Az ukránok legjobbja, a nők között az elitbe tartozó Elina Szvitolina azt javasolta, hogy azok az érintett játékosok, akik elítélik az orosz inváziót, indulhassanak Wimbledonban.
Medvegyev még februárban békére szólított fel közösségi oldalán, míg honfitársa, Andrej Rubljov egy dubaji meccse után azt írta a televíziós kamerára, hogy "Ne legyen háború". Ráadásul az érintett játékosok közül Medvegyevről (Monaco), Hacsanovról (Dubaj) és Kaszatkináról (Barcelona) is köztudott, hogy alig járnak haza, Oroszországba. A világelső például szinte egész életét szülőhazájától távol élte le.
A brit sportminiszter, Nigel Huddleston nem meglepő módon szinte azonnal üdvözölte a szervezők döntését. A politikus márciusban úgy fogalmazott: nem örülne, ha
egy orosz sportoló az orosz zászlót lengetné, miután nyert Wimbledonban".
A háború kitörése után egyébként a sportág nemzetközi szervezetei eltiltották az orosz és fehérorosz válogatottakat a nemzetközi versenysorozatoktól,
a játékosok azonban egyénileg részt vehetnek a tornákon, igaz, országuk zászlaját nem használhatják.
Számunkra is ez tűnik a leginkább vállalható döntésnek, amiben a legkevesebb érdek sérül igazságtalanul.
Már az április 22-i L'Équipe-ben megjelnt cikk is azt pedzegette, hogy az egyik szankció az lehet, hogy a Wimbledonban szerzett pontokat nem vezetik fel a női világranglistára. A pletyka nem volt alaptalan, mert május 20-án robbant a bomba, amely szerint a férfi tenisztornákat szervező ATP és a női viadalokat bonyolító WTA közölte, hogy az idei wimbledoni Grand Slam-viadal nem ad világranglista-pontokat.
A két szervezet természetesen azzal indokolta döntését, hogy a bajnokság szervezői a háború miatt nem engedik indulni az orosz és fehérorosz játékosokat.
Június elején Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is felszólalt ebben a témakörben, és ilyen magas rangú tisztviselőhöz képest igencsak erős hangnemet ütött meg.