Csalódást keltő eredményeket produkál a Hertha

A Hertha BSC az elmúlt években deklaráltan azt tűzte ki célul maga elé, hogy állandósítsa helyét a Bundesliga közvetlen elitjében, azonban ez sehogy sem jött össze. Amikor tavaly szezon közben leváltották a hat éve a csapatnál dolgozó edzőt, Jürgen Röbert, és asszisztense, Falko Götz az UEFA-kupába vezette a gárdát, sokan azt hitték, hogy Götz végleges megbízást kaphat, de ehelyett a Schalke volt mestere, Huub Stevens érkezett, aki eddig nem nagyon tudta elfogadtatni magát a drukkerekkel, és az eredményei is elmaradnak a várakozástól.

Az 1997-es feljutás óta a berliniek legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt, még az 1998-99-es pontvadászatban, amelyet követően a csapat a Bajnokok Ligájában is szerepelhetett, de ezt a teljesítményt azóta sem sikerült megismételni. Pedig a fővárosi gárda igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy felnőjön a sztárklubok mellé: az egyesület menedzsere, Dieter Hoeness (a Bayernnél hasonló feladatokat ellátó Uli öccse) minden nyilatkozatában próbálta éreztetni, hogy a Hertha immár a nagyok közé tartozik, és az igazolásokat is e szerint intézte. Tavaly nyáron például közel harmincmillió márkát költöttek, a brazil Marcelinho vételára 14 millió volt, a belga Bart Goor pedig 12,5 millióért érkezett. Az eredmények azonban csak nem akartak érkezni, ezért Hoeness (aki szinte teljhatalmú úr a Hertha vezetőségében) úgy döntött, hogy egy sztáredzőt hoz a klubhoz.

Ez a mester lett Huub Stevens, akinek eredményei valóban tekintélyt parancsolóak: a Schalkével hat év alatt két német kupát és egy UEFA-kupát nyert, 2001-ben pedig alig maradt le a bajnoki aranyéremről a Bundesligában. Nem csoda, hogy a holland szakembertől azt várták Berlinben, vezérletével a gárda végre elfoglalhatja helyét a közvetlen élmezőnyben, és két-három éven belül komolyan aspirálhat a bajnoki címre. Az aranyérem erre a szezonra még nem volt bekalkulálva (Hoeness például kijelentette: ha megnyerik az aranyérmet, akkor beugrik a Wannsee-be, ami egy Berlinben található tó), de annál mindenképpen többre számítottak, mint amit az első fordulókban nyújtott a csapat.

A legutóbbi idényben pocsékra sikerült a szezonkezdet a berlinieknél; az első öt fordulóban csupán öt pontot gyűjtött be a csapat, és ezt a hátrányt csak nagy nehezen sikerült ledolgoznia az együttesnek. Hoeness tehát kiadta a jelszót: most hasonló nem fordulhat elő. Az előjelek biztatóak voltak, hiszen a ligakupát az előző esztendőhöz hasonlóan megint megnyerték a berliniek, a sorsolás viszont nyilvánvalóan nehezebb volt, mivel az első három játéknapon két nagy vetélytárssal is meg kellett mérkőznie a Herthának: a Dortmunddal és a Schalkéval.

E két összecsapás viszonylag nem is volt problémás, hiszen mind a két együttessel döntetlent játszottak Királyék, ráadásul idegenben, a következő egy hét ellenben katasztrofálisra sikeredett: előbb a Német Kupából esett ki a kék-fehér gárda a másodosztály sereghajtójával, a Holsten Kiellel szemben, majd pedig hazai pályán szenvedett vereséget a Borussia Mönchengladbachtól. Különösen a kupától való korai búcsú volt fájó Hoeness számára, hiszen a német kupa fináléját hagyományosan a berlini Olimpiai-stadionban rendezik, és a Hertha évek óta szeretett volna ide eljutni. Ez azonban ebben az idényben már biztosan nem jön össze, és Hoeness nem tehetett mást, mint hogy elismerte: szezonkezdet megint pocsékra sikeredett.

A 'Gladbach elleni otthoni meccsen a hangulat katasztrofális volt az Olimpiai-stadionban: a drukkerek valósággal tüntettek Stevens ellen, és Falkö Götz nevét skandálták, akivel a csapat az előző idény második felében nemcsak eredményes, de rendkívül látványos futballt is produkált. Tény, a Mönchengladbach ellen a Hertha pocsékul futballozott, az első kapura lövésre egészen az 52. percig kellett várnia a drukkereknek, ám Stevens mentségére legyen mondva, nem volt könnyű dolga, hiszen az első fordulókban rengeteg volt a sérült a csapat háza táján. Az első fordulókban az ideális kezdő tizenegyből Marko Rehmer, Josip Simunic, Dick van Burik (azaz a teljes védelem) és Stefan Beinlich sem állt az együttes rendelkezésére, később pedig Andreas Schmidt és Alex Alves is megsérült. Arról nem is beszélve, hogy az új igazolások (a brazil Nené és Luizao, valamint a lengyel Bartosz Karwan) még nem tudtak igazából beilleszkedni, és egyelőre képtelenek azt nyújtani, amiért szerződtették őket.

A rengeteg sérülés egyébként akár annak a következménye is lehet, hogy Stevens teljesen más edzésmódszerekkel dolgozik, mint elődje, Jürgen Röber, aki hat éven keresztül irányította a Hertha nyári felkészülését. A holland mesternél a foglalkozások nemcsak hosszabb ideig tartanak (másfél helyett két óra), hanem sokkal intenzívebbek is, a csapatnak immár külön erőnléti edzője van Carsten Schünemann személyében. Ráadásul Stevens sokkal nagyobb fegyelmet követel meg a játékosoktól, a focisták például büntetés terhe mellett nem érhetnek kézzel a labdába a foglalkozásokon. A labdarúgók ugyan nem panaszkodtak erre, hiszen profikról van szó, de a hírek szerint nem mindenki elégedett a dologgal. Igaz, az mindenképpen Stevens mellett szól, hogy az utóbbi hetekben a Hertha már javuló formát mutatott, legutóbbi négy meccséből hármat megnyert, és az UEFA-kupában is bejutott a második fordulóba, lehetséges tehát, hogy a kemény felkészülés mégis meghozza az eredményét. Túl sok időt azért Stevens sem fog kapni.