- Ha visszagondol a gyermekkorára, meghatározó volt önnek a foci?
- Abszolút. Végigfociztam a gyerekkoromat. De furcsa módon nem voltak példaképeim, nem volt kedvenc csapatom se.
- Ne mondja, hogy nem járt meccsekre!
- Otthon a Sárvár mérkőzéseit persze megnéztem és rendszeresen bejártunk Szombathelyre is. Nagy Józsi, Hegyi Imre, Dobány játszott akkor a Haladásban, s Hegedűs védett.
- Mi volt az első nagy változás az életében?
- Amikor bekerültem a szombathelyi csapatba. Illetve már arra is büszke voltam, hogy tizenöt évesen bemutatkoztam a Sárvár felnőtt együttesében.
- Amikor a fővárosba költözött, mi döntött a Honvéd mellett? Mert gondolom, hogy a Fradi szintén nem mulasztotta el, hogy ajánlatot tegyen.
- Olyan csapatban akartam játszani, ahol bajnok lehetek.
- Egy Ferencváros mindig potenciális bajnokjelölt.
- Ez igaz. Előbbi mondatomhoz akkor hozzáteszem, a válogatott keretből már nyolc-kilenc Honvéd-játékost ismertem, elsősorban talán ezért döntöttem a kispestiek mellett.
- A közel tíz évvel ezelőtti Louis de Vries-féle Kispest magán hordozta egy profi csapat ismérveit. Miért bukott meg később ez a korát tulajdonképpen megelőző csapat?
- Amikor 1995-ben több játékosnak lejárt a szerződése, a vezetők senkit sem tudtak megtartani, szétesett a csapat. Szerintem elfogyott a pénz.
- Ha az akkori Kispestet összehasonlítja a mai MTK-val, jelenlegi együttese miben profibb?
- Az MTK-ban is sok a válogatott, a Honvédból is többen bekerültünk a keretbe, a fizetések sem akkor, sem most nem késtek. Egy lényeges különbség viszont van: Várszegi Gábor személyében egy tulajdonos kezében összpontosul minden.
- S hol van ebben a játékosok felelőssége?
- Ha nem mennének el a legjobbak, akkor jobb lenne a játék. A menők pedig a feltételek miatt játszanak külföldön. Aki kicsit is tehetségesebb, elvágyódik innen.
- Az edzői kar nem marasztalható el?
- Nekem csak itthoni tapasztalataim vannak, de akik kint játszanak, azt mondják, sem taktikailag, sem más tekintetben nincsen különbség a hazai és a külföldi trénerek között.
- Labdarúgásunk egésze most igencsak komoly átalakulás előtt áll. Gondolok a stadionrekonstrukcióra, a Bozsik-programra, az edzők, majd a klubok licenceire. Mikortól várható kézzelfogható eredmény a pályákon?
- A fokozatos építkezés mellett én négy-öt évet jósolok, ezalatt eljuthatunk a középmezőnybe.
- Azt mondják, egy játékosnak szűk tizenöt év áll rendelkezésére, hogy egzisztenciát teremtsen. Ön hogyan áll ezzel, van például vállalkozása?
- Van egy éttermem és egy fuvarozással kapcsolatos kis cégem.
- Tudják a beosztottak, hogy ön a főnök?
- Nem hiszem, mert nem én viszem a dolgokat.
- Ha ne adj' Isten úgy adódna, ezekből el tudná tartani a családját?
- Igen. Ha nem is a jelenlegi színvonalon, de megélnénk.
- Nem próbálta ki a légióséletet. Boldog, boldogtalan külföldön játszik, ráadásul egyik legjobb barátja, Halmai Gábor biztos tudna segíteni.
- Neki is csak belga és izraeli tapasztalatai vannak. Én pedig belga és izraeli kis- és középcsapatokba nem vágyódtam.
- A török Trabzon önért és Halmaiért ötmillió márkát fizetett volna. Miért hiúsult meg az üzlet?
- Ebben az esetben, azt hiszem, mi ketten Gabival belevágtunk volna, bár Hamar Pista törökországi kalandjai elég riasztóak voltak. Ám a klubok nem tudtak megegyezni.
- Amikor Halmai másfél éve végül elfogadta az izraeli Hapoel Tel-Aviv ajánlatát, ön itthon maradt. Ebbe az is belejátszott, hogy 1989 óta házas, s a gyerek érkezése bármelyik pillanatban várható volt? Vagy az sem tagadható, hogy egy jó izraeli szerződés más oldalról veszélyeket rejt magában?
- Természetesen a család alapvetően meghatározta a hozzáállásomat. A felvetés másik részéről annyit, hogy Halmai szerint nem olyan vészes a dolog.
- Lehetett arról hallani, hogy a futball befejezése után marad az MTK-nál. Hogyan képzeli a jövőjét?
- Várszegi Gáborral beszélgettünk arról, hogy később foglalkozzak gyerekekkel, de az edzői pálya egyelőre nem vonz. S a jelen egyelőre annyira leköt, hogy a jövőmről ráérek később dönteni.
Névjegy
Név: Illés Béla
Születési idő: 1968. április 27.
Születési hely: Sárvár
Pályafutása: Haladás (1986-92), Kispest-Honvéd (1992-95), MTK (1995-)
Válogatottság: 64 mérkőzés, 15 gól
Eredményei: három magyar bajnoki cím és kupagyőzelem, háromszoros gólkirály