Basler Neustadtban született 1968. december 18-án, és a helyi csapatból gyorsan kinőtte magát.
A Kaiserslautern igazolta le, de a Vörös Ördögöknél nem tudott bekerülni az első csapatba, és 21 esztendősen elküldték a klubtól. Ezután a másodosztályú Rot-Weiss Essenben, majd a Hertha BSC-ben szerepelt, és ez utóbbival egy teremtornán vett részt, amikor a Werder Bremen mestere, Otto Rehhagel felfigyelt rá.
A brémaiak 1993 nyarán leigazolták, és egy évvel később már válogatottnak és kupagyőztesnek mondhatta magát. Az 1994-95-ös szezonban gólkirályi címet szerzett, és az 1996-os Eb után a Bayern München igazolta le.
Itt sem futballozott rosszul, alapembere volt a bajor csapatnak, amely 1997-ben és 1999-ben is bajnoki címet szerzett, utóbbi esztendőben pedig ő szerezte a Bajnokok Ligája döntőjének első találatát, amely sokáig győztes gólnak tűnt, de a Manchester emlékezetes módon az utolsó két percben megfordította a találkozót.
Ekkoriban már egyre többet cikkeztek kicsapongó életmódjáról, és Basler sohasem tagadta, hogy kedveli a sört és a cigarettát. Amikor 1999 őszén egy pizzériában pofozkodásba keveredett, a Bayern kirúgta, egykori edzője, Rehhagel pedig lecsapott rá, és leigazolta a Kaiserslauternhez, ahol gyorsan meghatározó ember lett. Manapság a 'Lautern egyik legprofibb játékosa, az előző idényben a kapus kivételével majdnem minden poszton szerepel, amikor szükség volt rá.
Véleményét ma sem rejti véka alá, nemrégiben például kijelentette, hogy a játékoskeretben csak négy-öt igazi "spíler" van - természetesen vele együtt. A válogatottban 30 alkalommal lépett pályára, utoljára még 1998 novemberében, pedig sokak szerint még mindig beférne a Nationalelfbe.