Korábban majd egy évtizeden keresztül az Arsenal edzőinek nem volt valami nehéz dolga a védelem összeállításakor: a Dixon, Adams, Keown, Winterburn négyes hosszú éveken át megbonthatatlan volt, és minden idők egyik legjobb hátvédsorává nőtte ki magát. Arsene Wenger 1998-ban még ezzel a csapattal nyerte az aranyérmet, de az utóbbi években az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megtalálja a megfelelő utánpótlást a kiöregedő játékosok helyére.
A mostani szezonra valamelyest sikerült is, hiszen az időközben a West Hamhez távozó Winterburn helyén a balhátvéd posztján a fiatal Ashley Cole játszott, a védelem tengelyében a válogatott Sol Campbell focizott, a jobbhátvéd posztján pedig többnyire a kameruni Lauren szerepelt.
Az év elején azonban egyre nehezebb volt összeállítani a védőnégyest: Tony Adams sérülés miatt ebben a szezonban még alig lépett pályára, Lauren pedig elutazott az Afrikai Nemzetek Kupájára. Február első napján Martin Keown is eltörte a lábát, és hathetes kihagyásra kényszerült, ugyanezen a bajnokin Ashley Cole térdhúzódást szenvedett, és egy hónapra kidőlt a sorból, most pedig a fiatal Matthew Upson is lábát törte. A saját nevelésű hátvéd ebben a szezonban tört be az első csapatba, és a sérülések miatt egyre több lehetőséget kapott, ám hagyományos balszerencséje utolérte - karrierje során ez már a harmadik súlyos sérülése.
Wenger pedig vakarhatja a fejét, hogyan állítsa össze a hátsó alakzatot: az Everton elleni bajnokin a lett Igor Stepanovst is pályára kellett küldenie, aki azonban nem győzte meg a szurkolókat arról, hogy érdemes volt felhívni a tartalékok közül, mint ahogyan az ukrán Oleh Luzsnyijjal sem elégedettek a drukkerek. Wenger egyetlen vigasza, hogy Tony Adams a hírek szerint ismét játékra kész, és a hét végén a Gillingham elleni FA-kupa meccsen már a csapat rendelkezésére áll, mint ahogyan Lauren is visszatért Afrikából. Mindettől függetlenül az Ágyúsok korábbi megbonthatatlan védelme már a múlté.
Ajánlat:
Fórum: