Puhl: a legjobb játékosoknak a legjobb bíró jár

Noha a labdarúgó-vb hajrájában talán csak a bronzmeccsen lehetett komolyabb játékvezetői bakikról beszélni, továbbá Joseph Blatter, a FIFA elnöke is rendre igyekezett mellébeszélni ez ügyben, ám a bírók megítélése enyhén szólva is komoly vitákra adott okot a tornán. Igaz, az elődöntőn és a finálén dirigáló Meier, Milton Nielsen, Collina triónak köszönhetően árnyaltabb a kép, mégis bölcsebbenk tartottuk, hogy erről a legautentikusabb magyarországi szakembert kérdezzük meg. Természetesen Puhl Sándort, a Játékvezetői Testület elnökét és nem mellékesen az 1994-es világbajnokság döntőjének játékvezetőjét.

- Egyetért azzal, hogy a torna végén már ügyelt a FIFA a bíróküldésre, ezáltal árnyaltabban lehet kritizálni a játékvezetők tevékenységét?
- Ezzel kár lenne vitatkozni, az eldődöntőben és a döntőben közreműködő európai játékvezetők, a svájci Urs Meier, a dán Kim Milton Nielsen, az olasz Pierluigi Collina bizonyítottak, ami mondani sem kell mennyire fontos volt a mi szakmánk megítélése szempontjából. Azt pedig csak ismételni tudom: voltak és lesznek is tévedések a
mérkőzéseken, de csalás nem volt. Igaz, hibából viszont túl sok is akadt.

- A bronzmeccs szaúdi dirigensét mintha nem említette volhna az imént a dicsérendők között.
- Nem véletlenül. A harmadik helyért lejátszott török-koreai találkozón komoly gondok voltak, s a hazaiak kárára kétszer is súlyosan tévedett a játékvezető. A második török gól előtti egyértelmű szabálytalanságra és a meg nem adott koreai gólra gondolok, így aztán amit korábban, az olaszok és a spanyolok ellen a javukra tévedtek a sípmesterek, azt a hazaiak most csőstől vissza is kapták. Ez által viszont már senki sem beszélt koreai mizériáról, persze jobb lett volna ezt elkerülni.

- Mit szólt ahhoz a szaúdi bíró a dobogón állva íratta alá a meccs labdáját a FIFA elnökével?
- Finoman szólva fura, durvábban disszonáns volt a jelenet. Egy játékvezető nem veheti cirkusznak a pályát, mint ahogy azt sem fogadom el soha, ha egy bíró hatalmi pózban tetszelegve fittogtatja az erejét a játékosok előtt. Ez utálatos. Lehet ugyanis finoman éreztetni a labdarúgókkal, hogy ki a főnök az adott 90 perc erejéig.

- Mennyire tartja fontosnak, hogy a kis országok preferálása helyett ismét egy országból érkezzenek bírói hármasok?
- Már régóta ezt szajkózom, és minden erőmmel támogatom ezt az elképzelést. Az én időmben is hozzájárult a meccsek zavartalan levezetéséhez, hogy összeszokott triót alkottunk kollégáimmal. Elvégre ez is csapatmunka, mint a játékosok esetében. Egyébként lehetőségeink szerint ezt az elvet szeretnénk idehaza is követni.

- Vagyis a következő vébére akár egy országból két vezetbíró, netán triók delegálást is el tudja képzelni?
- Minden további nélkül. A bíróküldés ugyanis nem demokrácia, kis ország, vagy nagy ország, hanem képesség kérdése. A világbajnokságon a legjobb csapatok, a legjobb játékosok szerepelnek, akkor illik a játékvezetők közül is a legjobbakat küldeni.

- A döntő játékvezetőjét, Collinát látva beugrott önnek az 1994-es finálé?
- Számomra az már távoli emlék, ezért sem nosztalgiáztam, inkább szurkoltam Collinának, aki remekül "lehozta" a döntőt. Akadt egy ötperc amikor szikráztak a tekintetek, de ezen is úrrá lett az olasz bíró, s jól megfékezte az indulatokat is. Egyébként valamit nem tudnak az emberek, mi játékvezetők sohasem rivalizálunk, s nem örülünk a másik hibájának. Sőt, az a legjobb ha nem rólunk beszélnek az emberek.

Bánki József