Az eltűnt nézők nyomában

Két, csupán egyetlen betűben eltérő név szimbolizálja a 17. labdarúgó-világbajnokságot övező anomáliák együttesét. A korábban már unásig kritizált csapnivaló - vagy inkább tendenciózus - bíráskodás egy Buddha-arcú ecuadori sípos ember, bizonyos Byron Moreno áldatlan működésében csúcsosodott ki (Dél-Korea-Olaszország), a jegyértékesítési botrány pedig a FIFA által az árusítással kizárólagos joggal megbízott Byrom nevű utazási iroda dilletáns gyakorlata következtében robbant ki. A jegymizéria ismertetésével el is érkeztünk a World Cup ez idáig csak futólag érintett dimenziójához: a gazdasági kérdésekhez és a világbajnokság során keletkezett várható pénzügyi nyereségéhez - vagy ami jóval valószínűbb: a veszteséghez.

Másnap a világ megismerte egy obskurus utazási iroda, a negyedszázada két mexikói fivér alapította Byrom nevét. Miután az 1998-as franciaországi világbajnokságon a feketepiaci jegykereskedelem okán számos meccsre több belépőt adtak el, mint ahány hely egyáltalán volt, a FIFA a negatív tapasztalatokból tanulva úgy döntött, hogy jobban kézben tartja a jegyek témakörét. A 3,2 millió belépő csaknem felét, 1,5 milliót kegyelt utazási irodáján, a jegyterjesztésben teljesen járatlan Byromon keresztül dobta piacra. A Byrom az interneten próbálta meg értékesíteni a "zsugákat", ám a számítógépes rendszer megnyitása után órákon belül összeomlott a rázuhanó hatalmas igénylésmennyiség következtében.

Így fordulhatott elő, hogy a társházigazda Japán bemutatkozó mérkőzése előtt percekkel feldühödött szurkolók ezrei meg akarták rohamozni a Szaitama-stadiont, mert értesültek arról, hogy bent több ezer üres szék árválkodik, miközben kitették a "Megtelt" táblát. A Byrom ugyanis a nyitány előtt két nappal visszaküldött 300 000 jegyet a japánoknak és a koreaiaknak azzal, hogy képtelen értékesíteni, s a rendezők próbálják meg a helyszínen eladni azokat.

Persze nem elsősorban a Byrom a hibás, hanem az, aki a jóval tapasztaltabb jelentkezőkkel szemben az utazási irodát részesítette előnyben. (Természetesen Blatter ellenfelei, élen Michel zen-Ruffinennel, az időközben menesztett főtitkárral, éltek a - nyilvánvalóan bizonyíthatatlan - gyanúperrel, hogy komoly "visszacsorgatások" történtek asztal alatt a Byrom kasszája és Blatter zsebe között.)

Miként azt is kevesen értették, hogy a május 27-i FIFA-kongresszuson elsöprő többséggel újraválasztott Blatter miért a svájci ISL/ISMM Group és a német Kirch Media alkotta konzorciumnak adta el 220 millió dollárért a vébé Egyesült Államokra vonatkozó sugárzási jogát, amikor egy másik társaság, az AIM International 100 millióval többet ígért? Blatter írásos nyilatkozatában azzal magyarázta az első pillantásra őrültségnek tetsző lépést - mármint, hogy a versenytárgyalást a százmillióval kevesebbet licitálóval nyerette meg -, hogy nem bízik az AIM-ben, nem hiszi, hogy megbízható, szavatartó üzleti partner lenne.

Na most, az ISL és a Kirch időközben csődöt jelentett. Ennyit a megbízhatóságról.