Az FC Köbenhavn egyben Európa egyik legrégebbi és egyik legfiatalabb egyesülete is. A paradoxon feloldásához szükséges információ a következő: a klub 1992-ben jött létre a Köbenhavns Boldklub és a Boldklubben 1903 fúziójából, márpedig a két fővárosi alakulat közül az előbbi kétségtelenül a legrégebben alapított egyesület a kontinensen az angol klubok után.
Mind a KB, mind a B1903 nagy múltra tekint vissza hazájában: előbbi nyerte a legelső dán pontvadászatot, és históriája során 15 alkalommal végzett az élen, míg az utóbbi hétszeres bajnokcsapatnak, valamint kétszeres kupagyőztesnek mondhatta magát. A kilencvenes évek elején azonban mindkét gárda félamatőrként működött, mint ahogyan a dán egyletek nagy része, és a realitások azt mutatták: ebben a formában egyikre sem vár valami fényes jövő. A KB az 1980-as évek elején kétszer is próbálkozott a profivá válással, ám a megfelelő anyagi háttér nélkül mindkét kísérlet kudarcba fulladt, és a kilencvenes évek elejére a klub az alacsonyabb osztályokban tengette életét; a B1903 viszont hiába állt stabil anyagi lábakon, és szerepelt a legjobbak között, ha támogatottsága meglehetősen alacsony volt (átlagban kétezer nézőt vonzottak a mérkőzései).
|
Az első év jobban nem is sikerülhetett volna, hiszen az egyesület rögtön megnyerte a dán bajnokságot, és a következő esztendőkben is jól szerepelt a gárda (egy ezüstérem, majd egy kupagyőzelem volt a mérleg), aminek eredményeként a szurkolótábora is megnőtt, a Bröndby IF elleni találkozók pedig igazi helyi rangadókká váltak, amelyeken rendszeresen 30 ezer néző jelent meg. A kilencvenes évek közepén aztán egy kisebb hullámvölgy következett, 1996-ban például csak hetedik lett a csapat a bajnokságban, és a nemzetközi szereplésről is lemaradt, de hamarosan új éra kezdődött, amikor a sportigazgatói posztra Flemming Östergaard került, akinek a vezérletével az egyesület még professzionálisabb irányítású lett. Noha a bajnoki cím megszerzése ezután sem sikerült, de már az európai közvélemény is felfigyelt a klubra, köszönhetően a Chelsea FC elleni KEK-meccseknek, na meg Brian Laudrup hazacsábításának.
A második aranyérem végül 2001-ben került a vitrinbe, amikor is a kispadon egy nemzetközileg is elismert szakember, az angol Roy Hodgson ült, akit azonban a bajnoki cím megnyerése után az olasz Udinese elcsábított. A helyére először a svéd Kent Karlsson került; ő korábban már irányította a csapatot, de pár hónap után lemondott, és a norvég Hans Backe lett az utódja, aki ma is vezeti a gárdát, és vezérletével az együttes az idén ismét az élen végzett.
A csapat időközben alaposan megerősödött: olyan focisták találhatók a keretben, mint a világ- és Európa-bajnokságot is megjárt norvég Mykland, a Bundesligából szerződtetett egykori svéd válogatott csatár, Pettersson, illetve Nielsen, a Spanyolországból hazacsábított Möller, vagy a Dél-Afrikában felfedezett támadó, Zuma. A BL-selejtezőre a gárda leigazolta a dán utánpótlás-válogatott védőt, Sebastian Svardot az Arsenal FC-től, és közel kétmillió euróért megvette a svéd Helsingborgs IF brazil támadóját, Álvaro Santost, azonban a skót Rangers FC ellen így sem sikerült beverekednie magát a Bajnokok Ligájába a gárdának.
Az eddigi magyar-dán kupamérkőzések mérlege sem a Ferencváros mellett szól: az európai kupák történetében a két ország képviselői háromszor találkoztak, és mindannyiszor a dánok mentek tovább. A Bröndby IF 1986-ban a Budapesti Honvédot, 1990-ben a Ferencvárost búcsúztatta, 1998-ban pedig az Aarhus GF jutott túl az Újpesten.