- Zahoviccsal együtt utaztak vissza Lisszabonba? - kérdeztük Fehért.
- Nem, mert ő egy későbbi géppel érkezett, mindenesetre a csütörtök délutáni edzésen már mindketten részt vettünk. A meccsről pedig közvetlenül a lefújás után beszélgettünk, ő mérges volt a kiállítása miatt, amit megértettem, hiszen Zahovic egyáltalán nem durva futballista, persze pillanatnyi kihagyása okán jogosan villant a piros lap. Profi lévén azonban gyorsan túltette magát a történteken, és már a következő fellépésekre koncentrált, azt a ziccert azonban nem hagyta ki, hogy ne jelezze nekem, mennyire örül a győzelemnek. Én erre mindössze a gólomat tudtam felhozni érvként, aminek tényleg örültem, kár, hogy ezzel sem tudtuk kicsikarni legalább a döntetlent.
- A lisszaboni sasoknál milyen a kapcsolata szlovén futballistával?
- Erre könnyű a válasz, a legjobb barátom. Általában sokat beszélgetünk országaink helyzetéről, ráadásul ő nagyon szereti Magyarországot, s többször járt is nálunk.
- Ön mikor szerzett ezt megelőzően legutóbb gólt a válogatottban?
- Tavaly, Fehéroroszország ellen, vagyis éppen ideje volt, hogy a hálóba találjak.
- Portugáliában milyen visszhangja volt a szlovéniai mérkőzésnek?
- Meglepően nagy terjedelemben számoltak be róla az újságok, a tévé pedig hosszabb összefoglalót sugárzott a meccsről. Mindez valószínűleg azért történt, mert Zahovic és én is a Benficában futballozunk, a lényeg azonban, hogy a látottak, pontosabban a gólom növelte az ázsiómat Portugáliában. No meg bízom abban, hogy a válogatottnál is, hiszen nagyon szeretnék pályára lépni a lettek és a lengyelek elleni Eb-selejtezőkön is. Régen álltunk ugyanis ilyen szép siker kapujában, s a magyar szurkolók is megérdemelnék, hogy mindkét meccsünket megnyerjük, amivel minimum a csoport második helyén végezhetnénk.
- A Benficánál Camacho mester továbbra is csereként számít a játékára?
- Nem biztos, hiszen, ha minden igaz, a szombati Guimaraes elleni bajnokin kezdő leszek. Legalábbis az újságok ezt írták, de Camacho szavaiból is azt vettem ki, hogy ezúttal az első perctől kezdve számít rám.
Bánki József