- Elsősorban mire vezethető vissza az Újpest három meccs óta tartó góltalansága? - kérdeztük Kovács Zoltánt, az újpestiek válogatott csatárát.
- Egyértelműen a helyzetkihasználásunkra. Mind a három mérkőzésünkön ugyanis megvoltak a lehetőségeink, ám sajnos azokat rendre el is hibáztuk.
- Kívülről úgy tűnik, mintha magányosan harcolna az ellenfél védőinek gyűrűjében.
- Magam is magányosnak érzem magam, mégis biztató, hogy így is vannak ziccereink, speciel nekem is, s bár tudom, erre nem szabad hivatkozni, ám ettől még igaz, szerencsénk sincs. Kapufákat lövünk, vagy az ellenfél kapusát tesszük naggyá, hiába, ilyen passzban vagyunk mostanában, de nem sokáig. Hiszem, hogy minden sorozat, és nem csak a jó, a rossz is megszakad egyszer, a miénk például már a szombati Videoton elleni bajnokin.
- Vagyis a hét végén végre gólokra számíthat a lila-fehér tábor?
- Biztos vagyok ebben, hiszen Szanyó Karcsi és Tokody Tibor felépülése után már több játékosunkra is figyelnie kell az ellenfeleknek, ezáltal talán én is többször kerülök majd helyzetbe. Ettől függetlenül engem nem érdekel, hogy én legyek a gólszerző, kizárólag a csapat sikere a fontos. Már nagyon ideje nyernünk.
- Miként érzékelik, türelmes a csapattal szemben az újpesti szurkolósereg?
- Igen, amiért hálásak is vagyunk nekik, hiszen bennünket is bosszant, hogy az elmúlt hetekben fontos pontokat hullajtottunk el. Persze azokat a drukkereket is megértem, akik dühösek a gólképtelenségünk miatt, ezért is szeretnénk végre győzelemmel megörvendeztetni híveinket.
Bánki József