- Nem tagadom, még mindig hatása alatt állok annak, amint felrobbant az egyik fradista kezében a petárda, aki ezek után két percig azt sem tudta, hol van, csak nézte vérrel áztatott végtagját. Az esetet meglehetősen közelről láttam, amitől majdnem elájultam. Nem tudom, mi maradt meg a kezéből. Borzalmas volt.
- A pályára mennyire ragadtak át a lelátói indulatok?
- Szerencsére a két csapat játékosai között semmilyen ellentét nincs, sőt, barátok vagyunk, főként akikkel együtt szerepelünk az utánpótlás-válogatottban is. Jómagam Kristonnal végig nagy harcban álltam, de egyikünk sem lépte át a sportszerűség kereteit. Általában kézfogással enyhítettük a másik fájdalmát, és ez így is van rendjén. Bár a lelátókon is ilyen állapotok uralkodnának!
- Mi a véleményed az újabb szurkolói csetepatékról?
- Nem akarok elfogult lenni, de az Újpest-drukkerek ezúttal meglepően kulturáltan viselkedtek, s győzelmi ünneplésünkkel mi sem hergeltük túlzottan a hazai híveket. Ellenben amikor legutóbb bajnoki meccsen kikaptunk az Üllői úton, néhány Fradi-játékos igencsak hangos énekléssel gyalázta az Újpestet. A legszomorúbb azonban, hogy a fradisták már egymást verik a szektorokban, nem tudom, ennek mi lesz a vége. Az pedig, hogy beugrálnak a kerítésen, és a meccs ezért később kezdődik, nem megoldás. Az ilyen szurkolókat el kell távolítani a stadionból, mert mi futballozni szeretnénk. Ráadásul Magyarországon éppen a Fradi-Újpest rangadókon van a legjobb hangulat, ilyen meccseken mindenki feldobottabban játszik, ezért is elkeserítő, hogy állandó botrányok kisérik ezeket a derbiket. Remélem, mihamarabb rendeződnek a lelátói állapotok, lehetőleg, amíg aktív játékosok vagyunk. Számunkra is nagy álom, hogy nők, gyerekek, családok járjanak szurkolni és ünnepelni a stadionokba, kérdés, mikor következhet be ez az egyelőre romantikusnak tünő vágy.
Bánki József
Korábban: