Fotó: MTI |
Már azzal feltűnt korábban, hogy nem akar médiasztárként nagyon okosakat mondani a riportereknek, tartózkodik a hatásvadász monológoktól, rendre tömören, kizárólag a kérdésre válaszol, szakmailag pedig egyértelmű siker, hogy tavaly sikerült az élvonalban tartania a bizony sokak szerint is biztos kiesőnek tekintett együttest.
Tamási Zsolt, az ETO - 37 évével az NB I legfiatalabb - trénere idén bebizonyította, hogy igenis van jövője a fiatalabb edzőgenerációnak. A játékosként és edzőként a klubhoz évtizedek óta hűséges győri szakvezetővel múltról és a jelenről beszélgettünk.
- Egyetért azzal, vagy túlzásnak tartja, hogy bravúr volt a javából a tavalyi bennmaradás?
- Bravúr volt, ezzel kár lenne vitatkozni, de örülök, hogy mások is annak tartják. Tavaszi eredményeink alapján a harmadik helyen végeztünk, ám így is épphogy kiharcoltuk a bennmaradást, ami jól érzékelteti a nehézségeinket.
- Közel egy éve, Varga Zoltán távozása után milyen fizikai és lelki állapotban vette át a csapatot?
- Szenzációs erőben volt a társaság, csak a frissítésre kellett koncentrálnom. Abban szerencsém is volt, hogy pályaedzőként remek kapcsolatba kerültem a játékosokkal, amit vezetőedzőként is sikerült megtartani. A pályán továbbra sincs haverkodás, mégis partnerek a fiúk, míg az edzések után ugyanolyan baráti a viszonyunk, mint amilyen volt.
- A nyári átigazolási tervekből mennyi realizálódott?
- Ez érdekes szituáció, mivel öt posztra kértem erősítést, amit meg is kaptam, és elégedett vagyok a horvát és jugoszláv labdarúgókkal - más kérdés, hogy letettem az asztalra hat magyar futballista nevét, azok közül viszont egy sem írt alá hozzánk. Németh Norbi megszerzéséhez azonban ragaszkodtam, őt a csapat nagy értékének tartom, amit az MTK elleni győztes góljával is bizonyított.
- Stark hétközi súlyos sérülése után, amikor a másik középső védője, Lakos is cserére kényszerült az MTK ellen, nem ijedt meg a kispadon?
- Nem ijedtség volt az, hanem a végén már kiszolgáltatottság, mert a kényszerű cserék miatt egyszerűen nem tudtam váltani és átalakítani az együttest. Ráadásul az utolsó tíz percben többen el is fáradtak. Ám ezért sem tudom kellően megköszönni a csapatnak, hogy szívvel-lélekkel küzdött, de ami legalább ennyire fontos, csapat és közönség hosszú évek után végre egymásra talált.
- Nem tart attól, hogy a négy győzelem után a fiatalabb játékosok "elrepülnek" maguktól?
- Nem repülhetnek el, mert nincs miért. A jó rajt erőt adhat, s ezt kell kihasználnunk Újpesten is.
- Gondolom, most népszerű ember Győrben.
- Bár így lenne. Tény, a reálisan gondolkodó drukkerek tisztában voltak a klubon belüli gondokkal, sokan elismerték a munkánkat, ám akadtak olyanok is, akik gyakran piszkálták az elnökünket, mikor rúgnak már ki. Hiába, az edzősors már csak ilyen.
Bánki József