Pedig így történt, arról nem is beszélve, hogy az Üllői úton magabiztosan, csak a bajnokavatásra készülő szervezők - még a színpadra lépés sorrendjét is előre meghatározták - ezzel csak a pletykára hajlamos s hónapok óta a bajnokság tisztaságát megkérdőjelezők malmára hajtották a vizet. A legnagyobb baklövést azonban mégis akkor követték el, amikor a Fradira nézve hatalmas kudarcnak minősülő 0-0 ellenére is kinyitották a menekülőkapukat, hogy a szurkolók a pályán köszönthessék kedvenceiket.
"Köszöntötték" is, az ütlegek láttán viszont már későn eszméltek az ostoba rendezők. Az ünneplést levezényelni akaró koreográfusok a jelek szerint nem számítottak arra, hogy a Fradi-játékosok a 90 perc során a térdükön csúsznak, hogy egyetlen épkézláb támadást képtelenek vezetni, ráadásként a gyatra produkciójuk arroganciába csap át.
A csapnivalóan játszó és idegileg az idény végére teljesen kikészült ferencvárosi labdarúgók közül Tököli Attila, nagyszerű képességei és 26 idénybeli gólja ellenére, ezúttal is üvöltött a játékvezetővel, a csereként pályára lépett Jovic Vincze Gábort, majd Bernáth Csabát is megpofozta, Lipcsei Péter pedig méterekről csúszott Dombi Tiborra, s bizony ezek a jelenetek is csak növelték a kerítés tetején őrjöngők adrenalinszintjét.
Arra azonban még a pocsék teljesítmény dacára sem mert senki sem gondolni, hogy a szereptévesztésben lévő huligánok saját játékosaikat verik össze. Tököli Attilát hárman-négyen ütötték hátulról, s félő, ha nem érkezik idejében a belbiztonsági szolgálat, nagyobb tragédia is bekövetkezik. A fél éve a ferencvárosi meccsek biztonságára ügyelő cég vezetői között rengeteg egykori rendőr van, ám a jelek szerint csak papíron profi a vállalkozás. Jellemző a Preventív "határozott" elképzeléseire, hogy miközben a fotósok és az újságírók klubházba való belépésekor rendre akadékoskodnak, addig néhány huligán vígan felszaladt az emeletre, komoly riadalmat okozva a játékosok hozzátartozói között is.
További adalék a jelenlegi Üllői úti biztonsági helyzetre, hogy a korábban hírhedtnek titulált kettes szektor tagjainak, élükön a "Hypós" becenévre hallgató fővezérnek kellett a játékosok testi épségét megvédenie, s nem csupán a hazaiakét, hanem a debreceniekét is.
Az öltözőben sem lehettek biztonságban Geráék, hiszen a vandálok betörték az ablakokat, ami után a ferencvárosi futballisták is felmenükeltek a klubház emeleteire, ahol már hosszú percek óta félelemtől reszkető asszonyok és gyerekek húzták meg magukat, remélvén, idővel csak csitul a botrány. A legtöbben Furulyás János klubelnök irodájába menekültek, és a rutinos, sokat tapasztalt 70 éves sportvezető csak ennyit tudott kipréselni magából: "Ez maga a tömény borzalom."
Lipcsei Péter gyermekei, Dragóner Attila kisfia folyamatosan zokogtak, és nem értették, hogy miért bántják aput, amikor a múltkoriban még úgy szerették őket. Nem voltak egyedül az értetlenségükkel, elvégre ilyen még nem történt magyar pályán, hogy saját játékosaikat verték volna a hívek. Ráadásul azt a Tökölit ütötték, aki a gyepen tanúsított gyakorta agresszív magatartása ellenére zömében remekül futballozott a szezonban, a Magyar Kupa-győzelem pedig nagyrészt csak neki köszönhető, továbbá azt az Aleksandar Jovicot gyepálták, akit még a huligánok is kedvelnek. Más Fradi-futballisták sem maradtak ki az ütlegelésből, ám a legcsúnyábban Tökölivel bántak el a dühöngő elemek.
Nem véletlen, hogy a társak és Garami József szakmai igazgató is Tököli miatt aggódott leginkább, s bár a center nem akart nyilatkozni, már az öltözőben felmerült benne, hogy elhagyja a Fradit, szombaton pedig felhívta Gellei Imre szövetségi kapitányt is, lemondva a válogatott jövő heti fellépést. "Mester, kérem értse meg, képtelen lennék a játékra koncentrálni, még a Budapestre utazás is fájdalmat okozna" - mondta az Üllői úti mérkőzés után azonnal Pécsre hazatért Tököli a kapitánynak, utóbbi pedig abszolút megértette a csatár indokait, illetve lelkivilágát.
Ahogy napokkal a DVSC elleni meccs után a többi zöld-fehér labdarúgó sem képes napirendre térni a történtek felett. Egyébként a Fradi-játékosok és családtagjaik is rendőri kisérettel tudták csak elhagyni az Üllői úti stadiont, s nem titok: a futballisták zöme is erősen gondolkodik a folytatáson. Még a klubhoz hosszú évek óta érzelmileg is tökéletesen kötődő játékosok is vannak közöttük, elvégre mire számíthatnak a jövőben, ha ez a borzalom megtörténhetett. Mi van, ha kikapnak Békéscsabán vagy netán Újpesten, akkor megállítják a buszt és agyba-főbe verik a játékosokat? Vagy például el lehet képzelni, Debrecenben miként fogadják majd Lipcseit, Szűcs Lajost, Gerát és a többieket a Loki-labdarúgókat ért atrocitás után.
Az események után érthető, hogy a Fradinál a szombatra tervezett bajnoki vacsorát sem tartották meg. A játékosok ugyanis szinte menekültek a nyugodt családi miliőbe, jóllehet négyen-öten még a botrányos mérkőzés másnapján is összejöttek, hogy közösen elemezzék a történteket. Itt fogalmazódott meg bennük, hogy nekik feladataik vannak az életben, szeretnék felnevelni a gyerekeiket, márpedig ilyen légkörben ez nem biztos, hogy sikerül. Ezért merült fel bennük, hogy esetleg nem maradnak a Ferencvárosnál. Arról nem is beszélve, ezek után mely kiszemelt játékosoknak lesz vonzó az egykoron legnagyobb szurkolótáborral rendelkező, népszerűségben felülmúlhatatlan Ferencváros.
Bánki József