Quinnt (zöldben) a portugál válogatott Teixeira támadja |
A következő idényben váratlanul az "Ágyúsok" kezdőcsapatában találta magát, és nem is vallott szégyent, hiszen harmincnyolc meccsen szerepelve nyolcszor volt eredményes. Teljesítményének hatására behívót kapott az ír válogatottba is, ahol 1986 májusában Izland ellen debütált. Az Arsenalban ennek ellenére egyre kevesebbszer számítottak rá, az 1987-88-as szezonban csak három, egy évre rá pedig mindössze hat alkalommal léphetett pályára.
A mellőzöttséget 1990 márciusában unta meg, és az akkor ugyancsak az élvonalban szereplő Manchester Citybe igazolt. Itt a hátralévő három hónap alatt négy gólt szerzett, és így bekerült az 1990-es vb-re utazó ír csapatba. A tornán két meccsen játszott. A Cityben kezdőjátékosként számítottak rá, és Quinn meg is hálálta a bizalmat, hiszen első teljes idényében rögtön hússzor volt eredményes. Ezt a teljesítményt az évek során nem tudta megismételni, mert egy évvel később tizenkét, még egy évre rá pedig csak kilenc gólig jutott. A legrosszabb idénye az 1993-94-es volt, amikor csak öt gólt szerzett. Nagy részben ennek is volt köszönhető, hogy nem utazhatott ki az 1994-es vb-re.
A City színeiben még két szezont húzott le, egyaránt nyolc-nyolc gólt szerezve, de amikor a klub 1996-ban kiesett a legjobbak közül, akkor váltott, és a Sunderlandbe igazolt. Itt eleinte nem ment neki, mert első évében csak kétszer volt eredményes, de később két egymást követő idényben is tizenkét gólt szerzett. Közben a nemzeti tizenegybe is visszakerült. Csatártársával, Phillipsszel együtt a liga legveszélyesebb támadóduó közé sorolják őket.
Korábban:
A nap játékosa: Dean Richards (Tottenham Hotspur)