Bozóky szerint nincs kapitánykérdés

Elmúlt már százéves a Magyar Labdarúgó Szövetség, vége az ünneplésnek, lehet ismét dolgozni. A második száz esztendő első és legfontosabb feladatának az utánpótlás-nevelés korszerűsítését tartja az MLSZ elnöke. Bozóky Imre emellett azt is elmondta, hogy jelenleg nincs kapitánykérdés a válogatottnál.

- Vége a jubileumi rendezvénysorozatnak, lehet dolgozni.
- Még nincs vége, csak októberben. A Budapest Kongresszusi Központban európai utánpótlás-konferenciával zárjuk a centenáriumi évet.

- Nekünk nagyon is időszerű az utánpótlásról konferenciázni, hiszen a FIFA-elnök is azt mondta a német meccs után, ne pályákat építsünk, kezdjünk már végre valamit a gyerekfutballal. Igaz, szóban eddig is ment nálunk az utánpótlás-nevelés.
- Igaza van Blatternak, bár nyilatkozata után beszéltünk vele, hogy nálunk a három program együtt indul.

- Mi a harmadik a gyerekfoci és a pályafelújítások mellett?
- A profi labdarúgás reorganizációja, amire hitel is rendelkezésre áll. Természetesen a futball jövője szempontjából mi is a gyerekfutball prioritását hirdetjük.

- Csak nálunk ez is összefügg a pályákkal, hiszen még ha akarnának is, már nem tudnak hol futballozni a gyerekek.
- Sajnos. De amit elvettek, azok helyett igyekszünk újakat, korszerűbbeket létrehozni.

- Itt ellopták a pályákat. Benzinkutak, bevásárlóközpontok épültek a pályák helyén, emberek meggazdagodtak, miközben kisemmizték a gyerekeket.
- Van benne valami, s e téren a legnagyobb vesztes a főváros. Szinte pótolhatatlan a veszteség, amely a pályaüzleteléssel érte a magyar futballt. Most már legalább arra kell vigyáznunk, amink még maradt.

- Jó is, hogy lezárul a jubileumi műsor, lehet másra figyelni. Egyébként hogy sikerült a sorozat?
- Szerintem jól. És a német meccs után a külföldi vendégek is ezt mondták, persze ők csak a gálameccsre gondoltak. Mi centenáriumi könyvet adtunk ki, januárban ízléses műsor köszöntötte a Madách Színházban a száz évet, sikeres női és ifitornát rendeztünk, szobrot avattunk. Színvonalában, minőségében méltó volt a sorozat sikereinkhez.

- Néhányan megsértődtek?
- Kik?

- Egy-két hajdani sokszoros válogatott játékos, mert nem kapott meghívót a rendezvényekre.
- Sajnálom, és ezúton is elnézést kérünk, ha valaki valamilyen, rajtunk kívül álló ok miatt kimaradt. Akadt, aki felhívott, hogy nem kapott jegyet a mérkőzésre, aztán azt látta, hogy más ült a helyén. Pedig mi úgy éreztük, mindent jól megszerveztünk.

- Az eredményt is meg kellett volna...
- Amikor meghívtuk a németeket, tudtuk, nagyon nagy a különbség a két válogatott között. Bár az is igaz, nem számítottunk ilyen ünneprontó eredményre. El kell ismerni, hogy a német a világ egyik legjobb csapata.

- Sokan viszont azt mondják, a németek szorgos iparosok.
- Lehet, de kiváló a bajnokságuk, s hihetetlen fizikális felkészültséggel rendelkeznek.

- Mégis a külföldiek az igazi sztárok a Bundesligában.
- Én nem tudom, de elég, ha csak a két válogatott tagjainak értékét összehasonlítjuk.

- Egy német árából az egész magyar csapatot meg lehet venni.
- Majdnem. Mindenesetre szép gesztus volt tőlük, hogy eljöttek.

- Gondolom, anyagilag sem jöttünk ki rosszul a németek vendégjátékából.
- Nem. Pozitívan zárult a sorozat, pénzben pedig nem mérhető, hogy egy-két napig ránk figyelt a futballvilág, egész Európa, Platinival, Beckenbauerrel, Blatterral tisztelgett száz évünk előtt.

- A jelenünk vagy a jövőnk előtt tisztelegne már valaki.
- Talán az is eljön egyszer. Biztatás a jövő előtt a múlt tisztességes lezárása.

- Miközben tisztelgünk, eltűnnek a csapatok. A kicsik, de néha még a nagyobbak is.
- Érdekes, a közelmúltban került a kezembe egy 1923-as könyv, abban is ugyanerről beszéltek. Azt írták, hogy létükért küzdenek a kicsik. Nyolcvan éve ezen polemizálunk, és alig tettünk valamit.

- Talán nem az újságnak, a szövetségnek kellene.
- Ezt szolgálja a fejlesztési program.

- Miközben elfogynak a játékosok is. Hetvenezer igazolt futballista van az országban...
- Igen, hetvenöt-nyolcvanezer. Nagyon kevés, még a lakosság egy százaléka sem. Holott másutt három-négy százalék futballozik.

- Az ukránok bejelentették, hogy az eddig heti két testnevelési óra helyett három lesz az iskolákban, s a harmadikat futballal töltik. A fiúk is, a lányok is. Nem kellene nekünk is az iskolák felé fordulnunk, és érdekeltté tenni a tanárokat?
- Tetszik az ukránok igyekezete, bár nem hiszem, hogy nálunk is kötelezővé kellene tenni a focit. Azzal egyetértek, hogy meg kell nyernünk a testnevelőket, hiszen nélkülük nem sokra jutunk, hiába indul szeptembertől az iskolai bajnokság. Kemény munka vár ránk.

- Egy vesztes válogatottmeccs után különösen szépen hangzik, hiszen ilyenkor általában a kapitánycserében látjuk a megoldást.
- Igen, az gyorsabb terápia, csak eddig még soha nem gyógyult meg tőle a beteg. Most nincs kapitánykérdés, Bicskei dolgozzon, vigye a selejtezőket, aztán meglátjuk. Meggyőződésem, a magyar futballt nem a válogatottban kell megváltani, ott csupán le lehet mérni, hogy jutottunk-e valamire.

Kiss László

Korábban:

• Hrutka: "A többszörösét kaphatja vissza értem a Fradi"
• A Miriuta-Király ellentéten csámcsognak Romániában
• Mayer-Vorfelder szerint kevés a tűz Lisztesben
• Rickennek Tököli játéka tetszett
• Magyarország - Németország 2-5
• Stadion-rekonstrukció az Eb-pályázat jegyében
• Bozóky: "Új utakat kell keresni"