Visszatért a nyugalom Marseille-be

Az elmúlt két és fél esztendőben nem jártak valami jó idők az Olympique Marseille drukkereire, hiszen a klubbal kapcsolatban nem a pályán elért sikerek, hanem az azon kívüli visszaélések kapcsán cikkeztek a legtöbbet. A nyomozás még mindig folyik az egykori tranzakciók ügyében, de úgy tűnik, hogy a sporttal kapcsolatos kérdésekben ismét visszatért a nyugalom a klubhoz, és a tréner azzal foglalkozhat, amivel egy edzőnek kell, vagyis a szakmai munkával.

Az elmúlt idényben ez ugyanis gyakran nem így volt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy az OM háromszor is edzőt cserélt. A felkészülési időszakban Tomislav Ivic ült a kispadon, akit két nappal a bajnokság kezdete előtt állítottak fel, hogy a negyedik forduló után ismét visszatérjen, miután utódja, José Anigo (aki így egyben elődje is lett) nem nagyon tűrte, hogy a klub teljhatalmú ura, Bernard Tapie beleszóljon a dolgába.

Ivic decemberig bírta, ekkor azonban rossz egészségügyi állapota miatt felállt a kispadról, és helyét az Albert Emon-Zoran Vujovic páros foglalta el. Mindeközben Tapie nagyzási mániája tovább folytatódott, hiszen a télen majd egy csapatra való futballistát szerződtetett, többségüket kölcsönbe, és így az OM játékoskerete 37 fősre duzzadt fel.

Ráadásul az egyesület legtöbbször csak a nevek alapján igazolt, nem pedig a szükséglet szerint, így történhetett például meg, hogy a Parmától kölcsönkapott Stefano Torrisi például mindössze két összecsapáson lépett pályára.

Az Emon-Vujovic duó azért így is a kilencedik pozícióba vezényelte a Marseille-t, ami az egykori sikerekhez képest gyenge eredménynek tűnik, de ahhoz képest, hogy az ezt megelőző két idényben egyaránt 15. lett a gárda, kifejezetten jónak számít.

A vezetőség ennek ellenére sem tartott igényt az edzőpárosra, hanem szerződtette a kispadra a Troyes mesterét, Alain Perrint. A szakember azzal lett nevezetes Franciaországban, hogy kevesebb, mint tíz év alatt a negyedik vonalból az első osztály középmezőnyébe vezényelte a Troyes-t, vagyis a neve garancia a megfelelő szakmai munkára. Persze, ehhez megfelelő idő szükségeltetik, de a Marseille-nél nagyon fogadkoznak, hogy Perrin megkapja a türelmet.

A klub kétségbeejtő anyagi helyzete miatt az új szakvezető elsődleges feladata a nyáron az volt, hogy ésszerű méretekre csökkentse a monumentálisra duzzadt játékoskeretet. Túl nehéz feladata azért nem volt, hiszen rengeteg kölcsönben lévő futballista távozott, így például Alfonso, Dimas, Wilfred Dalmat, Stefano Torrisi vagy Rivera mind visszatért az anyaegyesületéhez. Mindez azonban még mindig nem volt elegendő, hiszen jó néhány labdarúgó sokkal többet keresett, mint amit a pályán nyújtott teljesítménye alapján érdemelt volna, és az egyesület elsősorban ezektől az előnytelen szerződéssel bíró focistáktól igyekezett megszabadulni.

A fizetési lista élén álló Pascal Noumát végül sikerült is elpasszolni a török Besiktasnak, a kölcsönből visszatérő Florian Maurice a Bastiához került, André Luiz pedig a PSG játékosa lett. Az egyetlen távozó, akinek eligazolását sajnálták Marseille-ben, az a nigériai Joseph Yobo volt, akinek azonban lejárt a kontraktusa, így az Everton őt ingyen szerezte meg.

Utóbbi játékost gyorsan sikerült pótolni a Lille OSC jobbhátvédjével, Johnny Eckerrel, akit ugyan az angol Southampton is csábított, és próbajátékon is volt a Szenteknél, ám végül mégis az OM-et választotta. A marseille-iek sem jártak rosszul ezzel a transzferrel, hiszen Ecker ingyen igazolható volt. Miután így sikerült javítani a pénzügyi mérlegen, még arra is maradt egy kis pénz, hogy még egy futballistát vegyenek, és ez a tréner, Alain Perrin szerint nem lehetett más, mint Fabio Celestini.

A szakvezető a Troyes-nál dolgozott együtt a svájci válogatott labdarúgóval, és mindenképpen meg akarta szerezni, a probléma csak az volt, hogy Celestinit 2005-ig szerződés kötötte klubjához. A játékos azonban megoldotta a gondot: egész egyszerűen sztrájkolni kezdett, nem volt hajlandó együtt edzeni a csapattal, és a Troyes vezetői úgy érezték, hogy jobban járnak, ha elengedik a középpályást. A klubok végül hárommillió eurós vételárban egyeztek meg, de az OM az elmúlt években meglehetősen rossz hírnevet szerzett magának a pénzügyekben, így a Troyes elnöksége addig nem adta ki Celestini játékengedélyét, amíg a marseille-iek bankgaranciát nem adtak arról, hogy ki tudják fizetni az ominózus összeget, mégpedig három részletben. Mindennek köszönhetően Celestini az első fordulóban még nem lépett pályára, de azóta kihagyhatatlan a gárdából.

Még egy játékos volt, akitől az OM mindenképpen szeretett volna megszabadulni, ez pedig Ibrahim Bakayoko, az elefántcsontparti labdarúgó ugyanis kontraktusa értelmében havonta közel egymillió eurót keres. Igen ám, de a csatárnak eszébe sincsen távozni a klubtól, a nyáron elutasította az Espanyol ajánlatát, és kijelentette, hogy meg fog küzdeni a csapatba kerülésért. Az első két játéknapon még csak csereként lépett pályára, a harmadik fordulóban a Lyon ellen azonban kezdő volt, és ezt góllal hálálta meg.

Ennek ellenére a klub továbbra is szívesebben látná más csapatban a támadót, a legújabb tervek szerint a Strasbourg középpályásért, Pascal Johansenért szeretnék elcserélni. Bakayoko végül maradt, ám Johansen ennek ellenére is érkezett, vagyis úgy tűnik, hogy azért mégis csak maradt egy kis pénz a kasszában.