Az 1974. július 28-án született játékos Kelet-Németországban, a Hansa Rostockban kezdte a játékospályafutását, de még ifistaként átkerült az 1. FC Köln csapatába.
Itt 1993 nyarán vették fel a nagycsapat keretébe, és még ebben a szezonban bemutatkozott a Bundesligában is. Nem is rosszul, hiszen első és sokáig egyetlen német első osztályú mérkőzésén rögtön gólt is szerzett. Mégsem tudott bekerülni a csapatba, még csereként sem.
A fiatal támadót először ezért kölcsönadták a TSG Wismar együttesébe, majd 1995 nyarán a bécsi Rapid igazolta le. Az osztrák bajnokságban már rendszeresen játéklehetőséget kapott, 27 mérkőzésen szerepelve 7 találatig jutott. Ez még nem is lett volna olyan nagy szenzáció, annál inkább a Rapid és Jancker KEK-szereplése.
A zöld-fehérek ugyanis egészen a döntőig meneteltek, és ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett a német csatár, aki hat gólt szerzett, köztük az emlékezetes ollózásos találatot az elődöntőben a Feyenoordnak. Ezekre a gólokra már szülőhazájában is felfigyeltek, és a kis híján elfelejtett csatárt a Bayern München hívta a soraiba.
Kezdetben Klinsmann, Rizzitelli és Zickler mellett legtöbbször csak csereként jutott szóhoz, és ennek mindössze egy gól lett a végeredménye. Góljainak nagy százalékát fejjel szerzi, játékát nagyfokú erőszakosság jellemzi, emiatt Tanker-Janckernek is nevezik. De szemfülességére sem lehet panasz, amit az egyik müncheni derbin rúgott gólja is bizonyít. Teljesítménye Berti Vogts figyelmét sem kerülte el, ő volt, aki először meghívta a válogatottba. Ott volt a 2000-es Európa-bajnokságon, a Bayernnel gyakorlatilag minden létező trófeát begyűjtött. Az elmúlt bajnokságban sérülései is hátráltatták, nem is nyújtott jó teljesítményt, egyetlen gólt sem szerzett, és a müncheniek szabadlistára tették.