A nap játékosa: Ray Parlour (Arsenal FC)

Az Ágyúsok az első lépést megtették a duplázás felé, hiszen az FA-kupa döntőjében 2-0-ra legyőzték a Chelsea-t, és ezzel begyűjtötték a trófeát. A csapat első találatát Ray Parlour szerezte, ami a gárda szurkolói számára különösen nagy örömet jelentett, hiszen a középpályás egyike azon kevés focistának a keretben, akik saját nevelésűnek számítanak.

Parlour 1973. március 7-én született Romfordban, London egyik külvárosában, és már fiatalon az Arsenalhoz került. Itt ismerkedett meg a sportág alapjaival, és végigjárva a szamárlétrát a legkisebbektől az utánpótlásig, az 1990-91-es szezonban már ott kopogtatott a nagycsapat ajtaján, de az abban az évben (ekkor bajnokságot nyert az alakulat) még nem nyílt meg előtte. A következő szezonban már játszott az élvonalban, és hat mérkőzés is elég volt a számára, hogy megszerezze első gólját az első osztályban. Teljesítményére az utánpótlás-válogatottnál is felfigyeltek, és 1992. május 12-én be is mutatkozhatott az U21-es nemzeti tizenegyben Budapesten, a magyar válogatott ellen. Az 1992-93-as szezonban már egyre többet került be a csapatba, bár legtöbbször még mindig csak csereként vették számításba. Így összesen huszonegy alkalommal szerepelt az Ágyúsok együttesében, és gólt is tudott szerezni, ráadásul részese volt a csapat FA-kupában produkált menetelésének, aminek a végén ő is a magasba emelhette a serleget a Wembley-stadionban.

A KEK-győzelemnek azonban nem lehetett aktív szereplője, mert a sorozatban egyetlen találkozón sem lépett pályára. A bajnokságban viszont már harminc alkalommal szerepelt, bár ennek több mint a felét csak csereként, ami nem zavarta abban, hogy kétszer is eredményes legyen. A KEK címvédőjeként az Arsenal a következő kiírásban is eljutott a döntőig, ahol azonban elbukott a Real Zaragoza ellen. Ebben a menetelésben már része volt Parlournak is, aki majd minden találkozón kezdő volt. Bár a bajnokságban háromszor kevesebb alkalommal lépett pályára, mint a megelőző szezonban, mégis elégedettebb lehetett, mert most már ritkán került a kispadra. Időközben kiöregedett az utánpótlás-válogatottból, ahol tizenkétszer szerepelt, de a nagyválogatottnál nem vették figyelembe. Egy sérülés is akadályozta őt, ami miatt az 1995-96-os bajnokság nagy részét ki kellett hagynia. Ezután azonban szinte jobb volt, mint korábban: az 1996-97-es idényben ismét harmincszor húzhatta magára az Ágyúsok mezét, és két gólt is szerzett, majd az egyik kulcsfigurája volt az Arsenal duplázásának. Alig hiányzott egy-két találkozóról, és ötször is eredményes tudott lenni.

Ezt követően tovább tudta növelni góljainak számát, az 1999-2000-es idényben pedig az UEFA-kupában a Werder Bremen ellen megszerezte élete első mesterhármasát. A jelenlegi szezonban valamivel kevesebb játéklehetőséget kapott, mint korábban, de most góllal bizonyította, hogy lehet rá számítani.

Korábban:

A nap játékosa: André Luiz (Olympique Marseille)