"Novemberben. Később értesültem róla, hogy tüdőgyulladással ágynak dőlt, utána pedig koronavírus-fertőzéssel kórházban ápolják.
Mindvégig bíztam benne, hogy felépül" - mondta a Borsnak Vereckei István arra a kérdésre, mikor beszélt utoljára Csollány Szilveszterrel.
"Remélem, nem szenvedett sokat, amíg az életért küzdött. Mélyen együtt érzek a családtagjaival, akiket mindennél jobban szeretett.
Amikor az Egyesült Államokban, Sacramentóban edzősködött, vendégeskedtem nála, és láttam, mennyire rajong az akkor még pólyás lányáért. Később, már Sopronban pedig rendszeresen főzött a két kisebb lányára, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő vigye őket iskolába, balettfoglalkozásra" - tette hozzá.
Elárulta, Csollány Sydneyben bemutatott gyakorlata a legmaradandóbb emlék számára, amit hosszas töprengés után Limperger Istvánnal állítottak össze. "Amikor egy elemkombináció után a nézők tapsviharban törtek ki, éreztem: nyertünk" - mondta.
Nem titok, hogy még az 1996-os atlantai olimpia után, a gyűrűn szerzett ezüstérme ellenére fel akart hagyni a tornával Csollány Szilveszter. Erről így mesélt a tornászedző.
"Belefáradt az élsportba. Ezt hivatalosan közölte is velem. Igyekeztem lebeszélni, arra hivatkozva, hogy a gyűrűn kiváló olasz Yury Chechi épp visszavonulni készül. Atlantát követően három hónappal aztán meggondolta magát,
felhívott, hogy folytassuk. Az erőelemek végrehajtása egyébként meg se kottyant neki. Pályafutása során öt világbajnoki ezüstöt szerzett, szerencsére a 2002-es debrecenin végül nyakába került az arany is."
Vereckei István szerint elsősorban az elszántsága vezetett a 2000-es olimpiai diadalához. De az sem volt hátrány, hogy riválisa, a görög Dimosztenisz Tambakosz hadban állt a kézállással, úgy ingott a szeren, mintha a két karikában 220 volt cikázna. Na és persze jól jött, hogy a kínaiak egyetlen gyűrűspecialistát se indítottak akkor.
A tornászedző elmondta, Csollány Szilveszter a repülőutaktól félt.
"Egyszer egy kínai belföldi járatú gép nem indult el. Ültünk egy darabig a helyünkön, majd egy idő után
Szilas kiszállt, és a Singapore Airlines-nál kijárta, hogy inkább velük mehessünk Pekingbe. De a 2001. szeptember 11-i terrortámadás idején is úton voltunk. Semmiről sem tudtunk, csak az tűnt föl amikor Londonban landoltunk, hogy a járatok sorra érkeznek,
de sehová sem indulnak. Amikor az ikertornyok ledőléséről értesültünk, felkészültünk rá, sokáig rostokolunk majd a tranzitban. Ám szerencsére késő este egy London-Budapest járat haza tudott hozni bennünket."
Vereckei a közös pillanatokról is beszélt.
"Többször aludt nálam Gyálon, másnap pedig indult az egri keresztapjához, és ilyenkor persze jól tartottam. Amikor Izlandon dolgozott,
telefonon a szarvaspörkölt elkészítését is megtanítottam neki. Éjszakákat beszélgettünk át, és az volt a meggyőződése, hogy mi, magyarok kiválasztottak vagyunk."
Hozátette, Csollány Szilveszter
jól zongorázott, ám sajnos a játékát már nem lesz többé lehetősége élvezni.
"Pedig bíztam benne, hogy hamarosan elszopogatjuk együtt a birsalma-pálinkámat Gyálon. Úgy gondoltam, ha tüdőátültetésre is lesz szüksége, újra lábra áll. Sajnos tévedtem. Nagyon nehéz feldolgozni a hiányát."