
Nyilvánvalóan az edzések ideje ahhoz igazodik, hogy valaki vb-n, világkupán vagy olimpián indul. Az olimpiára történő felkészülés esetében délelőttönként két-három, délutánonként egy-három órát tesz ki a tréning programtól függően.
Én azt vettem észre, hogy a minőségi edzés a legfontosabb. Szívesebben veszek részt egy 30-45 perces magas színvonalú, minőségi edzésen, mintsem egy rosszul szervezett, összecsapott tréningen a jégen.
Fontos, hogy tiszteljük önmagunkat, és megadjuk a testünknek azt, amire szüksége van.
Egy hosszú versenysorozat vagy egy intenzív tréning után hogyan kapcsolódik ki a mindennapokban?
Már gyerekkorom óta imádom a videojátékokat, és hatalmas Star Trek-rajongó vagyok. Ezt a sorozatot bármikor képes vagyok nézni a tévében, napszaktól függetlenül.
A 2018-as téli olimpián még amerikai színekben nyert ezüstérmet, de azóta magyar állampolgár lett, és a magyar csapat tagjaként indul Pekingben is. Miért döntött úgy, hogy felveszi az állampolgárságot?
Ez egy több okból meghozott döntés volt, és a testvérem, Cole is szerepet játszott ebben, aki már előttem a magyar csapatban szerepelt. Ő nálam korábban költözött Magyarországra, és teljesen pozitív képet festett le róla nekem. Mindemellett a 2018-as olimpia után az amerikai csapatban az idősebb versenyzők visszavonultak, és számomra ez rossz időzítés volt, mert nem tudtam kitől motivációt meríteni.
Itt az a jó, hogy a többiek húznak magukkal, ha nekem esetleg rosszabb napom van. Olyan versenyzőkről van szó, akik képesek jobbá tenni engem és le tudnak győzni, így folyamatosan fenn tudom tartani a motivációmat.
Elsődlegesen Liu Shaolin Sándorra és Liu Shaoangra gondol, igaz?
Teljes mértékben.
A két Liu testvér óriási szerepet játszott abban, hogy Magyarországra jöjjek.
Nagyon fontos volt a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség hozzáállása is. Én a short trackkel fekszem-kelek, ez áll az életem középpontjában. Bármi, ami elvonja a figyelmemet róla, az negatív számomra. A szövetség rendkívül bölcsen arra törekszik, hogy a versenyzők csak a felkészülésükkel foglalkozhassanak, hiszen ez a legfontosabb. Olyan ez, mint amikor a kutyának eldobsz egy teniszlabdát – másra sem tud koncentrálni, csak arra. Én sem akarok mással foglalkozni, csak a rövidpályás gyorskorcsolyával.
Térjünk rá a február 4-én kezdődő téli olimpiára. Kijelenthetjük, hogy az előző év jól sikerült a válogatott számára, mert az Európa-bajnokságon és a világkupán is remek eredmények születtek. Mindenki készen áll a rajtra?
Abszolút készen állok, készen állunk. Motiváltak vagyunk, nagyon komolyan vesszük ezt az olimpiát, amelyen részt venni óriási büszkeség és egyben hatalmas felelősség. Ugyan négy évvel ezelőtt nem voltam tagja a váltóban aranyérmes csapatnak, de a címvédés terhét ugyanúgy érzem a vállamon.
Több versenyben és távon is indul, egyéniben és csapatban egyaránt jégre lép majd. Mit vár az ötkarikás játékoktól? Melyik versenyszámban lehetnek a legjobb esélyek?
Bárki, aki ismeri a short tracket, tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni. De ha az esélyeket kell latolgatni, akkor úgy vélem, egyéniben 500 méteren és 1000 méteren tudunk majd érmet szerezni.
Az utóbbi időszakban a rövidebb távokra fókuszáltunk, ettől függetlenül 1500 méteren is okozhatunk meglepetést, de a rövidebb távokon nagyobb esélyt látok.
A váltóban is, amely a négy évvel ezelőtti aranyérmes csapathoz képest eltérő összeállításban indul, immár Krueger John-Henryvel. Ugyan több versenyző is átesett a koronavírus-fertőzésen, de úgy tűnik, mindenki egészséges lesz a rajtra.
Igen, így kell lennie. Egyértelműen a váltóban vannak a legjobb esélyeink.
Ahogy korábban is mondtam, ugyan nem osztozhattam az aranyéremben 2018-ban, de a címvédés felelőssége engem is legalább annyira érint. Próbálok koncentráltan és magabiztosan korcsolyázni, ahogy arra mindig törekszem.
Ezt nagyon komolyan vesszük, csakis az aranyérmet tartjuk szem előtt. Bízom benne, hogy minden akadályt legyőzünk, ahogyan a vírust is.
Szinte az egész ország aranyat vár a válogatottól. Személy szerint hogyan kezeli a nyomást?
A nyomás a versenyzés része, ez nem lehet újdonság egy profi számára. Meg kell próbálnunk a nyomást motivációvá változtatni. Azt hiszem, mi azok a sportolók vagyunk, akik képesek erre.
Végezetül, üzen valamit a magyar embereknek, a szurkolóknak?
Nagyon hálás vagyok az embereknek és a magyar szövetségnek. Nagyon kedvesen fogadtak engem annak idején. Annyit mondhatok, hogy megígérem, a szívem-lelkem beleadom, hogy méltón képviseljem az országot és a zászlót. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.