Sztárfocisták mint pénzcsináló gépek

Két lábon járó vállalatok. Némi malíciával így is jellemezhetnénk a jelenkor futballsztárjait. Ezek a labdarúgók rengeteg pénzt mozgatnak meg a környezetükben, így természetesen szükségük van egy olyan csapatra, amely képviseli őket, megvédi érdekeiket. Ők a tanácsadók, a menedzserek, a személyes edzők, akiket nevezhetünk a labdarúgó hátországának, környezetének, de kevésbé diplomatikusan akár sleppnek is. Szerződések, bérek, prémiumok, klubcserék, reklámjogok, saját honlap, arculattervezés, betét, kamat - ez az ő világuk.

Ezek az ügyvédek, közgazdászok, pénzügyi tanácsadók és újságírók alkotják a sztárok holdudvarát, és igencsak jól keresnek. Mindennek fejében a futballista nyugodtan alhat, és csak a szakmájára kell koncentrálnia. Bevételei megsokszorozódnak, befektetései jövedelmezőek, megtakarításai jó kezekben vannak, és nevét magasztalja a sajtó, a szurkolótábor. Mit kapnak mindezért cserébe azok, akik a sztárnak dolgoznak? Jó fizetést, barátságot, vagy csak egyszerűen valamilyen érdeket akarnak érvényesíteni (itt lép majd be a parazita figurája).

A játékos tulajdonképpen pénzcsináló géppé válik, amelyhez egy olyan csapatra van szükség, amely mindenből és mindenkiből ki tudja préselni a lehető legnagyobb nyereséget. Mindennek tudatában elég meglepő, hogy Luis Figo képviselője, José Veiga vállalkozásának a következő a filozófiája: "Nem a pénz fontos egyedül a labdarúgásban. Az érzelmek is lényeges szerepet játszanak." Legfontosabb ügyfele, a portugál klasszis bizonyára teljes mértékben azonosult ezzel a filozófiával, amikor otthagyta az FC Barcelonát a Real Madridért.

A nagymenőknek nemcsak az a fontos, hogy ott legyenek bizalmas emberei a szerződések aláírásakor, hogy a lehető legelőnyösebb üzletet kössék, hanem a sajtó támogatását is szeretik magukénak tudni (és gyakran néhány politikusét is), azért, hogy nevük a lehető legkedvezőbb színben legyen feltüntetve a médiában.

Egy jó környezet, arculat, nemcsak a kedvező szerződések szinonimája, hanem a kedvező kritikáké is, valamint azé, hogy makulátlan kép alakuljon ki a játékosról a külvilág szemében. Mindezek ellenére a futballcsillagok égboltján nem mindegyik játékosnak van szüksége egy ilyenfajta csapatra.

Zinédine Zidane-nak például egy kevéssé ismert képviselője van Alain Miglaccio személyében és egy nagyon szigorú sajtóosztálya (a Real Madridé), amely megszűri az interjúit. Zizounak semmi köze ahhoz a fajta apparátushoz, amely Ronaldót, Rivaldót és Javier Saviolát veszi körül.

A barcelonai Sport című napilap például nyomást gyakorolt a katalán klub vezetőire, hogy a Barca szerződtesse Saviolát. Amikor a felek megkötötték a szerződést, a futballcsillag és környezete exkluzív interjúkkal és egy életrajz kizárólagos megjelentetésével jutalmazta a lapot. Rivaldo, Ronaldo és Figo ugyancsak rendelkezik hasonló újságírói kapcsolatokkal.

Mindezen részletek alkotják a környezetet, amelyet Jorge Valdano, a Real Madrid általános igazgatója úgy határozott meg, hogy ez minden, ami a gyepen kívül van. Egyik honfitársa, Alfredo Cabrera Brizuela, Saviola menedzsere nagyon frappánsan úgy határozta meg munkafilozófiáját, hogy "Javier a pályán játszik, én pedig azon kívül".