Az ősz futballmagyarjai az [origo] szerint
Az őszi szezon előtt sokan a Várszegi Gábor érdekeltségébe tartozó csapatok - FTC, MTK - páros versenyét prognosztizálták, s ez az előrejelzés egyelőre fényesen bevált, igaz, az Újpest utóbbi időszakban mutatott formája az élen állók számára még sok nyugtalanságot okozhat. Mindenesetre a már említett Ferencváros és az MTK kapta a legkevesebb gólt (12, illetve 15) , s ez a mezőny két legrutinosabb és talán legsikeresebb szakvezetőjének - Garami József, Egervári Sándor - dicsérete is, elvégre ősi törvényt tartottak be, nevezetesen hogy egy csapatot hátulról kell felépíteni.
A taktikai repertoárokat tekintve apró eltérés, hogy míg Egervári általában négy védővel (Molnár, Smiljanic, Komlósi, Elek) küldte pályára együttesét, addig Garami papíron hárommal (Vukmir, Dragóner, Gyepes), a valóságban azonban ez a sor Kristonnal és Szkukalekkel ötre gyarapodott. Érdekesség, hogy az MTK-ban a góllövőlistát vezető Illés (13), valamint a Ferenczi, Zavadszky duó (7-7) a kékek találatainak közel kilencven százalékát szerezték, míg a Fradinál a Tököli (9), Lipcsei (7), Gera (5) trió bizonyult a fő gólfelelősnek.
A két riválisnál eltérő még, hogy míg a Ferencvárost a rajt előtt is bajnokesélyesként emlegették, addig az MTK-nál szerényen hallgattak a célkitűzésről. Igazándiból csak álmodoztak a dobogóról, utólag viszont elismerték, hogy túlszárnyalták az előzetesen várt pontmennyiséget. Persze ne feledjük azt sem, hogy a Fradi a bajnokság és a Magyar Kupa mellett az UEFA-kupában is sokáig érdekelt volt, sőt, a zöldeket öten (Lipcsei, Dragóner, Gera, Tököli, Szűcs) képviselték a válogatottban is, ezáltal alaposan leterhelt állapotban kellett végigfutballozniuk az őszt. Éppen ezért elismerésre méltó a ferencvárosiak őszi elsősége.