Brazil sztárkereső

A brazil futballklubok egyetlen megélhetési lehetőségét a játékosok eladása jelenti. Egy olyan országban, ahol minden gyerek arról álmodozik, hogy Rivaldo vagy Roberto Carlos nyomdokaiba léphet, a tehetségek felkutatása az üzlet elengedhetetlen, sőt egyik legfontosabb része. Ennek ellenére nem minden klub indul egyforma esélyekkel. Ez a riport a Don Balón munkatársának brazil földön végzett kutatásainak eredményét mutatja be.

Sao Paulo állam klubjai a 2000-es év folyamán 201 játékost juttattak külföldre, amely a nemzetközi átigazolások 28 százalékát jelentette. Ez a szám volt a legnagyobb a brazil államok közül. A Sao Paulo FC-ből exportálták a legtöbb játékost, szám szerint 14-et. A Világkupa kétszeres győztese (1992, 1993) az egyik legnagyobb egyesület az államban, ennek ellenére a kisebb klubok a "felelősek" a legtöbb külföldi átigazolásért.

A 701 futballista közül, aki 2000-ben szerződött külföldre, mindössze 111 került ki az ország húsz elitklubjából. A Mirassolnak, amely egy, a paulista másodosztályban szereplő gárda, 11 játékost sikerült eladnia külföldi csapatoknak. A Grémio Inhumense, egy jelentéktelen kis klub Goiás államban, nyolc játékost közvetített külföldre, csak úgy, mint az Uniao Sao Joao (Sao Paulo) és a Friburguense (Rio de Janeiro).

A Don Balón munkatársa az Uniao Sao Joao nevű klubot látogatta meg, amelyik nagyon elismert az olyan tehetségek képzésében végzett munkájáért, mint amilyen többek között Roberto Carlos is volt. Pedro José Morgado, a klub elnöke beismerte, hogy "itt eladásra szánt játékosokat képzünk, nyereségszerzés céljából". Minden brazil egyesület ugyanis elsődlegesen játékosok eladásából tartja fenn magát.

Az Uniao, amely az első részvénytársasággá alakult brazil futballklub, nagyon korán felismerte a piacban rejlő lehetőségeket, és immár egy évtizede foglalkozik tehetséges fiatalok képzésével. A klub példaértékű szervezetet épített fel, és színvonalas képzést biztosít az ararasi székhelyű egyesülethez érkező srácoknak.