Afrikai futballvarázs sámánok nélkül

"Ha jó futballt szeretnél látni, Afrikába menj!" Az első hallásra "máriateréziás" utánérzésnek tűnő mondatban sok igazság rejlik. A túlzottan sztárolt európai vagy dél-amerikai labdarúgás napjainkra elveszette azt a természetességét, amely Afrikában még megtalálható. A játék szeretete, az ösztönös zsenik születése szerencsére még jellemző a fekete kontinens labdarúgására. A kivételes technikai tudás, a szurkolók sámántáncai és a sztárdömping ezúttal az Afrikai Nemzetek Kupáján dominálhat.

Maliban kitört a fociláz

Már maga a helyszín is érdekes, hiszen Mali eddig soha nem rendezhetett kontinensviadalt, igaz, eredményei alapján nem is illette meg volna ez a kegy. A szövetséget mindössze 1960-ban alapították, ennek ellenére tizenkét évvel később már döntőt játszhatott a csapat, ám a kameruni eseményen 3-2-re kikapott Brazzaville-Kongótól.

Az 1994-es negyedik helyet követően "eltűnt", és képtelen volt kvalifikálnia magát. A válogatott kapitánya sem ismeretlen, az a lengyel Henryk Kasperczak irányítja a "Sasokat", aki korábban megfordult már Tunézia és Elefántcsontpart kispadján is. A keretben három játékos kivételével csak légiós található, ezek többsége Franciaországban futballozik.

A nagyobb problémát a rendezés szolgáltatta, hiszen Mali nem tartozik a kontinens leggazdagabb országai közé. Ennek ellenére a kormány vállalta a rendezést, Mande Sidibe miniszterelnök pedig alig három hónapja a "fejlődés csodájának" nevezte, hogy elkészültek az új stadionok, valamint az egymillió fontba (385 millió forint) kerülő új sugárút, amely a Március 26-a stadiont és Wahode falut köti össze, átszelve a Niger folyót. Erre a beruházásra azért volt szükség, mert a tavalyi stadionkatasztrófák és az októberi, bamakói futballtornán történt rendbontás miatt félő volt az újabb tragédia.

Kamerun és Nigéria különcsatája

Az 1957 februárjában, a szudáni Núbiai Sivatag-stadionban először megrendezett Afrika-kupa idán már a huszonharmadik állomásához érkezett, és február 10-ig tizenhat nemzeti csapat küzd a trófeáért. Azért a kupáért, amelyet két esztendeje Kamerun egy felejthetetlen fináléban örökre megnyert, hiszen 1984 és 1988 után harmadszor is megnyerte, ráadásul minden alkalommal Nigéria ellen.

West, az igazi "zöld sas"

Ugyan a január 13-án, a Liverpool ellen megsérült Arsenal-játékos, Nwankwo Kanu csupán az első találkozó után csatlakozhat társaihoz, sztárokban nincs hiány. Régi jó ismerőseink közül játszik majd Finidi (Ipswich), Babayaro (Chelsea), West (Kaiserslautern), Okocha (PSG), Oliseh (Dortmund) és Ikpeba (Betis). Igaz, utóbbinak még rémálmai vannak a két évvel ezelőtt elhibázott büntető miatt, amellyel "hozzájárult" Nigéria döntőbeli vereségéhez.

Ami a csoportokat, és az előzetes esélylatolgatásokat illeti, az utóbbi két olimpiai bajnok, Nigéria és Kamerun egyértelmű esélyesnek tűnik. Az A csoportban a Zöld Sasokra a Weah vezetette Libériai lehet a legveszélyesebb, bár nem szabad megfeledkezni a hazai pálya előnyeit élvező Maliról sem. Algéria 1990-es győzelme óta nem játszik fontos szerepet, igazából nem lehet tudni, mire képesek. A B csoportban a négyszeres bajnok Ghána és Dél-Afrika emelkedik ki, Marokkó akármire képes, míg Burkina Faso a négy évvel korábban, hazai környezetben elért elődöntőbe jutásával kimerítette lehetőségeit (mellesleg alig egy hete menesztette szövetségi kapitányát). A C csoportban Kamerun és Elefántcsontpart juthat tovább, utóbbit azonban évről évre sújtja a balsors, noha olyan játékosokkal rendelkezik, mint a marseille-i Bakayoko, vagy a Feyenoordban játszó Kalou. A D jelű négyesben a vb-re készülő Tunézia és Szenegál mellett startol Egyiptom is, amely az utolsó pillanatban sérülés miatt elvesztette legendás játékosát, a százötvennyolcszoros válogatott Hosszam Hasszant.

Varázslók és sámánok nélkül

Az igazi problémát azonban nem a játékosok hiányzása jelenti. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) ugyanis külön határozatban figyelmeztette a csapatokat, hogy a delegátusban nem lehet "sámán" és "varázsló", mert ezáltal erősítenék a harmadik világ elmaradottságáról szóló híreszteléseket. A döntés kilenc országot érint: Mali, Nigéria, Burkina Faso, Ghána, Kamerun, Togo, Elefántcsontpart és Zambia ezúttal sajnálatosan nélkülözni fogja a helyi "juju-varázslatot".

A válogatottak élén Algériát, Elefántcsontpartot, Ghánát, Egyiptomot, Nigériát, Burkina Fasót és Togót leszámítva külföldi trénerek dolgoznak. A legtöbbször Egyiptom vett részt az Afrika-kupán, szám szerint tizennyolc alkalommal. A legtöbb kupasikert is a "Fáraók" jegyzik: eddig négyszer (1957, 1959, 1986, 1998) nyerték el a serleget, csakúgy, mint Ghána (1963, 1965, 1978, 1982). A címvédő Kamerun eddig háromszor diadalmaskodott (1984, 1988, 2000).

A tizenhatos döntőre háromszáz afrikai bíró közül választották ki azt a harminckettőt, akik vezetik majd a találkozókat, Európából négyen érkeznek: Arturo Ibanez (spanyol), Domenico Messina (olasz), Vincent Texier (francia) és Paulo Jorge Ribeiro (portugál).

Kuffour, a mama kedvence

Kuffour mamának megérte a tévét futballcsukára cserélnie

Először az olasz Torino szerződtette a hátvédet, az olasz csapattól vette meg a Bayern München 500 ezer dollárért (133 millió forint). "Nagyon nagy pénz volt az egy fiatal fiúért. Szerencsém volt a Bayernnel, Matthäus szinte a második apám volt. Amikor a klub kevés pénzt kínált, azt mondta: akkor inkább ő ad a sajátjából. Életem során akadt néhány ember, akiben bíztam, ilyen az édesanyám, Matthäus és Giovanni Trappatoni. A futball révén váltam valakivé, egyetlen szomorúságom, hogy Ghána még nem szerepelhetett vébén. De ezért imádkozom mindig."

Ajánlat:

Mesebeli Afrika-kupa

Pincési László