Owennek Aranylabda, Raúlnak bronzszobor

A világ legjobb futballistája hatodik Európában, földrészünk legjobbja nincs a világrangsor első hét helyezettje között. Kicsit vicces, nem? Pláne, ha hozzátesszük, hogy napjaink talán legkiválóbb labdarúgóját hiába keressük az élcsoportban. Hogy ne beszéljünk rébuszokban: a FIFA szavazásán az év labdarúgójának megválasztott Luis Figo hatodik lett a France Football Aranylabdájáért folyó versenyben, Michael Owen, az idei aranylabdás nyolcadik lett a FIFA-nál. Zinedine Zidane - sokak szerint nincs nála jobb futballista manapság, főleg, ha a pénzt elfogadjuk értékmérőnek - pedig még csak szóba sem került, sem itt, sem ott.

Van viszont valaki, aki itt is, ott is dobogóra került: Raúl Gonzalez, a Real Madrid 24 éves csatára. Ő szinte mindenkinek - a szövetségi kapitányoknak és a sportújságíróknak is - eszébe jutott, csak nem elég sokuknak.

Nehéz azt mondani, hogy Raúlnak a 2001-es volt a legjobb éve. Nem azért, mintha idén gyengébb lett volna, mint máskor: ő hét éve egyformán magas szinten futballozik, páratlan kitartással, makacs elszántsággal ontja a gólokat. Fejjel, lábbal - jobbára ballal -, szinte kivétel nélkül a tizenhatoson belülről, nem egyszer a kapus felett átemelve, "esernyőt" tartva a feje fölé.

Huszonnégy éves korára háromszoros spanyol bajnok a Real Madriddal, kétszereres Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres Pichichi (spanyol bajnoki gólkirály), 1999-ben a világ legjobb góllövője (IFFHS), kétszeres bronzcipős. Mindenki azt hiszi, a Bernabéu-stadionban jött a világra, annyira ős-Reálos. Pedig a Manzanares partján, a Vicente Calderónban kezdett, a rivális Atléticónál, s csak 1992-ben, 15 évesen csábították át a hófehérekhez.

Idén még saját kiváló átlagát is megfejelte: a spanyol válogatottat bevitte a világbajnoki 32-es döntőbe, 24 góllal a Primera División gólkirálya lett - miközben bajnoki címre vezette a Madridot -, s a Bajnokok Ligájában sem akadt nála gólerősebb játékos.

Mit mást tehet még egy csatár az Aranylabdáért?

Nem mintha Owen rossz futballista lenne, ezt senki sem állítja. Tudjuk, a Liverpoollal öt trófeát nyert, de felettébb valószínű, hogy mind az ötöt - UEFA-kupa, FA-kupa, ligakupa, Charity Shield, Szuperkupa - elcserélte volna a nemzeti bajnoki címért (Raúl, Figo, Beckham, Kahn) vagy a BL-serlegért (Kahn).

Nicsak, e két utóbbi halmaznak - az idei bajnokok és BL-győztesek - véletlenül van közös része! Úgy hívják, Oliver Kahn. Ha pusztán a matematikát vesszük alapul, nem is lehetne más az aranylabdás, csakis a Bayern München 32 éves kapusa. (A Kicker - saját, külön bejáratú voksolásán - őt is találta az esztendő legjobbjának, s Németországban ő lett az Év labdarúgója.) A Valencia elleni döntőben, majd a tizenegyespárbajban kivédte a spanyolok szemét, a Bundesligában szintén remekelt, és Németországot is kijuttatta a világbajnokságra.

Van azonban egy óriása hibája: kapus. Márpedig az Aranylabda 46 éves történetében ez idáig összesen négyen kerültek dobogóra azok közül, akikkel az összeállítás kezdődik: az orosz Lev Jasin (1963, első), az olasz Dino Zoff (1973, második) és a spanyol Víctor (1976, harmadik). Még Kahn nagy elődjének, a világ- és Európa-bajnok, többszörös BEK-győztes Sepp Maiernek sem sikerült az első háromba kerülnie, pedig ő valamivel nagyobb kapus volt Ollie-nál.

Akkor most Owen nem érdemli meg a France Football trófeáját? Tessék eldönteni. A chesteri srác az Observer véleménye szerint "túl jó ahhoz, hogy igaz legyen". A Deeside iskolai csapatában 97 gólt szerzett, és ezzel kiradírozta a rekordok könyvéből nagy liverpooli elődjét és példaképét, Ian Rusht, aki ugyanabban a csapatban csupán 52 gólig jutott. 17 éves és 144 napos, amikor 1997. május 6-án minden idők legfiatalabbjaként bemutatkozik a Premier League-ben, ráadásul góllal, a Wimbledon otthonában. Ugyanabban az évben Glenn Hoddle beállítja a válogatottba - ott is ő a legfiatalabb -, s 1998 májusában, amikor Marokkó ellen betalál, ő lesz az angol válogatott történetének legfiatalabb gólszerzője is.

Most meg ő a legifjabb aranylabdás. Három nappal huszonkettedik születésnapja után.

A Liverpoolban jelenleg 99 gólnál tart, eggyel elmaradva egy másik idoltól, Kevin Keegantől, aki 1978-ban és 1979-ben lett első a France Football szavazásán, Azóta Owen az első angol, aki Európa legjobbjának bizonyult. Keegan 63 válogatottságnál állt meg, Owen most 32-nél tart, s ha nem töri derékba pályafutását egy sérülés, akkor alaposan ráverhet Keeganre.

A 100 métert 10,9 másodperc alatt futja, alighanem ő a világ leggyorsabb élvonalbeli futballistája.

De vajon a legjobb is? Spanyolországban nem így gondolják. És - példának okáért - Horvátországban sem. A Sportske Novosti szavazásán hatalmas fölénnyel Raúl lett az év labdarúgója, maga mögé utasítva Owent, Beckhamet, Kahnt, Tottit és Figót. A lap főszerkesztője személyesen utazott el Madridba, ahol december 15-én át is adta Raúlnak a 15 kilós, másfél millió forint értékű bronzszobrot.

"Senki sem érti, hogy miért nem Raúl". Ez a cím a december 19-i Marcából van. A spanyol kollégák szerint minden objektív mutató a madridi 7-es javára szól - több gólt szerzett, értékesebb trófeákat nyert Owennél -, talán csak két tényező magyarázza a liverpooli tízes győzelmét: az egyik, hogy Raúl introvertált, visszahúzódó típus, nem szívesen nyilatkozik, még azt is meg lehet kockáztatni: a pályán kívül antipatikus. A másik pedig, hogy a Premier League propagandagépezete messze felülmúlja hatékonyságban a Primera Divisiónét.

Raúl hihetetlen kiegyensúlyozottságára egyébként mi sem jellemzőbb, mint hogy az Aranylabda és a FIFA World Player of the Year címek kiosztása óta még egy lapáttal rátett, mintha csak bizonyítani akarná az ítészek döntésének helytelenségét. Egy nappal a díjátadás után a Bernabéuban mesterhármast rúgott a Násticnak spanyol kupa-meccsen, szinte egyedül továbbjuttatva csapatát a második liga sereghajtójával szemben. Majd vasárnap ő fejelte az egy pontot érő gólt Mallorcán a bajnokság 18. fordulójában.

Owen? Egyelőre semmi. Illetve, statisztaszerep az Arsenal elleni hazai meccsen, amit tíz emberrel 2-1-re megnyertek az Ágyúsok.

Azt mondják, a díjakat mindig egy év késéssel kapja meg az illető, idő kell ahhoz, hogy tudatosuljon a szavazók agyában egy adott játékos nagysága.

Ha ez így van, 2002-ben biztosan Aranylabdát tesz Raúl karácsonyfája alá a Jézuska.

Ch. Gáll András

Korábban:

• Owené az Aranylabda
• Raúl három gólja segített a Realnak
• Figo az Év labdarúgója