- Elsősorban minek tulajdonítja a nagy arányú vereséget?
- Rossz védekezésünknek, továbbá annak, hogy egyszerűen felélesztettük a Fradit. Az első félidőben egyéni hibákból szerzett vezetést a Ferencváros, amit nagy nehezen kiegyenlítettünk, ám ekkor újabb gólokkal ajándékoztuk meg ellenfelünket. A széleken képtelenek voltunk levédekezni a hazaiak támadásait, ez bizonyult a kudarc első számú okának. No meg az is, hogy rosszul játszottunk, s ezúttal feltűnően hiányzott a három sérült védőnk, Baranyai, Stark és Vukoszavjlevic.
- A kapott gól miatt vette át Böjte Attila Tököli őrzését a mérkőzés elején?
- Igen, hiszen az első találatnál Jäkl hibázott. Utána stabilabban védekeztünk, a későbbiekben aztán nem Jäkl, hanem mások hibáztak. Gyorsan hozzátenném, a Fradi jól játszott, amiben Tökölinek elévülhetetlen érdemei vannak, őt talán a legjobb magyar csatárnak tartom, s bizony örülhetünk, hogy a végén nem kaptunk még több gólt.
- Miben látja a kiutat?
- A Siófok elleni győzelemben, ami számomra és a csapatnak is kulcsfontosságú 90 perc lesz. A hét végén eldől ugyanis, hogy az első hatba kerülünk, vagy a kiesés elkerüléséért játszhatunk a rájátszásban. Tény, az Üllői úton látott Győr nyomaiban sem hasonlít a törökországi edzőtáborban szerepelt csapatra, amellyel elégedett voltam és eredményesen is futballozott. A Siófok ellen a játékosokkal együtt magam is komoly vizsgán veszünk részt.
- Noha korábban azt nyilatkozta, nem érdekli a Ferencváros, az Üllői úti klubházban mégis feltűnő érdeklődéssel nézegette a tablókat.
- Ne csodálkozzon ezen. A Fradira én sohasem haragudhatok, s a klubot nem keverem össze néhány emberrel. Akikkel bajom volt, nem egyenlőek a Ferencvárossal. Felejthetetlen éveket töltöttem a zöld-fehéreknél, ezúttal is zömében szeretettel fogadtak, s valóban örömmel fedeztem fel a régi képeket a klubház tablóján. Kár lenne tagadnom, megérintett a nosztalgia.
Bánki József