A venezuelai Yulimar Rojas ott folytatta Belgrádban, ahol tavaly a tokiói olimpián abbahagyta. A hármasugró mezőnyben teljesen más szintet képviselő atléta az ötkarikás játékokon megdöntötte Inessa Kravets 1995 óta fennálló világrekordját. Akkor a „nagy elődje" 15,50 méteres eredményén 17 centimétert javított.
Azzal az ugrásával a fedett pálya után a szabadtér rekorderévé is vált. Beltéren még két évvel ezelőttről 15,40 métere volt, ezen sikerült most a világbajnokságon hatalmasat javítania. 15,74 méteres teljesítményével az olimpiai bajnoki aranyérem után a vb-cím is az övé lett. Saját bevallása szerint sincs már messze a 16 méteres álomhatártól, és mivel még mindig csak 27 esztendős, ezért simán meglehet a csodával felérő bravúr a számára.
Ahogyan Rojas, úgy Armand Duplantis számára is a határ a csillagos ég. A svéd-amerikai fiatal amellett, hogy a lányok kedvence, már 20 éves korára a valaha volt legjobb rúdugróvá vált. Azóta eltelt két év, hogy Torunban 6,17 méteres ugrásával átvette a fedett-világcsúcsot Renaud Lavillenie-től, majd pár nappal később egy centivel megjavította azt.
Az újabb javításra az idei belgrádi nemzetközi versenyig kellett várni: két héttel ezelőtt már a 6,19 méteres WR-felirat mellett pózolhatott. Szép emlékekkel érkezett tehát a Stark Arénába a fiatal sztár, aki egy kb. háromórás verseny végén, a teljes fedett vb utolsó momentumaként 6,20 méterre írta át a legjobbját.
Arra, hogy hol lehet a határ a számára, tényleg nagyon nehéz válaszolni. Duplantis jelenleg (~170-175 cm-rel számolva) három és fél átlagos magasságú embert egymásra állítva képes lenne átugrani. Kíváncsian várjuk, hogy jövőre Budapesten a világbajnokságon még a 2020-ban Rómában felállított 6,15 méterét fogja – reményeink szerint – megjavítani, vagy már szabadtéren is magasabban lesz-e a léc.
Grant Holloway. Az ember, aki az első öt lépéséből behozhatatlan előnyre tesz szert, aztán olyan könnyedén repül át a gátak felett, hogy azt öröm nézni. Pályafutása során már 14-szer futott 7.4 másodpercen belül 60 méteres gátfutásban. Ezúttal Belgrádban nem a döntőben, hanem az elődöntőben jött ki belőle a legjobb teljesítmény.
Colin Jackson 1994-ben érte el azt a világrekordot, amivel tavalyig senki sem bírt el. Ekkor jött az amerikaiak egyénisége, aki Madridban megfutotta azt a 7.29-et, amit vasárnap beállított. Az elmúlt két télhez hasonlóan ezúttal sem kapott ki fedett pályán, így pályafutása egyik legnagyobb sikerét elérve világbajnok lett a szerb fővárosban.
Tavalyi 24 futásából csupán egyet veszített el, de az pont a legfontosabb, a tokiói olimpia döntője volt. Ebben az egyben reménykedhetnek azok a riválisai, akik a számára hazai rendezésű oregoni vb-n meg szeretnék állítani őt. Egy éve a Hayward Fielden tavaly csupán egyetlen századra volt Aries Merritt 12.80-as világcsúcsától, ami külön motiváció lehet a számára.
Jakob Ingebrigtsen tavaly az olimpiai döntőben óriási bravúrt bemutatva lehajrázta a topfavorit Timothy Cheruiyot-t, így 20 évesen ötkarikás aranyérmes lett. Tokióhoz képest – immáron az 1500 méter fedett pályás világrekordereként – megpróbált valami újat húzni. Végig az élen futva szerette volna megnyerni a vb-t.
Azonban ez nem jött össze a bő egy hónapja Liévinben 3:30.60-at futó norvégnak, az utolsó kör hátsó egyenesében etióp riválisa, Samuel Tefera ritmust váltott, és mögüle kilépve megelőzte őt. Szinte pontosan ugyanúgy járt, ahogyan nyáron Cheruiyottal elbánt. Az etiópok egyébként nagyon jó vb-t tudhatnak maguk mögött, mindkét nemnél megnyerték az 1500 és a 3000 métert is, így ők lettek az egyetlen nemzet, akik négy aranyérmet tudtak gyűjteni Belgrádban.
A nagy világesemények legrövidebb sprintszámában elképesztően szoros fináléknak lehettünk szemtanúi. Amikor péntek este az első hat helyezett nyolc századmásodpercen belül ért célba úgy, hogy a 3-6. helyezettek neve mellett egyaránt 7.04 állt az eredményjelzőn, nem gondoltuk volna, hogy ezt a szombati férfiverseny fináléja überelni tudja.
Ráadásul a hölgyek döntőjében a ranglistaelsőként Belgrádba érkező Ewa Swoboda még a dobogóról is lemaradt – 4. lett –, az aranyérmes Mujinga Kambundji pedig 6.96 másodperces idejénél csak három nő futott gyorsabban a történelemben.
Egy nappal később jött a világrekorder Christian Coleman és az olimpiai bajnok Lamont Marcell Jacobs csatája, amiben a célfotó hosszas elemzése után tudták csak megállapítani, hogy melyikük nyerte kettejük első(!) párharcát. Az ezredek végül az olasz Jacobsnak kedveztek, aki 6.41-gyel minden idők negyedik leggyorsabb sprinterévé vált. Ha ez nem lenne elég, volt olyan pillanat, amikor Coleman helyett egy másik amerikai, Marvin Bracy állt az élen a döntőben, de végül szűk három századdal lemaradt tőlük.
A súlylökés a férfiak mezőnyében jelenleg aranykorát éli. Ebben Ryan Crousernek elévülhetetlen érdemei vannak. A Tokióban olimpiai bajnoki címét megvédő amerikai kiválóság természetesen a szerb fővárosba is favoritként érkezett meg. Aki 2021 óta a szabadtéri (23,37 m) és a fedett pályás világrekordot (22,82 m) is a magáénak tudhatja, másmilyen nívóban aligha tud egy versenyt megkezdeni, mint a legnagyobb esélyes.
Ám ezúttal a 29 esztendős legenda számára az elsőre dobott 22,44 méter sem volt elég az aranyéremhez. A nála egy évvel idősebb brazil Darlan Romani a harmadik sorozatban – szinte a semmiből – meglepte őt, és 22,53 méteres eredményével ellopta előle az aranyérmet. Az új-zélandi Tom Walsh szintén jóval 22 méter felett zárt (22,31 m), így Crouser a valaha volt egyik legszínvonalasabb súlylökőversenyt veszítette el.
Crouser ezüstérme csak egy volt a sok USA által megszerzett medál közül a háromnapos viadalon. Igaz, Grant Holloway mellett csupán Ajeé Wilson (női 800 méter) és Sandi Morris (rúdugrás) tudott aranyat nyerni, az összesen begyűjtött 19 érem valami egészen félelmetes a júliusi, számukra hazai rendezésű szabadtéri világbajnokság előtt szűk fél évvel.
A fedett vb 26 versenyszámból 15-ön állhatott fel a dobogóra amerikai atléta, férfi 60 m gáton és síkon, női 60 m síkon és rúdugrásban mindjárt kettő is. A 19 érem, amit gyűjtöttek, tízzel több, mint az ugyanezen a listán második Etiópia „termése".
A legnagyobb sztárparádé talán női 400 méteren volt. A megannyi csillag közül is kiemelkedett Shaunae Miller-Uibo, aki az előfutamban és az elődöntőben még nem mutatta meg valódi erejét, csak „kocogva" vette a „bemelegítő" köröket. Aztán a fináléban már nem adott esélyt senkinek, és 50.31-et futva megnyerte a vb-t.
A bahamainak a 2016-os és a 2021-es olimpiai bajnoki címe után immáron fedett világbajnokságról is van aranyérme. Tekintve, hogy még csak 27 éves, ezért simán benne van, hogy ő lesz a 400 méter első háromszoros ötkarikás aranyérmese.
Az ezüstérmet az egyértelműen közönségkedvenc holland, Femke Bol szerezte meg, akinek biztató a síkformája a nyári gátfutószezon előtt. Ha így folytatja, akkor idén is ott lehet a két amerikai, Sydney McLaughlin és Dalilah Muhammad nyomában, akik ellen azonban még így sem tennénk sok pénzt a vb számukra kedvezőbbnek tűnő helyszíne miatt.
Stephenie Ann McPherson tavaly – sok listán szereplő másik klasszis mellett – Gyulai István Memorialt is nyert. Ezúttal a 400 méter egyéni bronzérme után a jamaicai váltót elképesztő utolsó leggel segítette aranyéremhez. Szintén nagyot hajrázott a 4x400 méteres váltóban Justyna Swiety-Ersetic, aki nem először vezette dobogóra a stabilitása alapján egyértelműen váltó-nagyhatalommá váló Lengyelországot.
A háromnapos fedett vb-n egyértelműen az utolsó napon voltak a legtöbben a belgrádi Stark Arénában. Ez nem véletlen, hiszen számos fiatal magyar atlétát és sportági rajongót vonzott a szerb fővárosba az a tény, hogy egy napon láthatják versenyezni Duplantist, Ingebrigtsent, Hollowayt és Rojast, illetve Szeles Bálintnak és Nguyen Anasztáziának is drukkolhattak.
A szerbek számára a legjobban várt versenyszám egyértelműen a női távolugrás volt, ahol Ivana Vuleta Spanovic személyében egy győzelemre esélyes indulójuk is volt. A 31 éves sportoló hatalmas erőt merített a közönség buzdításából, és már a második kísérletére elért 6,89 méterével is megnyerte volna az aranyérmet.
Azonban a negyedik körben 7,06 méterre repült, amivel egyedül ugrotta át a „bűvös" hétméteres álomhatárt. Amikor a szerb zászlóval a kezében a győzelmi tiszteletkörét megtette a 200 méteres pályán, akkor az egész aréna olyan hatalmas hangorkánban tört ki, mintha a Crvena Zvezda és a Partizan Belgrád játszott volna egymás ellen.
A hazájukban zajló orosz-ukrán háború sem törte meg azt a hat atlétát, akik úgy döntöttek/dönthettek, hogy útra kelnek és Belgrádban próbálnak meg minél jobb eredményt elérni Ukrajna számára. Yaroslava Mahuchikh 1,92 méteren váratlan hibát mutatott be, de talpra tudott állni és a maga javára tudta fordítani a magasugrást.
A 2,02 métert elsőre és egyedüliként vitte át, amivel a tavalyi fedett Eb után a vb-t is megnyerte beltéren. Nem sokkal korábban a háború miatt el kellett menekülnie szülővárosából és egy pincében volt kénytelen bujkálni, most pedig élete egyik legnagyobb sikerével vitt színt az ukránok nehéz hétköznapjaiba.
Ráadásul nem ő volt az egyetlen ukrán, aki érmet nyert Belgrádban! Maryna Bekh-Romanchukot eddig világklasszis távolugróként ismerhettük meg, aki ezúttal hármasugrásban is bizonyította képességeit. Utolsóra elért 14,74 méteres ugrásának köszönhetően ezüstéremmel debütált ebben a számban – pár órával később távolban pedig a 6. helyen zárt.
Megannyi fantasztikus sztori már a téli időszak legnagyobb versenyén, és a szezon érdemi része csak nemsokára kezdődik!
Az írás eredetileg az atlétika.hu-n oldalán jelent meg.