A szimpatikus portás, akit az UEFA internetes honlapján a szurkolók az elmúlt év legjobb kapusának választottak, 1998-ban válogatott játékosként és Bajnokok Ligája-győztesként érkezett a Valenciához.
Utóbbi trófeát a Real Madriddal szerezte meg, de a királyi gárdában leginkább csak csere volt Bodo Illgner mögött, ezért váltott klubot. Akkor valószínűleg maga sem gondolta volna, hogy a Valenciával kétszer is kézzelfogható közelségbe kerül hozzá a BL-trófea, de mindkétszer lecsúszik róla: előbb a Real Madrid, majd a Bayern München ellen bukott el a döntőben.
Különösen ez utóbbi vereség volt fájó számára, hiszen a rendes játékidőben megfogott egy büntetőt, majd a tizenegyesrúgások során is kivédett egyet, de a trófea mégis a bajoroké lett. Nem csoda, hogy a meccset követően sírva fakadt, és még kollégája, Oliver Kahn vigasztalása sem tudta feledtetni vele a vereséget.
Ennek ellenére remek szezont zárt, hiszen ő kapta a spanyol bajnokság legjobb kapusának járó Zamora-díjat, és állítólag a Manchester United is bejelentkezett érte. Ő azonban inkább maradt a Valenciánál, hiszen jól tudta, hogy 2002 nyarán lejár a kontraktusa, vagyis ha távozni akar, akkor hamarosan ingyen is megteheti.
A FIFA megfelelő szabályzata értelmében a lejáró szerződésű játékosok kontraktusuk lejárta előtt fél évvel kezdhetik meg a tárgyalásokat más klubokkal, vagyis januártól szabad volt a pálya Canizares előtt. A hírek szerint egykori edzője, Héctor Cúper vitte is volna az Internazionaléhoz, de a portás úgy döntött, hogy inkább marad Valenciában. A spanyol klub ajánlata ugyanis meglehetősen jó volt: fizetését 15 százalékkal megemelték, és így éves bére eléri a 740 ezer fontot.
Korábban: