Tököli Attila, a legnagyobb ígéret

Tököli Attila a legnagyobb, sőt talán az egyetlen ígéret a magyar labdarúgásban a tekintetben, hogy belátható időn belül neves európai bajnokságban folytassa pályafutását. S ez már több mint elmélkedés, a jövő fürkészése, hiszen a Bundesliga I-ben szereplő 1860 München menedzserei leszerződtetését fontolgatják.

A Dunaferr 25 éves, kilencszeres válogatott labdarúgója e lehetőséget valószínűleg annak köszönheti, hogy a 2001-es éve a korábbiaknál is jobban sikerült. Az NB I-ben szerzett 29 gólja arra is elegendő lehet, hogy Magyarországon az év labdarúgójává válasszák meg.

- Volt-e már ilyen jó éve?
- Egy pillanat, utána kell gondolnom, mert a bajnokságok alapján könnyebb számolni, mint az évek alapján. Tavaly ősszel tíz gót rúgtam, előtte tavasszal pedig tizenkettőt, az összesen huszonkettő. Ami kevesebb az idei huszonkilencnél. Tehát igen, ez volt az eddigi legjobb évem.

- E szerint huszonöt évesen végleg beérett?
- Azt mondják, huszonnyolc és harminc év között van az ideális labdarúgókor. Addigra gyűlik össze annyi tapasztalat, hogy az ember gólhelyzetekben helyes megoldást válasszon. Lehet, hogy így van, s akkor még fejlődhetek, de idén mindenképpen rutinosabban játszottam, mint korábban. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig jól döntöttem volna a kapu előtt.

- Egy-egy kihagyott helyzeten sokáig rágódik?
- Csak akkor, ha az a csapatnak pontjába kerül. Mert hiába vagyok csatár, hiába az minősít, hogy hány gólt szerzek, a csapat győzelme az elsődleges.

- Itthon szinte mindent elért: eljött tehát az ideje, hogy külföldre szerződjön?
- Természetesen szeretnék külföldön játszani, de nem mindenáron. Most, huszonöt évesen akárhová nem igazolnék el.

- Az 1860 München már a nem akárhová kategóriája?
- Valóban, ez a csapat már érdekelne. De hogy a közös érdeklődést követi-e szerződéskötés, azt most még korai lenne kijelenteni. A Kispest elleni évzáró meccsünkön megnéztek, egyelőre a kapcsolatfelvételnél tartunk. Az átigazolási időszak hivatalosan januárban kezdődik, előtte aligha dől el a sorsom.

- Korábbi ajánlatait miért utasította vissza?
- Lehet, hogy nem jól ítélem meg magam és a magyar labdarúgás helyzetét, de a mi NB I-ünknél csak épphogy erősebb bajnokságba most még nem akarok eligazolni. Eddig Izraelből és Törökországból volt a komoly ajánlatom, de végül nemet mondtam.

- Melyik fontosabb: a pénz vagy a szakmai karrier?
- Mindkettő egyaránt fontos.

- Játsszunk el a gondolattal! Ha egy belga középcsapattól kapna mostani fizetése kétszereséért, netán háromszorosáért ajánlatot, hogyan döntene?
- Nem rohannék fejvesztve, az biztos, de megfontolnám a lehetőséget.

- Nem fél attól, hogy úgy jár, mint Illés Béla? Aki addig mérlegelte a lehetőségeket, amíg végül itthon maradt.
- Szerintem Béla is hasonlóan gondolkodott, mint én, ám nekem talán van néhány év előnyöm vele szemben. Ő már igencsak harmincéves volt, amikor komolyan szóba került, hogy külföldre szerződjön. Biztosan jól döntött, hiszen itthon is megtalálta a számítását. A külföldi szerződés kérdése azért is nehéz, mert állítom, nálunk elsősorban még mindig nem a szakmával van a baj. Abban talán a média is hibás, hogy olykor túlzottan rossz színben tünteti fel a magyar labdarúgást. Nagyon sok olyan bajnokság van Európában, amely nem vagy csak alig jobb a magyarnál, és mégis nagyszerűen eladják. Ha már szóba került, ki beszélt például tíz éve az izraeli és a török futballról? Ezekbe belepumpáltak egy csomó pénzt, megvettek néhány klasszist, ami magával húzta az egész ország fociját.

- Ilyen egyszerű lenne? A stadionrekonstrukció és minden más program helyett sztárok vásárlását kellene támogatni?
- Nem egészen erre gondoltam. Természetesen szükség van új stadionokra, az utánpótlás támogatására - mert különösen tizennyolc éves kor körül rengeteg tehetséges játékos elkallódik a rossz körülmények miatt -, de ha örökké csak lesajnálják a magyar focit, nem teremtik meg a hangulatát, akkor nehéz előre jutni. Ami csak sztárok segítségével valósítható meg.

- Kritikaként annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy bár ön megtehetné, mégsem törekszik sztárimágót építeni maga köré, ha nem is kerüli, de semmi esetre sem keresi a nyilvánosságot. Ezzel a mentalitással például mennyire lehet külföldön érvényesülni?
- Ha megkeresnek, mindig igyekszem készségesen válaszolni, de fölöslegesen minek beszéljek? Hadd utaljak vissza erre az őszre. Amikor nem ment a csapatnak, többször megkérdeztek, hogyan tovább, amire én mindig azt feleltem, semmi gond, úgyis kijövünk a gödörből. Aztán amikor csak nem jöttek az eredmények, elgondolkoztam, mire föl nyilatkozom így, először talán a pályán kellene bizonyítanom. Elismerem, nem vagyok szószátyár, de szerintem a profi világban is előbb azt várják el, hogy valaki rúgja a gólokat, s csak utána hagyja magát sztárolni.

- Idén mi volt az oka az említett gödörnek? Csakúgy, mint tavaly, a Dunaferr Rt.-t körüllengő bizonytalanság?
- Tavaly és idén sem az volt az oka. Tavaly a nemzetközi szereplés merítette ki, idén pedig a ciprusi Olimpiakosz Nicosiától elszenvedett vereség vetette vissza a csapatot. Az is hasonló továbbá a két évben, hogy akárcsak tavaly, idén is túl vagyunk a nehézségeken.

Novák Miklós

Korábban:

• Tököli: "Nem mindegy, hová hívnak és mennyiért"
• Tököli kiemelkedik a mezőnyből