Az olimpiai bajnok tornász nem hitt a vakcinákban, ezért csak késve oltatta be magát, s mint később kiderült, nagyon rosszul döntött. Tavaly elkapta a koronavírust, és decemberben súlyos állapotban lélegeztetőgépre került egy budapesti kórházban.
Sajnos már nem tudtak segíteni rajta az orvosok, január 24-én meghalt.
A tornász 2000-ben Sydney-ben gyűrűn nyert olimpiai aranyérmet, 2003-ban visszavonult, s az utóbbi időben Sopronból Ausztriába járt át dolgozni edzőként. Szakmailag a legközelebb hozzá talán az edzője, Vereckei István állt. A volt szövetségi kapitány 1993-tól dolgozott együtt Csollánnyal. 1996-ban Atlantában olimpiai ezüstérmet, majd négy évvel később Sydney-ben bajnoki címet ünnepelhettek.
"Természetesen már a közös munka előtt is ismertük egymást – mondta Vereckei István a Blikknek – Olyan kis bika gyerek volt fiatalon, görbe lábakkal... akkor persze, még nem gondoltam, hogy ekkora bajnok lesz belőle. Igaz, amint jobban megismertük egymást, egyre közelebb kerültünk a másikhoz, baráti lett a kapcsolatunk. A szakmai emlékeken túl az megmaradt bennem, hogy mennyire imádta a családját, a gyerekeit, rajongott értük. És igen, van egy-két kellemetlen sztori is. Ausztráliából, a Jóakarat játékokról repültünk haza, de Kínában volt egy verseny, amit beiktattunk a programba. Szingapúrban szálltunk át egy kínai gépre, ami lerobbant, de aztán megjavították. Szilveszter félt a repüléstől, s annyira bepánikolt, hogy nem akart azzal a repülővel továbbmenni. Kértem két whiskyt, hogy megnyugodjon, de ettől még rosszabb lett a helyzet. A folyosón térdre rogyva könyörgött, hogy szálljunk le. Akkor, ott kínos jelenet volt, de visszatekintve, ma már megmosolygom. Aztán a Singapore Airlines gépével mentünk tovább, abban megbízott."
Közös születésnapon egyszer volt mester és tanítványa. Öt évvel ezelőtt Gyálon, Vereckei otthonában ünnepeltek.
"Úgy volt, hogy főz is nekünk valamit a szülinap alkalmából, de végül csak estig tartó beszélgetés és pár koccintás lett belőle.
Sajnos, mostantól gyászolni fogunk Szilas születésnapján. Meg talán iszom egy felest az emlékére."
A kétszeres olimpiai bajnok tornász, Magyar Zoltán ifistaként ismerte meg Csollányt.
"Persze tudta, ki vagyok, s mint az összes fiatal, rám köszönt a versenyeken. Később aztán összetegeződtünk. A debreceni vb-győzelme maradt meg mélyen bennem. Sajnos, Sydney-ben nem lázzam élőben, épp a repülőn voltam, amikor megnyerte az olimpiát, csak az esti ünneplésre értem oda.
Más korosztály voltunk, nem voltunk barátok, de tiszteltük egymást. Nagyon megviselt a halála."