Kékszalag: újabb állomás a technikai forradalomban

Vágólapra másolva!

A Kékszalag 1934 óta íródó történelme nagyon sok változást, fordulatot, különleges pillanatot hozott, de azt mindenképpen ki kell emelni, hogy az állandó tényezők is legalább olyan fontosak Európa leghosszabb tókerülő versenyével kapcsolatban, mint a változások.

Kezdjük mindjárt a legelején azzal, hogy ki és miért vesz részt a Kékszalagon? Nos, mindig is voltak olyanok, akik csak azért indultak, mert szerettek volna a saját magukkal szemben támasztott elvárásoknak megfelelni. Bizonyítani azt, hogy igenis képesek kitartásból, küzdeni tudásból jelesre vizsgázni. Vannak és mindig is voltak olyanok is, akik az élmény miatt indultak. Ezen sem lehet csodálkozni, hiszen a szél erejének felhasználásával körbevitorlázni a tavat, megnézni a badacsonyi naplementét és mondjuk a zánkai napfelkeltét, folyamatosan reagálni az időjárás által támasztott kihívásokra azért óriási élmény. A verseny résztvevőinek legnagyobb csoportja azonban komoly célokért küzdve, a lehető legjobb abszolút és hajóosztálybeli eredmény elérése érdekében vág neki a légvonalban 160 km-es távnak, és teljesíti a Balatonfüred-Balatonkenese-Siófok-Tihany-Keszthely-Balatonfüred útvonalat.

A nagy változások közé sorolható az, hogy 1934-től minden páros évben rendezték meg a versenyt, majd a háború miatt 1944 és 1947 között nem volt verseny. Innentől kezdve viszont a páratlan évek lettek a „Kékszalagos évek", egészen 2001-ig, amikor is újabb fordulópontként, már évente rendezték meg a tókerülőt.

Érdekes párhuzamot lehet húzni a technikai forradalom, vagy forradalmak és a Kékszalag fejlődése között is. Ahogy ugyanis a technika vívmányai megjelentek például az autóiparban úgy azokat azonnal már hajós szemmel is figyelték a nagy tervezők, akik minden lehetőséget megteremtettek ahhoz, hogy a régi, klasszikus, fából épült hajók után, először a műanyag, később a carbon technológiát használják fel a hajóépítésben. Az eredmény lenyűgöző lett. Könnyebb, erősebb és ami a legfontosabb, sokkal gyorsabb hajók épültek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy például Adrian Newey is tervezett hajókat, ami azért hatalmas dolog, mert a kiváló szakember a tudását leginkább az autósport csúcskategóriájában, a Forma-1-ben kamatoztatta. Nos, az ott megjelenő technikai vívmányok szépen begyűrűztek a vitorlás sportba is. Persze, nem csak Ő, hanem mások is egyre bátrabban nyúltak az új anyagokhoz és ötletekhez, ami alapjaiban változtatta meg a hajóépítést. Mindezek mellett az elektronikai újdonságok és teret nyertek ebben a csodálatos technikai sportban is és ennek lett az eredménye az, hogy elképesztően gyors és megbízható hajók jelentek meg a tengereken és a tavakon is. Egyelőre még leginkább egy testben gondolkozva. A bátorság azonban nem ismer határokat, és nem egy kettőslátási problémákkal küzdő tervező rossz pillanata, hanem a fizikai tényezők, a sebesség potenciál, valamint a lehetőségek kiaknázásának lett az eredménye a többtestű hajók megjelenése. A katamaránok hihetetlenül kicsi súlyuknak, nagy vitorlafelületeiknek és a modern kor technikai vívmányainak beépítésének köszönhetik azt, hogy szinte már-már felfoghatatlan sebességre képesek a vízen. A jelenleg is futó nagy nemzetközi versenyek közül van olyan, ahol a „repülő" katamaránok elérik a 100 km/h-s sebességet egyes széltartományokban.

Ilyenek még nincsenek ugyan a Balatonon, de a Kékszalagon is megjelenhettek a többtestű hajók és az elmúlt évtizedben évről-évre egyre több, szebb és gyorsabb hajók érkeztek a magyar tengerre is. A legénység speciális képzettsége nélkül nem sokra mennének azonban a modern technika nagy vívmányai, ezért ez is legalább olyan fontos lett, hogy a csapattagok megfelelő összhangban, a lehető legmagasabb szakmai színvonalon tegyék a dolgukat, mert csak így állhatnak össze a gyors és biztonságos projektek.

Az elmúlt időszakban bebizonyosodott tehát, hogy az autóipar hatalmas fejlesztései mind-mind beépíthetőek a vitorlázásba is, de az ennek köszönhetően elképesztően felgyorsult és nagy teljesítményre képes hajók irányítása sokkal professzionálisabb csapatmunkát igényel. Nem lehet edzések, vízen töltött idő nélkül eredményt elérni, de ettől is különleges sport a vitorlázás. Még mindig sokan vannak, akik a napsütés, a fehér vitorla, a nyugalom, a csend oldaláról közelítik meg a sportágat. Amennyiben viszont meglátnak egy rohanó katamaránt, vagy egy csúcstechnológiás egytestű, carbon hajót, akkor megemelkedett pulzusszámmal jelentik, ki, hogy na ez nem semmi.

Ahogy tehát a világ fejlődött 1934 óta úgy fejlődött a Kékszalag és a vitorlázás is. Ez persze korántsem az út vége. Csupán egy állomás, ami a mai korban élők mindennapjait színesíti. De a fejlődés üteme, a technikai forradalom tempója azt vetíti előre, hogy nagyot fogunk csodálkozni néhány év múlva, amikor meglátjuk majd a legújabb hajókat, például a Kékszalagon.

Nem túlzás kijelenteni, hogy ideális szélviszonyok és szélirány esetén idén is megdőlhet a Kékszalag rekordja, de azon sem csodálkozhatunk majd, ha néhány éven belül lesz olyan hajó, amely akár 4-5 óra alatt képes lesz körberohanni a Balatont.

Stílus és szenvedély, ami összeköt! A cikk az Alfa Romeo Magyarország támogatásával készült.

Kiforrott technológia és törekvés arra, hogy a legjobbak legyünk: ezek az Alfa Romeo és az RSM Sail Racing Team közös nevezői. Büszkék vagyunk rá, hogy a csapat elkötelezett támogatói lehetünk a Kékszalagon!