Sándor Tamásnak öröm a teremfoci

A Borsodi Teremtorna szombati, nyíregyházi játéknapján a 800 főnyi debreceni szurkolótábor legnagyobb örömére a hajdúsági együttes szerezte meg a csoportgyőzelmet. Mindez azért is fontos volt a DVSC számára, mert a finálét február 2-án az impozáns debreceni Főnix-csarnokban rendezik meg. A nyírségi sikerről és a döntőbeli reményekről Sándor Tamással, a Debrecen kulcsjátékosával beszélgettünk.

- Mennyire volt nyomasztó, hogy a debreceni döntő miatt alapelvárás volt a csapattal szemben a csoportelsőség?
- Nem vitás, mindannyian akartuk a sikert, hiszen ezáltal a fináléban rengeteg debreceni szurkoló bíztathat bennünket, ám görcsösségről nem volt szó. Már csak azért sem, mert valljuk: a kispályás futballban elsősorban a közönséget kell kiszolgálni, vagyis megkockáztatható néhány látványos megoldás.

- Feltételezem, a közel ezres nagyságrendű Loki-tábor a megfelelő hangulatot is biztosította.
- Csodálatos érzés volt így pályára lépni, a csarnok egyik oldalát szinte teljesen megtöltötték a debreceni szurkolók, csak azt sajnálom, hogy nem kerültünk egy csoportba a Nyíregyházával, abban az esetben ugyanis még jobb hangulat alakult volna ki. Persze panaszra így sincs semmi okunk, a lényeg pedig, hogy örömet okoztunk híveinknek.

- A Békéscsaba elleni, csoportelsőségről döntő meccsen a viharsarkiak vezető gólja után nem fordult meg a fejükben, hogy akár baj is lehet?
- Nem. A csabaiak gyors vezetésük után teljesen visszaálltak kontrára, ezzel megnehezítették a helyzetünket, ami érthető, az már kevésbé, hogy egy ilyen tornán miért kell durváskodni. A békéscsabaiak kicsit elrontották a játékot a túlzott hevességükkel, de végül szerencsére sikerült felülkerekednünk. Csak ismételni tudom, kispályán az örömről kell, hogy szóljon a játék, a teremfutballt lazán szabad csak művelni, itt izomból nehéz érvényesülni.

- A döntőben inkább papíron könnyebb ellenfelekkel, vagy a nagyobb közönséget vonzó riválisokkal szeretnének találkozni?
- Egyelőre nem gondolkodtunk ezen, s némileg mindegy is számunkra, elvégre a legfontosabb, hogy mi bejutottunk a döntőbe, ahol várhatóan több ezer debreceni szurkoló bíztat majd bennünket. Ezzel folytattuk a hagyományt, hiszen a Loki évek óta a finálé tagja. Persze azért mi sem bánnánk, ha közönségvonzó, széles drukkertáborral rendelkező csapatokkal találkozhatnánk a februári döntőben, ez ugyanis csak emelné a hangulatot és talán a színvonalat is.

Bánki József