Feszült hangulat a Bordeaux csapatánál

A Girondins Bordeaux együttesénél nagy reményekkel vágtak neki az idénynek, hiszen az előző szezonban viszonylag jól teljesítő gárdát papíron remekül sikerült megerősíteni. Különösen a csatársor tűnt bivalyerősnek, mivel az előző idény góllövőlistájának első két helyezettje itt szerepel, ám ennek ellenére a csapat korántsem tudja azt a teljesítményt nyújtani, amit várnak tőle.

A nyáron a legnagyobb kérdés az volt a bordeaux-i drukkerek számára, hogy sikerül-e megtartani a kulcsembereket, illetve hogy képes lesz a klub megfelelően megerősíteni a gárdát. Ami az esetleges távozókat illeti, elsősorban a kapus Ulrich Ramé, illetve a portugál csatár, Pedro Pauleta volt keresett a futballpiacon, és leginkább utóbbi távozása érintette volna érzékenyen az egyesületet, lévén Pauleta két szezon alatt 61 meccsen 42 gólt szerzett, és a Bordeaux találatainak nagy részét ő érte el. Még nem lehetett tudni, hogy a luzitán játékos marad-e vagy sem, amikor a klub szerződtette a legutóbbi idény második legeredményesebb futballistáját, Jean-Claude Darcheville-t a kiesett Lorient-ból, ráadásul visszaérkezett az előzőszezonban kölcsönadott Pascal Feinduono és Christian is - mindketten támadók.

Egyáltalán nem jelentett volna tehát meglepetést, ha Pauleta mégiscsak távozik, ám a portugál gólvágó maradt, és a bordeaux-i drukkerek elégedetten dörzsölhették a tenyerüket, hiszen valóságos álomcsatársor alakult ki a Girondins-nél. Az első három forduló eredménye igazolta is bizakodásukat, hiszen a csapat három meccsből kettőt megnyert, ráadásul mindkettőt idegenben, és a PSG elleni rangadón született döntetlen sem számított rossz eredménynek. Igaz, a diadalok elsősorban nem a csatársornak, hanem a kiváló védelemnek voltak köszönhetőek, hiszen a gárda e három meccsen egyetlen gólt sem kapott. Az Elie Baup mester által elképzelt ideális védelmi kvartett, a Jemmali-Sommeil-Afanou-Bonnissel négyes remekül funkcionált, és így még az is belefért, hogy a tréner elöl még nem találta meg a legjobb kombinációt.

Később azonban már egyre inkább problémát okozott az, hogy az előző idényben oly remekül funkcionáló gólgépezet ezúttal akadozott. Baup nem nagyon tudta eldönteni, hogy ki lehetne Pauleta ideális partnere elöl: hol Feinduono, hol pedig Darcheville szerepelt a portugál társaként a csatársorban, de egyik megoldás sem hozott átütő sikert (Christiant időközben kölcsönadták a török Galatasaraynak). A tréner szerette volna, ha egy vérbeli szélsőt szerez a klub, kiszemeltje pedig nem volt más, mint a brazil Sávio, aki a Real Madridban többnyire csak a kispadon kucorgott. A két klub gyorsan meg is egyezett, ám a futballistával jó ideig nem sikerült dűlőre jutni, mivel a játékos hosszabb távú szerződést akart kötni, míg a franciák egyelőre csak kölcsönbe szerették volna megszerezni. Kevéssel az átigazolási időszak vége előtt aztán Sávio belement abba, hogy csak az idény végéig kerüljön a Girondins-hez, így egymás kezébe csaphattak a felek. Ráadásul nem ő volt az egyetlen új szerzemény a bajnokság közben, hiszen a bordeaux-iak az Internazionalétóll kölcsönvették a fiatal portugál védőt, Caneirát is.

Sávio jelenléte alapjában megváltoztatta a csapat taktikáját is, hiszen a brazillal a soraiban a Bordeaux (legalábbis papíron) sokkal offenzívabb futballt játszik. A két előterolt ék (legtöbbször Darcheville és Pauleta) mellett ugyanis Sávio, sőt sokszor még egy támadó szellemű labdarúgó is rendre ott van a kezdő tizenegyben. Ezt akár úgy is felfoghatjuk, hogy a Bordeaux négy csatárral játszik, ami persze így, ebben a formában nem teljesen igaz, de tény, hogy az egyik szélen Sávio, a másikon pedig Dugarry vagy Feinduono feladata elsősorban a támadások vezetése, és a védekezésből csak keveset veszik ki a részüket.

Mindez elméletben remekül hangzik, a gyakorlat azonban eddig nem nagyon igazolta Baup elképzeléseit. A Bordeaux ugyanis a legutóbbi négy mérkőzéséből egyet sem tudott megnyerni, az első fordulókban remeklő hátsó alakzat immár nem bírta el, hogy a középpályán alig védekezik valaki. Egyelőre Sávio sem tudta azt nyújtani, amire képes, október közepén, a válogatott mérkőzések alatti szünetben vissza is utazott Spanyolországba családi problémái miatt, és az eredménytelenség meglehetősen feszült helyzetet teremtett a klubon belül. Az egyesület elnöke, Dominique Imbault a Sochaux elleni vereséget követően a sajtón keresztül kritizálta a focistákat. "Nagyon csalódott vagyok, mert néhány focista nem a csapat érdekeit nézve futballozik, és elfelejti, hogy a futball csapatjáték" - mondta a klub első embere a L'Eqipue-ben, amire a focisták nevében a csapatkapitány, Cristophe Dugarry válaszolt, hasonlóan dühös hangnemben. "Nem hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben szerencsés dolog a sajtón keresztül üzengetni, mert ez csak árt a csapatnak. Bizonyos dolgokat házon belül kell elintézni" - riposztozott a futballista, ami jelzi, hogy nem a legjobb a hangulat a klubnál.