Meglopott sportolók, elcsalt aranyérmek

A birkózó Losonczi Dávid 23 évesen felérhetett volna sportága egyik csúcsára, ha a belgrádi olimpiai kvalifikációs birkózó világbajnokságon a lengyel szőnyegelnök megítéli neki azt a technikai tust, amit mindenki látott a Tasmajdan Sportcsarnokban, csak ő nem akarta észrevenni. A fiatal sportember esete nem egyedi a világban, minden nemzetnek megvannak a hasonló sérelmei, de mi itt most csak néhány emlékezetes magyar esetet elevenítünk fel újra.

Kezdjük akkor a legfrissebbel. Az ESMTK 87 kilós kötöttfogású kiválósága hiába birkózta végig bámulatosan a világbajnokságot, beleértve a döntőt is, végül kénytelen volt kényszeredett mosollyal átvenni az ezüstérmet, és a dobogó második fokán hallgatni a győztesnek szóló török himnuszt, miközben a magyart kellett volna, hogy játsszák.

Losonczi egészen parádés, ellentmondást nem tűrő teljesítménnyel jutott döntőbe. Négyből három ellenfelét technikai tussal verte, és riválisai nem tudtak pontot csinálni rajta, az egyetlenegy, ami összejött ellene, passzivitás miatt volt. A vasárnapi döntőben Ali Cengiz volt az ellenfele, akit áprilisban Takács István az Európa-bajnokság fináléjában legyőzött. Szombaton Losonczi azt nyilatkozta, hogy ő is legyőzi majd a törököt.

Losonczi jól kezdett, másfél perc után már vezetett, habár a parterhelyzetet nem tudta kihasználni, fogása kétszer is szétcsúszott, mielőtt a mérkőzésvezető felállította őket. A folytatásban a magyar kötöttfogású továbbra is óriási lendülettel küzdött, ami a menet hajrájában visszaütött, ugyanis kitolási kísérletéből Cengiz lefogta a fejét és négy pontért eldobta, ráadásul szabálytalanság miatt a négy mellé még két pontot is kapott, így a szünetben 6-1 volt az előnye, majd a folytatásban újabb pontot szerzett.

Losonczi helyzete kilátástalannak tűnt, Cengiznek ugyanis egy kétpontos akció elég lett volna a győzelemhez. Ráadásul a török a hat pont előnnyel is remek helyzetben volt, ám talán éppen az aranyérem közelsége miatt megpróbálkozott egy pörgetéssel, Losonczi azonban gyönyörűen ráfordult és rögtön visszatámadott, billentett és tusveszélyes helyzetbe szorította ellenfelét.

Losonczi Dávid (kékben), miután vesztett a török Ali Cengiz ellen a férfi kötöttfogású birkózók 87 kilogrammos súlycsoportjának döntőjében Forrás: MTI/Kovács Tamás

A fiatal magyar birkózó közel egy percig próbálta leszorítani Cengizt, és a lelátóról többször egyértelműnek tűnt a két váll, amit a hosszú másodpercek alatt a mérkőzésvezető már kétszer is megítélt volna, de a szőnyeg két végében ülő bíró (szőnyegelnök és pontozóbíró) nem adott erre engedélyt, majd a török ki tudott fordulni a hasára.

A menekülést szabálytalannak ítélték, így Cengiznek vissza kellett hasalnia a szőnyegre, ekkorra azonban - a visszatámadással és a közben produkált billentéssel, illetve a szabálytalansággal 7-7-re egyenlítő, de így is hátrányban álló - Losoncziban nem maradt erő. Képtelen volt akciót csinálni, ahogy a hajrában is csak egy szabálytalan levitelre futotta erejéből, így végül - egy elutasított challenge miatt - 8-7-re veszített.

Felfoghatatlan számomra, hogy egy vb-döntőben betusolnak valakit és nem ütik le a tust.

Egyszerűen nem tudom, nem értem" - háborgott Módos Péter szövetségi kapitány közvetlenül a döntő után.

Losonczi Dávid a vegyeszónában elkeseredetten nyilatkozott, de hangsúlyozta, hogy így is büszke magára, az érem és az olimpiai kvóta rengeteget jelent a számára.

"Az egész világbajnokságon jól birkóztam,

szerintem most is többet tettem a töröknél a győzelemért, úgy éreztem, be is tusoltam, de a bírók nem így látták,

a jóisten ezt valamiért most nem akarta" - mondta Losonczi, aki hazaérve egészen elképesztő sportemberi nagyságról és érettségről tett tanúságot, amikor így nyilatkozott a történtekről.

„Ez volt eddig életem legszebb és legcsúfosabb hétvégéje! Így is felfoghatnám, de mégis próbálom csak a dolgok pozitív oldalát nézni, úgy, ahogy ezt eddig is tettem az életem minden területén. Valóra vált egy álmom, kijutottam a párizsi olimpiára és képviselhetem Magyarországot a világ legnagyobb sporteseményén.

A világbajnoki döntőben történt, ami történt, ott hagytam szívemet, lelkemet a szőnyegen, tényleg nem maradt már bennem semmi. A törökkel igen, de sajnos a bírókkal már nem tudtam megküzdeni.

Úgy érzem, hogy sokkal többet nyertem ezzel, mint vesztettem. Most értem el igazán arra a szintre, hogy bajnokként gondolkodjak. Ennek fejében nem áll meg a munka, megyünk tovább az élet rögös útjain és megbirkózunk az akadályokkal, hogy Párizsban ez az ezüst már aranyszínű legyen!

Ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik a világbajnokság folyamán végig követtek és szurkoltak nekem! Köszönöm a hatalmas szurkolótábornak, akik erőt adtak a meccsek közti nehéz pillanatokban és mindenkinek, akik bármilyen formában támogatták, illetve ezentúl is támogatják pályafutásomat és ezen eredményhez hozzásegítettek.

Legfőképpen szeretném megköszönni a családomnak, hogy jóban rosszban mellettem állnak és kitartanak!" - olvasható klubja honlapján. A közlemény így zárul: „Irány Párizs!"

Bárdosi Sándor (birkózás)

Losonczi Dávid esete kísértetiesen emlékeztetett arra, ami a 2000-es olimpián Bárdosi Sándorral történt. Ugyancsak kötöttfogás, a súlycsoport is hasonló (akkor még 85 kg volt a határ), ráadásul az ellenfél is török volt, csak éppen nem egy vb-bronz- és Eb-ezüstérmes „ismeretlen", hanem a címvédő, (akkor még csak) kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok, a verhetetlennek tartott Hamza Yerlikaya. A döntőben Bárdosi tisztán, szabályosan két vállra fektette a török klasszist, a bírók azonban vagy nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni.

„Nagyon sok év eltelt azóta, de a döntőben lenni leírhatatlan érzés volt, nyerni sajnos nem sikerült. Akkor még nem gondoltam volna, hogy több olimpián nem leszek ott.

Így nem is az akkori vereség fáj igazán, hanem az, hogy többet nem szerepelhettem olimpián.

Meggyőződésem volt, hogy lesz lehetőségem majd visszavágni, nem így alakult" – mondta 2018-ban az Origónak.

„Jó lenne ezeket a meccseket újrabirkózni" mondta 2020-ban a 43. születésnapján, amikor az M4 Sport sydney-i játékok huszadik évfordulóján leadta a döntőjét.

De azért gyorsan jegyezzük meg, hogy a tévén keresztül tusnak tűnik, azt a szőnyegen lévők egészen máshogy is láthatják. Bárdosi Sándor például így nyilatkozott közvetlenül a döntő után:

„Ha előre azt mondják, második vagyok, talán el sem utazom Ausztráliába, látatlanban elfogadom, így viszont.... Persze, ha feldolgoztam magamban, nyilván pozitív lesz az összkép. Csak hát nyitva volt az ajtó, és nem tudtam belépni rajta. (...) Sajnos, nem tudtam tusig vinni az akciót, pedig az mindent egyből megoldott volna. (...) Véletlenül sem fognám a bíráskodásra a vereségemet. Végtelenül korrekt, igazságos volt a mérkőzés vezetése. Az intésekkel sem lehetett vitatkozni."

Az Európa-bajnok, ötszörös vb-ezüstérmes Deák-Bárdos Mihály sztoriját a Magyar Nemzet idézte fel Losonczi Dávid döntője kapcsán: a 2003-as nehézsúlyú vb-döntőben hiába pörgette meg kétszer az orosz Haszan Barojevet, a mérkőzésvezető lengyel Andrzej Supron nem adott rá pontot. Deák-Bárdos emlékeztetett rá, hogy neki az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kocsis Ferenc volt az edzője, aki annak idején nagyon sokszor legyőzte Supront, és ezt a lengyelek klasszisa – aki az olimpiákon „csak" ezüstig jutott – soha nem tudta megemészteni. Talán csak véletlen egybeesés, talán nem...

Hajtós Bertalan (cselgáncs)

A 71 kilóban többszörös Eb-érmes (arany, ezüst és bronz is van a gyűjteményben) Hajtós ha nem is egyértelmű esélyesként utazott ki az 1992-es olimpiára, azért azzal mindenki tisztában volt, hogy számolni kell vele. A magyar dzsúdó történetének messze legsikeresebb olimpiáján ekkor már túl voltunk Kovács Antal (95 kg) történelmi aranyérmén és Csősz Imre (+95 kg) bronzérmén. A nagy lelkesedés a sportolókra is átragadt, mert a folytatásban a 65 kilós Csák József és a 71 kilós Hajtós Bertalan is döntőbe verekedte magát. Előbbi szoros, de egyértelmű meccsen kapott ki a brazil Rogério Sampaiótól, utóbbinak viszont alighanem a mai napig elszorul egy kicsit a torka, ha ránéz az olimpiai ezüstéremre.

„...egyértelműen aktívabban dzsúdózott, mint Koga.

A negyedik percben egy olyan akciókísérletet hajtott végre, amelyre jóindulat nélkül is adhattak volna három pontot a bírók. De nem adtak, sőt,

az értékelhető akció nélküli öt perc után, amikor már nem a cselgáncsozók kezében, de a bírókéban volt a döntés, egyhangú ítélettel a japánt látták jobbnak. Odaajándékozták neki az aranyérmet... Sem Hajtós, sem a magyar tábor nem akarta elhinni, hogy nem a mi versenyzőnk volt a jobb. Persze, látni kellett, látnivaló volt, hogy ez az öt perc, a fantasztikus küzdelmet hozó olimpiai döntő a magyar sportolóé volt. MINDENKI döbbenten fogadta az ezüstérmet, pedig a 27 éves fiú élete legnagyobb eredményét érte el pályafutása felejthetetlenül szép napján. De hát, amikor megcsillan az arany reménye, s valaki mindent meg is tesz érte, akkor annak az ezüstnek a fénye valamivel halványabb" – írta helyszíni tudósításában a Nemzeti Sport.

Hajtós Bertalan öröme a győztes elődöntőt követően Forrás: MTI

„Érzésem szerint én nyertem a döntőt, sajnos a bírók másként látták . .. Azt terveztem, hogy az olimpia után abbahagyom, de most már azt hiszem, folytatni fogom. Aranyéremért jöttem ide az olimpiára, s ha már nem sikerült megszereznem itt, megpróbálom négy év múlva újra" – mondta az elkeseredett sportoló, aki a következő évben világbajnoki aranyéremmel vigasztalódhatott Hamiltonban.

A sportlap idézte Dr. Putnik Bálintot, az európai szövetség sportigazgatóját, nemzetközi versenybírót is:

Akció nem történt, viszont Berci két egy egy pontot érő fogást hajtott végre, amely közül az egyikre akár sokat is adhattak volna. A japánnak egyetlen pontot érő kísérlete sem volt. Szóval, Berci megnyerte ezt a szoros meccset.

Arra azért vigyáznak, hogy a cselgáncsnagyhatalmak közé ne lehessen egyik napról a másikra betörni a középmezőnyből..."

Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc)

A magyar sport 2018. február 22-ig várt az első téli olimpiai aranyéremre, amelynek igazából 38 évvel korábban, az 1980-as Lake Placid-i olimpián kellett volna megszületni. Csakhogy a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánc párost legyőzte a háttérben zajló sportdiplomáciai egyezkedés. A magyar kettős a kűr előtt minimális hátránnyal a második helyen állt a szovjet Gyennagyij Karponoszov és Natalja Linyicsuk páros mögött. A sokkal jobb és sokkal szebben előadott kűrnek egyértelműen aranyat kellett volna érnie, azonban a kilenc pontozó közül négy őket, négy a szovjeteket (természetesen a szovjet bíró is) tette az első helyre, míg a brit bíró nem tudott dönteni.

Miután a szovjet elvtárs a magyar kettőst csak a harmadik helyre tette, a mieink így rosszabb helyezési pontszámukkal a második helyen zártak.

Az csak utólag derült ki, hogy a brit pontozó döntésképtelensége mögött egy háttéralku állt, melynek értelmében a szovjet pontozó a fiatal angol kettőst, az 1984-ben aranyérmet nyerő Jean Torville-t és Chrisopher Deant támogatta. Az olimpia után nem sokkal a dortmundi világbajnokságon „visszakapták", amit elvettek tőlük, és a német városban jobban korcsolyázó szovjet kettőst megelőzve lettek világbajnokok.

Sőt, hogy még messzebbre menjünk, akár már az 1948-as St. Moritz-i téli olimpián megszülethetett volna az első magyar aranyérem! Az Origónk 2018-ban ottawai otthonában nyilatkozott Kékessy Andrea, aki a svájci játékokon a korszak egyik legjobb férfi műkorcsolyázójával, Király Edével párosban lett ezüstérmes.

A magyar kettősnek a legnagyobb esélyes belga párost kellett volna legyőznie, azonban hogy, hogy nem a pontozók csak

Király Ede állítólagos rossz lábtartását szúrták ki a szakadó hóesésben, azt nem, hogy a belga páros hölgytagja bizony egyszer leült a jégre.

Liu Shaolin Sándor

2018-ban a férfi rövidpályás gyorskorcsolya-váltó révén megszületett a magyar sport első téli olimpiai aranyérme, négy évvel később pedig úgy utazott Pekingbe a magyar küldöttség, hogy Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang is egyértelműen aranyesélyes volt jószerével mindhárom távon. Az első döntőt 1000 méteren rendezték, és az előfutamban, valamint az elődöntőben is fantasztikusan korcsolyázó Liu Shaolin a döntőben is óriásit ment, az utolsó tíz méteren azonban beérte Ren Zsi-vej, a zsűri pedig úgy látta, hogy ez az eset nem kölcsönös feltartás volt, hanem csak a magyar versenyző volt szabálytalan:

Akit kizártak, így helyezetlenül végzett 1000 méteren.

A cikkhez az Arcanum Digitális Tudománytár segítségét vettük igénybe.