Pénz nélküli játékosmozgás a Serie A-ban

Sokan és sokszor elmondták már az utóbbi időben, hogy az európai élklubok mostanában pénzügyi problémákkal küszködnek. Amikor olyan híreket hallani, hogy a Lazio, vagy az Olympique Marseille adóssága több millióra rúg, vagy hallunk a Fiorentina problémáiról, akkor felmerül a kérdés: lehetséges, hogy az elmúlt évek tendenciája, a hatalmas költekezés nemsokára az ellenkezőjére fordul? Az olasz játékospiac legutóbbi eseményei mindenesetre erre engednek következtetni, hiszen a klubok eddig szinte egyetlen eurót sem adtak ki, a transzferek többsége játékoscsere volt.

Az átigazolások ezen fajtája korábban sem volt ismeretlen, találunk rá példát a legutóbbi holtidényben is: az Atalanta Cristiano Zenoniért és Massimo Donatiért cserébe Commandinit, Salát és Saudatit kapta meg.

Az elmúlt esztendőkben azonban nem ez volt az általánosan elterjedt, hanem a transzferek jól megszokott módja, amelynek során az egyik fél egy meghatározott összeget fizet ki az általa megszerezni kívánt labdarúgóért. Idén nyáron azonban egyelőre a csereüzletek viszik a prímet, a klubok többsége ugyanis úgy döntött, hogy kiszáll abból az őrületes árversenyből, ami az utóbbi esztendőben általánossá vált Európában, és olyan transzfereket eredményezett, mint Zidane, Figo, Mendieta megvétele.

A sort a két milánói együttes, az AC Milan és az Internazionale nyitotta, amely az elmúlt években egyre szorosabbra húzta az együttműködést egymás között. Tavaly nyáron például Andrés Guglielminpietro váltott a fekete-kék mezről a piros-feketére, míg Cristian Brocchi és Andrea Pirlo az ellenkező utat járta meg.

Most az Internazionale "nyitott", hiszen Hévtor Cúper együttesének szüksége volt egy bal oldali védőre, és a kiszemeltek között volt az a Francesco Coco is, aki ugyan az AC Milan futballistájának számított, ám az előző idényt kölcsönben a Barcelonában töltötte, és bár visszatért a San Siróba, a rossonerók nem tartottak igényt rá.

Az egyik oldalról tehát megvolt a kereslet, és a Milannál hamar rádöbbentek, hogy számukra mi jelentené az ideális megoldást. A csapat mestere, Carlo Ancelotti ugyanis már régóta nagy kedvelője a holland Clarence Seedorf játékának, aki az Inter kötelékébe tartozott, de Cúper mester viszonylag ritkán küldte őt pályára. A két egyesületnek gyorsan sikerült megegyeznie, csupán azt hagyták ki a számításból, hogy mi van akkor, ha valamelyik futballista nem óhajt a város másik csapatába szerződni.

Seedorf kissé húzódozott is az ügylettől, de végül belátta, hogy ő is így jár jobban, hiszen a Milanban minden bizonnyal biztos játéklehetőséget kap, még Albertinit is kölcsönadták miatta.

A transzfert tehát megkötötték, és a két milánói egyesület annyira belejött a dologba, hogy egy füst alatt még egy játékoscserét elintéztek. Ez az eset azonban valamivel bonyolultabb volt: addig minden a megszokottnak tűnik, hogy Dario Simic ezentúl az Inter meze helyett a Milanét viseli majd, ám a neroazzurrók cserébe csak jövő nyáron kapják meg a török Ümit Davalát, őt ugyanis már kölcsönadták egy szezonra a Galatasaraynak. Az Internek azonban ez is megfelelt.

A milánóiak példája kedvet kapott a többi egyesületnek is a hasonló játékoscserékre. Az AS Roma például a Parmával kezdett el egyezkedni, Fabio Capelo ugyanis úgy érezte, hogy együttesének szüksége van a pármaiak jobbhátvédjére, Luigi Sartorra. A Farkasok cserébe az előző idényben csak elvétve pályára küldött középhátvédet, Sebastiano Sivigliát ajánlották fel, és a parmaiaknak tetszett a dolog, mert belementek a transzferbe. Mindkét fél rendkívül elégedett volt az üzlettel, és a két futballista sem tűnt csalódottnak. "Az AS Roma egy igazi élcsapat, így természetesen nagyon örülök, arról nem is beszélve, hogy mindig is arról álmodtam, hogy együtt dolgozhatok Fabio Capellóval" - lelkendezett Sartor, míg Siviglia a következőket mondta: "Ismerem a Parmát, hiszen három éven keresztül szerepeltem az utánpótlás-csapatában. Egy ambiciózus klubról van szó, ráadásul több játéklehetőséget kapok majd".

A Parma ezt követően az Internazionaléval is nyélbe ütött egy üzletet, amelynek keretén belül az argentin Matias Almeyda Milánóba költözött, míg Szergej Gurenko a parmaiak labdarúgója lett.

Az átigazolások ezen formája a hírek szerint a nemzetközi porondon is egyre inkább kedveltebb lesz, hiszen állítólag a Chelsea és a Lazio is egyezségre jutott két futballista ügyében. A londoniak már évek óta szeretnék megszerezni Dino Baggiót, aki most valóban Angliába költözhet, míg a Lazio cserébe Gabriele Ambrosettit kaphatja meg. Utóbbi játékos egykoron nagy reményekkel igazolt a Chelsea-hez, Gianluca Vialli anno az olasz Ryan Giggsnek nevezte, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a legutóbbi idényt kölcsönben a Piacenzában, illetve a másodosztályú Vicenzában töltötte.