A nap játékosa: Alan Shearer (Newcastle)

A Premier League-et 1992-ben hozták létre Angliában, és azóta nagyon sok kiváló csatár rúgta a labdát benne, ám mindössze egy olyan játékos van, aki elérte a 200 gólos álomhatárt. Ez pedig nem más, mint a Newcastle United csatára, Alan Shearer, aki a hét végén, a Derby ellen érte el a bűvös határt. Az angol élvonalban ennél is többet számlál, hiszen 1992 előtt már 23 gólt ért el a legjobbak között.

Első szezonjában a Southampton ifjúsági együttesében 25 alkalommal volt eredményes. Fel is került a tartalékcsapatba, majd nem sokkal később, az Arsenal elleni hazai bajnoki előtt kiderült, hogy az első számú csatár, Danny Wallace sérülés miatt nem tud játszani, így 1988. április 9-én a kezdő csapattal futhatott ki a The Dell-stadion gyepére. Bemutatkozása örömére három gólt szerzett, és ezzel az angol labdarúgás legfiatalabb játékosává vált, aki valaha is mesterhármast szerzett az élvonalban. Ennek ellenére Shearernek a következő szezonban nem sikerült betörnie a kezdőbe, a korosztályos válogatottnak azonban stabilan a tagja volt, és a címeres mezben már sokkal eredményesebb tudott lenni.

Kicsit később végre a Southamptonban is ment neki a játék: az 1991-92-es bajnokságban 13 gólig jutott. A fiatal tehetséget egyre többen követelték a válogatottba, és a szurkolók óhaja meghallgatásra talált: Shearer 1992. február 19-én, a Wembley-stadionban Franciaország ellen húzhatta magára először a címeres mezt a felnőttek között. Csatártársa a legendás Gary Lineker volt, aki természetesen betalált - akárcsak Shearer. 1992 nyarán a Blackburn Rovers 3,6 millió fontot fizetett érte a Southamptonnak, ami egyben brit átigazolási rekordot is jelentett.

Bemutatkozó mérkőzésén a Crystal Palace ellen kétszer volt eredményes, és a szezont összesen 22 találattal zárta, amelyből 16-ot a bajnokságban, a többit pedig a különböző kupákban szerzett. Többet csak azért nem rúghatott, mert decemberben megsérült, fél évet kénytelen volt kihagyni. A következő idénytől kezdve azonban egészen elképesztő teljesítményt nyújtott: három egymást követő szezonon keresztül 30-nál több gólt szerzett a Premier League-ben, ami egyedülálló, és még csak megközelíteni sem tudta senki azóta sem.

A gólözön eredményenként 1994-ben az újságírók, egy évvel később pedig a profi labdarúgók szövetségének választásán az év játékosa lett, de a legnagyobb dicsőséget az jelentette számára, hogy 1995-ben bajnoki aranyéremhez segítette a Blackburnt. Azóta is ez az egyetlen trófea, amit a magasba emelhetett. Az 1996-os Eb után gyermekkora kedvenc egyesületébe, a Newcastle Unitedbe igazolt, mégpedig világrekordnak számító 15 millió fontért. Shearer 25 találattal gólkirály lett, kollégái ismét megszavazták az év játékosának.

1997 júliusában a Goodison Parkban egy Chelsea elleni előkészületi mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Műtétre volt szükség, öt hónapot ki kellett hagynia, csak 1998 januárjában térhetett vissza a pályára. Shearer természetesen kihagyhatatlan volt az angol válogatottból az 1998-as világbajnokságon is, mindegyik mérkőzésen végig a pályán volt, de csak Tunézia ellen tudott betalálni. Ezután vezetőedzővel, Ruud Gullittal egyre többször került konfliktusba, és kettejük ellentéte az 1999-2000-es szezon elején csúcsosodott ki: a holland tréner csak a kispadra ültette őt a Sunderland elleni hazai találkozón.

A csapat kikapott, Gullitot menesztették, utódja pedig Bobby Robson lett, aki azonnal megtalálta a közös hangot Shearerrel, csapatkapitánnyá tette, és Alan ezt gyorsan meg is hálálta. A szezont végül úgy zárta 23 találattal, hogy az első hat meccsen egyszer sem volt eredményes! A 200-es Eb után visszavonult a válogatottságtól, de a bajnokságban azóta is ontja a gólokat.

Ajánlat:

Shearer: kétszáz Premier League-gól

Korábban:

Bartosz Karwan (Legia Warszawa)