Ciric 1968. január 11-én látta meg a napvilágot az - akkori - Jugoszláviában, a mai Macedóniában, Bitola városában. Pályafutását a helyi csapatban, a Peliszter Bitolában kezdte, amely akkoriban a jugoszláv pontvadászat másodosztályában vitézkedett. A kilencvenes években egy szezonra sikerült ugyan feljutniuk a legjobbak közé, de ez csak átszállójegyet jelentett, hiszen azonnal ki is estek 1992-ben.
Ciric végül 1993-ban került el a csapattól, mégpedig a szomszédos Bulgáriába, ahol a CSZKA Szófia futballistája lett. Itt többnyire csak csereként jutott szóhoz, de azért tizennégy mérkőzésen sikerült nyolc gólt szereznie. Nem volt azonban maradása Bulgáriában, és hazatért Macedóniába, amely ekkor már önálló államként saját bajnoksággal is rendelkezett.
Ciric nem a nevelőegyesületébe, hanem a fővárosi Vardar Szkopjéba igazolt. Hogy jól tette, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szezon végén bajnok és kupagyőztes is lett, sőt a gólkirályi címet is megszerezte. Ráadásul hihetetlen, 35 gólos teljesítménnyel, amit harminc mérkőzésen szerzett! Játékát a békéscsabai szurkolók is megismerhették, hiszen a Vardar a Békéscsaba ellen játszott UEFA-kupa előselejtezőt, amin Ciric is szerepelt. A válogatottban is ekkor mutatkozhatott be, egészen pontosan 1995. április 12-én Bulgária ellen.
A jó teljesítmény hatása nem is maradt el, hiszen Ciricet a svájci Aarau igazolta le. Itt sem ment neki rosszul, hiszen előbb nyolc, majd kilenc góllal zárta a bajnokságot. A következő idény szezon még jobban kezdődött a számára, mert az alapszakaszban tizenhárom gólt szerzett, de a rájátszásban már nem növelhette a svájci góljai számát, mert a télen a német másodosztályban szereplő Nürnberg leigazolta. Ciric Németországban is ott folytatta, amit Svájcban abbahagyott, hiszen fél szezon alatt, tizenhét mérkőzésen kilenc gólig jutott, ami jelentősen hozzásegítette a csapatot az első osztálybeli tagság megszerzéséhez. A szezont végül 13 találattal zárta, ám az együttes így is kiesett a legjobbak közül.
Ezt követően a másodosztályú Tennis Borussia Berlinben szerepelt, majd az Eintracht Frankfurtban folytatta pályafutását, amellyel 2001-ben szintén kiesett az élvonalból. Az előző idényben csak 16 meccsen lépett pályára sérülés miatt, de így is tíz találatot szerzett, és a nürnbergiek a nyáron vissza is hívták egykori kedvencüket, aki még mindig nem veszítette el a góllövő cipőjét.