Stadion nélkül a Fulham futballcsapata

Fél évvel ezelőtt a Fulham gárdája még a tökéletes példája volt annak, hogy a mai labdarúgásban pénzzel szinte mindent meg lehet vásárolni. A londoni együttes, amely öt éve még a negyedik vonalban szerepelt, a milliárdos üzletembernek, Mohammed al-Fayednek köszönhetően nem csak hogy feljutott a legjobbak közé, de az európai kupaporondra is kvalifikálta magát. Mára azonban úgy tűnik, hogy mégsem megy minden ilyen egyszerűen: a csapat gyengén szerepel a bajnokságban, nem is beszélve a pénzügyi problémákról.

A Fulham Jean Tiganával a kispadon 2001-ben hatalmas fölénnyel nyerte meg a First Division küzdelmeit, és majd' negyven év után először jutott fel az élvonalba. A klub tulajdonosa, a Harrods's üzletlánc tulajdonosa, Mohammed al-Fayed nem sajnálta a pénzt, ultramodern edzőközpontot építettet a szakember kérésére, és Tiganának elég volt csak rámutatnia arra a futballistára, akit a csapatában szeretett volna látni. A feljutást követően olyan labdarúgók érkeztek az egyesülethez, mint Edvin van der Sar, Steve Malbranque, Sylvain Legwinski és Steve Marlet - utóbbi támadó klubrekordnak számító, 11,5 millió fontos vételárért. Mindezek fényében a bajnokság végén elért 13. helyezés kissé karcsúnak tűnt, ám a gárda még így is elindulhatott az Intertotó-kupában, vagyis Al-Fayed álma, az európai kupaszereplés is megvalósult.

A nyáron azonban bizonyos jelek már utaltak arra, hogy a multimilliomos tulajdonos most már jobban vigyáz a pénzére. A holtszezonban ugyanis négy focista is érkezett a klubhoz, egytől egyig nemzetközileg is ismert játékosok, ám az argentin portás, Martín Herrera ingyen jött az Alavéstől, Inamoto Junicsit és Martin Djetout kölcsönbe szerezték meg, csupán Facundo Saváért kellett fizetni - igaz, az ő vételárát nem hozták nyilvánosságra. A spórolásra persze szükség is volt, hiszen az egyesület fel szerette volna újítani otthonát, a Craven Cottage-stadiont, amely Anglia egyik legrégebbi, változatlan állapotban lévő arénája volt. Az elképzelések arról szóltak, hogy a patinás pályát egy körülbelül harmincezer fő befogadására alkalmas, csak ülőhelyekkel rendelkező stadionná alakítják egy év alatt, és ezért erre az idényre a Fulham albérletbe költözött a Queens's Park Rangershöz a Loftus Roadra.

Al-Fayed egy kisebb szakmai balklövést is elkövetett a nyáron, júliusban ugyanis kinevezte szakmai igazgatónak az egykori legendás olasz futballistát, Franco Baresit. A talján szakember visszavonulása óta a Milan utánpótlásánál dolgozott, de nem kapott nagyobb szerepet az első csapat körül, éppen ezért elfogadta Al-Fayed ajánlatát. Igen ám, de erről nem kérdezte meg a szakvezetőt, Jean Tiganát, aki kissé jogosan érezhette, hogy mindez az ő szakmai munkájába való beavatkozást jelent. Ebben volt is valami igazság, hiszen Tigana szerződésében benne szerepelt, hogy egyedül ő felelős a futballal kapcsolatos dolgokkal a klubon belül. Valóságos hatalmi harc kezdődött az egyesületnél, ami persze nem tett jót a csapatnak, és a küzdelmet végül Tigana nyerte meg: Baresi alig két hónapos, tulajdonképpen teljesen eredménytelen munka után távozott a Fulhamtől.

Eleinte úgy tűnt, hogy Tigana nem csak hogy győztesen került ki ebből a hatalmi harcból, hanem a csapatot is egy szinttel feljebb tudta vinni: a Fulham az Intertotó-kupából bejutott az UEFA-kupába, és a bajnokságban is jól szerepelt, tíz forduló után a hetedik helyet foglalta el, ráadásul úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszott. A Manchester United elleni hazai döntetlent követően azonban valami elpattant a csapaton belül, a következő négy mérkőzésén a gárda egyetlen pontot sem szerzett, és azóta képtelen visszakapaszkodni a tabella első felébe. A karácsonyt a 15. helyen töltötte a gárda, ráadásul az UEFA-kupából is kiesett a harmadik fordulóban a Herthával szemben. Ez utóbbi még nem lett volna olyan nagy katasztrófa, ám a bajnoki szereplés már aggasztó lehet a drukkerek számára, akiknek azonban nem csak emiatt van okuk aggodalomra.

A Fulham szurkolói mindig is nagyon ragaszkodtak stadionukhoz, a Craven Cottage-hez, amelynek egyedi hangulatot adott az, hogy a folyóparton található - nem véletlen, hogy a klub a stadionról kapta becenevét: Cottagers. Éppen emiatt a fanatikusoknak nem nagyon tetszett, hogy ha csak ideiglenesen is, de el kell hagyniuk otthonukat, ám a tervezett felújítás ígérete bíztatónak tűnt. A minap aztán nagy fordulat állt be az ügyben: az egyesület ugyanis bejelentette, hogy a felújítás költségei túlságosan is túllépnék a tervezett százmillió fontot, éppen ezért a renoválást félbehagyták (sokak szerint el sem kezdték), és a Fulham nem tervezi a visszatérést a Cottage-be. Mindez Angliában, ahol a hagyományoknak különösen fontos szerepük van, hatalmas vihart váltott ki: a legvehemensebbek egyenesen azt állították, hogy Al-Fayed nem is akarta felújítani a stadiont, hanem a kezdektől fogva az volt a terve, hogy lebontja, és eladja a területet - amely London egyik legjobb negyedében található. Egyelőre tehát nem tudni, hogy hol lesz a Fulham új otthona, de könnyen lehetséges, hogy a klub ezzel a döntéssel szurkolók ezreit veszíti el.