Az év végén visszavonuló sportember a minap az országos bajnokságon teljesítette 200 pillangón az olimpiai A szintet, s készülhet Párizsra – párjával együtt.
A mosolygós közvetlen, méltán népszerű „Bogi” próbálja megélni az utolsó időszakát, s pszichológusok segítségével igyekszik feldolgozni a változást - minderről a Mandinernek vallott.
Telegdy-Kapás Boglárka elmondta, sokáig üldözte az olimpiai szintet, úgy érzi, hogy ez volt a legnehezebb az öt közül.
"Még 15 évesen sem éreztem azt, hogy ennyire meg kell érte küzdenem, mint ahogy most ezért. Sokkal jobban értékelem. Át tudom élni, hogy valóban mekkora dolog az, hogy egyáltalán egy ember ki tud jutni egy olimpiára. Párizsra egyébként elégé nehezek a szintidők minden úszásnemben, úgyhogy valószínűleg ezért is tartott kicsit több ideig, hogy megússzam. De nagyon boldog vagyok, mert nekem most óriási dolog, hogy kijutottam."
Hozzátette, mindig is úgy képzelte el, hogy abbahagyja az úszást, nem várja meg, hogy úgymond teljesen eltűnjön.
"Tudom, hogy nem a csúcson vagyok, pedig az lett volna az álmom, hogy ott fejezem be. Ahogy telt az idő, úgy éreztem, az butaság: egyrészt honnan tudja az ember, hogy a csúcson van, másrészt, ha meg ott van, akkor nyilván benne van, szereti, és csinálni akarja. Szerintem időzítésben pont jól eltaláltam azt, hogy még van bennem annyi erő, hogy méltóságteljesen tudjak visszavonulni. De érzem azt, még négy évet biztos nem tudnék jól végigcsinálni."
Telegdy-Kapás Boglárka már elkezdte értékelni a pályafutását:
"Már tavaly óta elkezdtem, igazából ez egy gyászfolyamat, hogy meg kell válnom az úszástól.
Nem tudom, hogy mindenki számára így van-e, nem nagyon látok példákat arra: hogyan kell visszavonulni. Két pszichológus is segít nekem ebben, hogy minél tudatosabb legyen ez az egész időszak. Hogy átéljem, hogy mindenből például az utolsó versenyemen veszek részt. Ötéves koromtól pörgetem folyamatosan magam előtt, hogy milyen volt például a legelső élményem az uszodában, a legelső olimpiám, és a többi. Tehát mindent most egy kicsit újraélek" - mondta az úszónő, aki szerint az elmúlt 3-4 évben sokszor volt, hogy nehezen ugrott be a vízbe, amit nagyon hidegnek érzett.
"Rengetegszer beugrottam, és már herótom van egy kicsit. De aztán a végén mindig túl tudom tenni magam rajta. Összességében mindig is imádtam az úszást."
Végül arról is beszélt a magyar úszónő, hogy az volt az álom, hogy együtt tudjon kimenni, a férjével, Telegdy Ádámmal Párizsba - 200 háton egyéni csúcsot úszott, ezzel jelen állás szerint szintén csapattag a férje -, ez közösen ez már a harmadik olimpiájuk lenne, ennél jobb forgatókönyvet pedig nem is tudna elképzelni.
A Mandiner teljes interjúja IDE kattintva olvasható el.