Kapuskeresés Arsenal-módra

Az Arsenal edzőjének az elmúlt 13 szezonban nem sokat kellett gondolkoznia azon, hogy kit állítson a kapuba: amennyiben nem volt sérült vagy eltiltott, akkor David Seman viselte az egyes mezt az Ágyúsoknál. A veterán kapus most azonban elhagyta a klubot, így a majd egy éve tartó kapuskeresés komolyra fordult a londoniaknál, és alig akad olyan portás, akivel ne hozták volna kapcsolatba őket, pedig egyes szakértők szerint a megoldás ott van Wenger előtt Stuart Taylor személyében.

Seaman 1990 nyarán már válogatott játékosként érkezett az Ágyúsokhoz a Queen's Park Rangerstől 1,3 millió fontért, és az elmúlt 13 esztendőben rengeteg sikert és kudarcot is megélt az Arsenallal. Nyert három bajnoki címet, négy FA-kupát és egy KEK-et, ezen kívül szerepelt még egy KEK- és egy UEFA-kupa döntőn, és olyan emlékezetes momentumok fűződtek a nevéhez, mint Nayim híres, félpályáról szerzett gólja a KEK-fináléjában, Ronaldinho találata a legutóbbi világbajnokságon, vagy a legutóbbi FA-kupa elődöntőn a Sheffield United ellen bemutatott hatalmas bravúr, amit sokan minden idők egyik legnagyobb védésének tartanak. Ez utóbbi egyébként fényes bizonyíték volt arra, hogy Seaman még 39 esztendősen is képes kiemelkedő teljesítményre, de ennek ellenére a szezon végeztével nem hosszabbították meg szerződését, ő pedig a Manchester Cityhez igazolt.

Ezzel véglegessé vált, hogy az Arsenalnak kapust kell igazolnia, amit már tavaly nyár óta emlegettek a londoniakkal kapcsolatban. Egy évvel ezelőtt sokáig úgy tűnt, hogy az uruguayi Fabián Carini lesz a megoldás, és ez megfelelőnek is tűnt, lévén a portás fiatal kora ellenére sokszoros válogatottnak számít, és a Juventusszal a BL-ben is szerzett tapasztalatot. Az Arsenal azonban csak kölcsönbe akarta őt megszerezni, amibe a hálóőr nem ment bele, így a transzfer kútba esett, Carini pedig a belga Standard Liége-be igazolt.

Az idényt így csak két kapussal kezdte el a klub (Seaman mellett a saját nevelésű, örök tartalék Stuart Taylor állt rendelkezésre), majd a szezon közben nagy meglepetésre a londoniak leigazolt a svéd Djurgarden egyiptomi származású portását, Rami Shabaant, aki teljességgel ismeretlennek számított a nemzetközi futballéletben. Ő védett is néhány meccsen, majd megsérült, így Arsene Wengernek újabb hálóőrre volt szüksége, és januárban féléves szerződést kötött a francia Lens játékosával, Guillaume Warmuzzel, aki végül egyetlen mérkőzésen sem védett a szezon során.

A bajnokság végeztével aztán ismét előtérbe került az Arsenal és az ő kapusproblémája, és nem volt olyan hálóőr, akit ne hoztak volna kapcsolatba legalább pletykaszinten az Ágyúsokkal. Volt köztük olyan, aki iránt konkrétan is érdeklődött a klub: a török Rüstü Recbert például szívesen Londonba csábították volna, hiszen érte egyetlen fillért sem kellett volna fizetni, és tárgyaltak is vele, de a Fenerbahce játékosa végül a Barcelona mellett döntött. Ezt követően a Milan cserekapusáért, Cristiano Abbiatiért jelentkezett be az angol klub, de a portás inkább meghosszabbította szerződését a rossonerókkal. A brazil világbajnok Marcos a télen majdnem aláírt az Arsenalhoz, de végül mégis maradt a Palmeirasban, amely csak a másodosztályban szerepel, és így kicsi a valószínűsége, hogy Európába igazoljon. A grúz Georgi Lomaja (Lokomotivi Tbiliszi), az olasz Morgan de Sanctis (Udinese), a francia Sébastian Frey (AC Parma), az angol Paul Robinson (Leeds United) és a dán Thomas Sörensen (Sunderland) mind kinyilvánította, hogy szívesen védene az Ágyúsoknál, de a londoniak részéről egyikük irányába sem történt konkrét lépés.

A legutóbbi hírek szerint a komoly jelöltek között az AS Monaco játékosát, az olasz Flávio Romát találhatjuk, de nem lehet kizárni, hogy a Valencia focistája, Santiago Canizares érkezik majd. Utóbbi kijelentette, hogy amennyiben klubja nem kvalifikálja magát a BL-re, akkor távozik, márpedig a Valencia már biztosan nem lesz ott a Bajnokok Ligájában a következő szezonban. Kérdés, hogy az Arsenal hajlandó lenne-e nagyobb összeget fizetni egy kapusért, a hírek szerint ugyanis a spanyolok az angolok első, tízmillió fontos ajánlatát komolytalannak ítélték.

Az Arsenal egykori legendás portása, Bob Wilson szerint, aki az előző szezon végéig kapusedzőként tevékenykedett az Ágyúsoknál, vagyis Seamant és Taylort is jól ismeri, a klubnak egyáltalán nem szükséges új kapust igazolnia, hiszen Taylor tökéletesen tudná pótolni a veterán hálóőrt. "Nagyon remélem, hogy Stuart megkapja a lehetőséget a bizonyításra. Már közel harminc mérkőzés áll a háta mögött az első csapatnál, és még egyszer sem okozott csalódást. Technikai tudásban egyáltalán nincs elmaradva a felkapott angol kapusok, például Robinson vagy Chris Kirkland mögött, és őszintén szólva úgy gondolom, hogy az Arsenallal kapcsolatba hozott portások közül csak kevesen jobbak nála. Ha mondjuk Buffont, vagy Canizarest leigazolják, az rendben van, de a többiek" - fejtette ki véleményét Wilson.

Ami tény: Taylor novemberben tölti be 23. életévét, korábban rendszeresen szerepelt az angol utánpótlás-válogatottban, a legutóbbi idényben pedig nyolc bajnokin, két kupameccsen és két BL-találkozón védett. Összesen 18 élvonalbeli találkozón szerepelt, és ami nagyon fontos lehet: saját nevelésű futballista, bár kétszer is kölcsönadták: egyszer a Bristol Roversnek, egyszer pedig a Peterbrough Unitednek. Wengert az utóbbi időben nagyon sok kritika érte, hogy a saját nevelésű játékosoknak nem ad elég lehetőséget, így amennyiben bizalmat szavaz Taylornak, így alaposan visszavághatna. Erre azonban az előzmények alapján kicsi az esély.