Veszélyben a Serie A új szezonja

Az olasz labdarúgásra nem járnak valami jó idők mostanában. Az itáliai klubok, amelyek korábban egyeduralkodónak számítottak az európai kupákban, az elmúlt két évben még csak döntőbe sem tudtak kerülni, a squadra azzurra pedig a vébén nem jutott be a legjobb nyolc közé. De nem csak a nemzetközi porondon állnak rosszul az olasz egyesületek: a kluboknak alig van pénzük, és a talján futballt belső hatalmi harcok is gyötrik. Fél évbe telt például, amíg az olasz professzionális liga (LNP) elnököt talált magának, és a végső megoldás sem nyerte el mindenkinek a tetszését.

A liga elnöke egészen tavaly decemberig Franco Carraro volt, aki azonban akkor átvette a leköszönő Antonio Matarrese helyét, és az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöke lett. Az így megüresedett helyet még tavaly be akarták tölteni, és a pozícióra ketten pályáztak: az AS Roma első embere, Franco Sensi, illetve az AC Parma elnöke, Stefano Tanzi.

A két presidente két különböző felfogást képviselt: Tanzi az eddigi hagyományokat vitte volna tovább, vagyis továbbra is a nagy klubok érdekeit védte volna a ligán belül. Ez az AC Milan, az Internazionale, a Lazio és a Juventus kvartettjét jelenti, és Tanzi elképzelésében nyilván az is szerepelt, hogy ezen az úton saját egyesületét, a Parmát is "felvétetheti" a legnagyobb hatalommal rendelkező egyesületek közé.

Sensi ezzel szemben a kiscsapatok, illetve a Serie B-s egyesületek bizalmát és támogatottságát élvezte elsősorban. A Farkasok elnöke sohasem rejtette véka alá azon véleményét, amely szerint a milánói, illetve torinói egyesületek befolyása túlságosan nagy az olasz labdarúgásban, és nyilvánosan is megvádolta a liga korábbi elnökét, Carrarót azzal, hogy döntéseivel az AC Milannak, illetve a Juventusnak kedvezett. Mindez azért teremtett különösen pikáns szituációt, mert Carraro időközben a szövetség elnöke lett. Sensi ígéretet tett arra, hogy amennyiben őt választják meg az LNP elnökének, akkor a jövőben a televíziós társaságokkal kötött üzletekből minden klub azonos arányban részesülne.

Ez persze a nagyoknak nem tetszett, és a Lazio elnöke, Sergio Cragnotti ki is fejtette, hogy miben látja a terv hátulütőjét. "Nem tudom elfogadni azon érveket, amelyek szerint a nagycsapatoknak anyagilag is segíteni kell a kis klubokat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a nagy egyesületeknek összesen mintegy 460 millió fontnyi tartozásuk van, ráadásul többségük részvénytársaság, és nem mondhatjuk a részvényeseinknek, hogy adjanak még több pénzt annak érdekében, hogy a kiscsapatokat segítsük. Természetesen nem akarom figyelmen kívül hagyni a kicsiket sem, végül is ők jelentik az utánpótlásunkat, és értelmetlen lenne ellenük harcolni. Ugyanakkor remélem, hogy Sensi megérti a mi érveinket is" - fogalmazott higgadtan a Lazio első embere.

Az év elején mindenesetre nagyon úgy tűnt, hogy Sensi kerülhet ki győztesen a szavazásból, hiszen a másodosztályú klubok és az élvonalban szereplő kisebb egyesületek bizalmát is élvezte, azonban a végső győzelemhez szükséges szavazatokat sehogyan sem tudta megszerezni. A februári voksoláson kettő, egy hónappal később pedig egy szavazat hiányzott ahhoz, hogy a szabályzat szerint megszerezze a döntő többséget, ez azonban kevés volt az üdvösséghez. Időközben pedig (ahogy a bajnokságban egyre élesebb lett a küzdelem a csapatok között) a korábban nyugodt hangnem is erőteljesebbre váltott, az április közgyűlésen Sensi és a Juventus menedzsere, Antonio Giraudo válogatott sértéseket vágott egymás fejéhez.