Négy jelölt a legjobb ázsiai játékosnak járó díjra

Európában Ronaldo, Amerikában José Saturnino Cardozo, Afrikában el Hadji Diouf, Óceániában pedig Harry Kewell lett a 2002-es esztendő legjobbja, és mint a listából is látszik, már csak egy kontinens nem választotta meg legjobbját az elmúlt évre. Ez azonban már nem várat sokáig magára: az Ázsiai Labdarúgó Szövetség tegnap nyilvánosságra hozta, hogy kik a jelöltek a trófeára, amelyet szerdán adnak majd át.

Az elmúlt esztendő az ázsiai labdarúgás szempontjából történelmi év volt: először fordult elő, hogy a kontinens felnőtt világbajnokságot rendezhetett, és ez rögtön hatalmas sikert hozott, hiszen az egyik rendező ország, a Koreai Köztársaság csapata negyedik helyen végzett, a földrész futballjának legnagyobb sikerét elérve.

De bejutott a legjobb 16 közé a másik rendező, Japán is, és a World Cupot követően soha nem látott mértékben megnőtt az érdeklődés az ázsiai focisták iránt Európában. Ez alapján nem csoda, hogy a 2002-es esztendő legjobb ázsiai labdarúgójának járó díjra jelöltek közül hárman az öreg kontinensen futballoznak, és a negyedik jelölt is Európában töltötte az előző év első felét - jelenleg viszont Japánban futballozik, és sokak szerint ő a legesélyesebb a végső diadalra.

Az egyetlen, Ázsiában futballozó jelölt ugyanis nem más, mint a koreai An Dzsung Hvan, a nevezetes, olaszok elleni aranygól szerzője. A csatár az előző szezonban, vagyis 2002 tavaszán Olaszországban, a Perugiában futballozott, jobban mondva többnyire a kispadot koptatta, de ennek ellenére a koreai válogatott egyik alapembere volt.

A vébén már az amerikaiak elleni csoportmeccsen is fontos gólt szerzett (amelyet követően bemutatott, "gyorskorcsolyázós" gólöröme szintén nagy vihart kavart), hogy aztán a taljánok ellen a ráadásban továbbjutást érő találatot érjen el, és ezzel hatalmas sztárrá váljon. Ehhez persze klubja, a Perugia is hozzájárult, hiszen az olasz egyesület extravagáns elnöke, Luciano Gaucci kijelentette: nincs szüksége olyan játékosra, aki az olasz válogatottat kiejtette.

Ebből aztán hatalmas szenzáció kerekedett, a klub, na meg An Dzsung Hvan heteken keresztül az újságok címlapján volt, és bár állítólag több másik európai klub is szerette volna megszerezni, a focista végül a japán Shimizu S-Pulse-ban kötött ki. Itt az év második felében 17 bajnokin ötször volt eredményes, vagyis nem mondhatni, hogy kiemelkedően játszott volna - az viszont biztos, hogy a vébéről a legtöbben rá emlékeznek.

A jelöltek között két japán focista is található, akik közül a világbajnokságon inkább Inamoto Junicsi remekelt, hiszen a csoportmérkőzések során három gólt szerzett, és egyértelműen a hazaiak legjobb játékosa volt a World Cupon. Ő már a vébé előtt is Európában futballozott, ám az Arsenalban egyetlen bajnokin sem lépett pályára.

A világbajnokság után is maradt Angliában, de a Fulhamhez szerződött, ahol ősszel kiválóan játszott: az Intertotó-kupa döntőjében a Bologna ellen például mesterhármast vágott, és a Premiership első fordulóiban is háromszor volt eredményes. A szezon második felére aztán kiszorult a csapatból, de hát a trófeát a 2002-es esztendő teljesítménye alapján ítélik oda, és ez alapján talán ő érdemelné meg legjobban a díjat.

Honfitársa, Ono Sindzsi viszont nem annyira a vébén nyújtott teljesítménye alapján került be a jelöltek közé (hiszen a World Cupon átlagosan focizott), hanem klubjában, a holland Feyenoordban mutatott játéka alapján. Tavasszal UEFA-kupát nyert a rotterdamiakkal, ősszel pedig a Bajnokok Ligájában szerepelt a holland gárdával, és egyáltalán nem lógott ki a csapatból, sőt, az egyik húzóember volt.

A negyedik jelölt is ott volt a világbajnokságon, még ha a kínai Li Tie nem is tűnt ki túlságosan - válogatottja mindhárom mérkőzését elveszítette, igaz, meglehetősen kemény ellenfelei voltak, hiszen a későbbi aranyérmes Brazíliával, és bronzérmes Törökországgal is meg kellett mérkőzniük. A focista ennek ellenére a vébét követően Angliába, az Evertonba szerződött, és akkor sokan azt gondolták, hogy mindez nem volt több egy jó üzleti húzásnál a liverpooliak részéről, hiszen a klub Li Tie leigazolásával egyben a legnagyobb kínai mobilszolgáltatót nyerte meg mezszponzorul. A középpályás azonban bebizonyította, hogy valóban kiváló futballista, nagy meglepetésre alapember lett a Stolverkosoknál, akik várakozáson felül szerepeltek az angol élvonalban.