Az utolsó pillanatig izgulhatott Bozsik Péter, a ZTE vezetőedzője, mivel amennyiben a másodosztályú Hévíz három góllal legyőzi a Sopront, a fürdőváros együttese kerül a döntőbe. Nem így lett, a 2-1-es hévízi siker "csak" a második helyhez lett elég Pusztai László gárdájának, a Bozsik-legénység viszont készülhet a debreceni fináléra, és az oda-vissza mintegy ezer kilométeres útra.
- Egyetért azzal a megállapítással, hogy a túlzott akarás, a közönségnek való bizonyítási kényszer miatt akadozott csapat játéka?
- Magam is kizárólag erre vezetem vissza, hogy nem játszottunk egyenletesen. Néhányan egyszerűen "túlpörögtek", ami annyiban érthető, hogy ezt a nagyszerű közönséget illik kiszolgálni.
- Kívülről úgy tűnt, mintha a harmadik sor lenne a leghatékonyabb együttesében?
- Ilyen az élet. A felkészülés során az első sorunk sziporkázott, ezúttal viszont Nagy Lajos kivételével, kissé görcsösen futballoztak. A harmadik sorunk azonban éppen ellentétes utat járt be, ők az edzéseken gyengélkedtek, élesben meg bizonyítottak.
- A siker erkölcsi és anyagi haszna mellett, szakmailag mennyire befolyásolja a bajnoki felkészülést, hogy a debreceni döntőre oda-vissza majdnem ezer kilométer kell buszozniuk?
- Ezt a hosszú utat már egyikünk porcikája sem kívánja, hiszen köztudott, hogy a stadionátépítése miatt ősszel mennyit kellett buszoznunk. Ráadásul a debreceni finálé után hétfő hajnalban érkezünk vissza Zalaegerszegre, kedden pedig utazunk Ciprusra, az edzőtáborba. Persze a legfontosabb, hogy örömet okoztunk szurkolóinknak, ez a remek publikum ugyanis minden szépet megérdemel a csapattól. No meg, ha már bejutottunk a döntőbe, ott minél jobb eredményt akarunk elérni.
Bánki József